Fleck Zoltán: a Fidesz hatalomgyakorlása tisztán és erősen antiparlamentáris
Egy olyan parlamentben, ahol kétharmados többség van, és a kormány „csóválja” a parlamentet, lényegében nincs jelentősége annak, hogy éppen hány napot szab meg a törvény a veszélyhelyzet kihirdetésére. Márpedig Fleck Zoltán jogszociológus szerint a Fidesz hatalomgyakorlása tisztán és erősen antiparlamentáris. A veszélyhelyzetre azért van szükségük, mert ez hozzátartozik a hatalom gyakorlásához. Hozzátette, a demokráciát sokféleképpen lehet felszámolni. Ez egy lassú, jogi köntösbe öltöztetett felszámolás, és egyetlen külső korlát van, az EU pénzosztása.
– Kocsis Máté új törvényjavaslatot nyújtott be, eszerint „a kormány a veszélyhelyzet 30 napon túli meghosszabbítására az Országgyűlés felhatalmazását alkalmanként legfeljebb 180 napra kérheti, azzal, hogy a felhatalmazás többször megadható.” Vagyis örökös veszélyhelyzetet vezethet be a hatalom?
– Ez jó ideje, és most is így van. A parlament és a kormány közötti hatáskörmegosztásban általában a parlamenti ellenőrzéssel és döntéssel lehet korlátozni a kormány felhatalmazását. Egy olyan parlamentben, ahol kétharmados többség van, és a kormány „csóválja” az országgyűlést, lényegében nincs jelentősége, hogy éppen hány napot szab meg a törvény. Tulajdonképpen veszélyhelyzetben élünk folyamatosan, merthogy a kormány fel van hatalmazva mindenre.
– Akkor miért kell az örökös veszélyhelyzet Orbánnak és a Fidesznek? Ez egy újabb lépcső lenne a teljhatalom megszerzésére?
– Az nem nagyon látszik, miért volna szükséges, mert olyan helyzet nem volt, hogy a parlament akadályozva lett volna. Nem volt olyan típusú vészhelyzet, hogy a parlamenti képviselők ne tudtak volna törvényt alkotni. Szakmányban alkottak folyamatosan a vészhelyzet ideje alatt is. Azt hiszem, a kormány folyamatosan visszaél ezzel az intézménnyel.
– De miért van rá szükségük?
– A magyar közvélemény lassan hozzászokik ahhoz, hogy a kormánynak ilyen jogai vannak. A Fidesz hatalomgyakorlása tisztán és erősen antiparlamentáris. Nem csak a bírói függetlenséggel van baja, és nemcsak a jogállamot építi le, hanem a parlament jogkörei sem működnek. Az országgyűlés tulajdonképpen egy durva politikai szavazógép. A veszélyhelyzet azért kell, mert ez egy ilyen típusú hatalomgyakorlás. Egyébként pedig „cikis” helyzetekben a kormány gyorsan tehet meg valamit. Például a vészhelyzetet kihasználva, sikerült rátenyerelnie magáncégekre, és egy csomó más ilyen dolgot is meg tudott tenni.
– Ez tulajdonképpen a demokrácia vége?
– A kérdés több éve folyamatosan fölmerül. Én mindig azt mondom, hogy igen. De már sokszor vége volt. Az a helyzet, hogy azok a nagy rendszerek, mint a demokrácia, a jogállam, az autonómia meg a szabadságaink fokozatosan számolódnak fel. Elég sokan, elég sokszor mondtuk, hogy ennek a dinamikája egy irányba vezet. Biztos mindenki emlékszik rá, hogy a Hitlert felhatalmazó törvény egy csapásra adott szabad kezet a kancellárnak, és szüntette meg a parlamentarizmust. Az olyan modern diktatúrák, mint a mienk is, szépen, lassan, de biztosan vezetnek egy „ugyanolyan” típusú diktatúra felé. A demokráciát sokféleképpen lehet felszámolni. Ez egy lassú, jogi alapú felszámolás, de most valóban ott tartunk, hogy nem nagyon van korlát. Egyetlen külső korlát van, az Európai Unió pénzosztása. Ez az egyetlen korlát, semmi más nincs.
– Tulajdonképpen meddig lehet egy országot veszélyhelyzeti kormányzással vezetni?
– Akármeddig. Most épp egy olyan utcán megyek, ahol gesztenyefák vannak. Ha a parlament kormányzati előterjesztésre azt mondja, hogy túl sok vadgesztenye esik le a fáról, és emiatt veszélyhelyzetet kell kihirdetni, akkor az lesz. Nincs akadálya. Mint a migrációs veszélyhelyzet, miközben nincs migráns, a Covid-veszélyhelyzet, mikor már nincs Covid. Akármi lehet veszélyhelyzet: egy újabb vírus, az infláció, a háború, ami nem fog véget érni könnyen, az infláció, a gázellátás bizonytalansága, az ökológiai katasztrófa, vagy az, hogy túl szélsőséges az időjárás. Bármi lehet.
– Mit tehet az ellenzék?
– Erről már elég sokszor vitatkoztunk, és korábban voltak is méltányolható ellenérvek. Én nagyjából úgy gondolom, hogy azt, amit Hadházy Ákos tesz. Mert ne játsszuk már el a parlamenti ellenzék szerepét, mert ez nem parlamentarizmus. Az ellenzéknek politikai értelemben nyilvánvalóan radikalizálódnia kéne. Persze, ehhez előbb össze kellene fogniuk, és egységes nyelven azt mondani, nem értük el a parlamenti lojális ellenzék szerepét, sőt a parlamenti nem lojális ellenzék szerepét sem játsszuk el. Nekünk a radikális rendszerrel szembenálló demokratikus erők szerepét kell eljátszani. Egyébként a Fidesz ideológusa meg is mondta, hogy „nem muszáj az ellenzéknek saját magának kitalálnia a szerepét, azt majd mi kitaláljuk neki”. Azt szeretnék ugyanis, ha ez az ellenzék eljátszaná most a konstruktív ellenzék szerepét. Szerintem meg ezzel a hatalommal bűn ma konstruktívnak lennie az ellenzéknek. A konstruktív ellenzék az nagyon fontos, de csak egy demokratikus rendszerben.
