Fleck Zoltán: hatalmi érdek a pedagógusok jogállásának megváltoztatása

A kormány a pedagógusokat jogállásuk megváltoztatásával próbálja kordában tartani. Miért jó az a kormánynak, ha jogállási törvényekkel szabályozza a társadalom különböző szféráit?

A jogállási törvény korlátozó jellegű. Úgy kell érteni ezt a szabályozást, hogy például a pedagógusoknál az ő státuszukat próbálja az autonómiájuk terhére túlszabályozni. Ez nyilván egy állami reakció a tüntetésekre, a béremelési követelésekre, az elvándorlásra, az autonómia küzdelmekre. Nem is nagyon lehet másként értelmezni, mint az állam büntető reakcióját az autonómia-törekvésre. Azt akarja közölni velük és velünk, hogy úgysem lehet semmit elérni az állami akarattal szemben, mert csak további megszorítások várhatók. Ez a szimbolikus része. A tartalmi része az, hogy a közoktatásnak működnie kell, és mit is várhatnánk egy rendőrminisztertől, mint azt a logikát, hogy nem szakmai, hanem rendőrség.szakmai alapon akarja megoldani a kérdést. Ez egyrészt megalázó, másrészt korlátozó, de nem is nagyon lehet számítani másra, onnan kezdve, hogy egy rendőrminiszter irányítja a közoktatást. 

Tulajdonképpen hányféle jogállási törvény van Magyarországon? 

Van külön a rendőrökre, a honvédségre, most már az orvosokra is. Az önmagában nem lenne baj, ha minden szakmának a belső logikája kerülne egy ilyen jogállási szabályozás alá. Azt hiszem, a laikusok számára is nyilvánvaló, hogy az államigazgatásban dolgozók, a pedagógusok, az orvosok, az ügyvédek különböző szakmai szabályozást igényelnek. Van, ahol a piaci elemeknek, van, ahol az állami szabályozásnak van erős hatása, és van, ahol a kamarai szabályozásnak lenne erős hatása. Önmagában nem lenne baj a pedagógus státusz szabályozásával sem, ha az szakmai egyeztetéssel, szakmai kamarák bevonásával, szakszervezetekkel, az érintettek jóváhagyásával történne. Előfordulhat olyan helyzet, hogy egy-egy szakmának a működését speciálisan kell szabályozni, mert a viszonyok szükségessé teszik. Mint mondtam, önmagában ez nem probléma, a tartalma a probléma. 

Miért jó ez a kormánynak? 

Én már rég nem tudom beleélni magam a hatalom helyzetébe, abba, hogy mi a jó neki, mi nem. De azt már sokszor, sok téma kapcsán elmondtam, hogy szerintem egy autokratikus rendszerben a politikai logika nagyon primitív, nagyon egyszerű: a hatalom megtartásának célja lebeg a szemük előtt ebben a kérdésben is. Ha ellenállás van, akkor azt le kell törni. A saját logikájuk alapján teszik ezt meg, ha a diákok állnak ellen, akkor könnygázt nyomnak a szemükbe, ha a pedagógusok, akkor a státusztörvényt nyomják az arcukba. Mindenki megtanulhatta, hogy mi lesz a következménye az ellenállásnak. 

Mit akarnak ezzel megmutatni? 

A rendet, vagy a rend szimulációját. Azt akarják mutatni a társadalom számára, hogy működik a közoktatás, és azt gondolják, ha elég kemények, és eléggé határozottan szankcionálják, még tovább nehezítik a dolgokat, akkor az azt a képzetet kelti, hogy ők mindent megtettek. Csak a renitens, forrófejű, nyughatatlan pedagógusok és diákok, illetve az őket felbujtó baloldali liberális ellenzék, végső soron Soros György és Brüsszel csinálja itt a „balhét”, ők nem felelősek ezért. Ők minden kemény eszközt bevetettek. Mivel a magyar társadalom szereti és elvárja a rendet, tulajdonképpen a hatalom logikus húzása, hogy akkor azonosítsuk a közoktatást a rendőrség parancsuralmával. Most már tényleg úgy néz ki, hogy a rendőrök tanítják a gyerekeket az utcán, és a rendőrminiszter felügyeli az ő tanáraikat az iskolákban. Azt hiszem, nagyon „szép” képzeteink vannak ezzel kapcsolatban.

Annak, hogy mindenáron ki akarják tenni a pedagógusokat a közalkalmazotti státuszukból, lehet oka, hogy az költségvetési szempontból jó lenne a kormánynak? 

Nem lehet csak úgy kitenni őket. Úgy lehet csinálni, ahogy az alapítványivá alakított egyetemekkel tették, állami pénzeket allokálnak egy közalapítványi pénzmosodán keresztül az egyetemi oktatóknak. A közoktatással kapcsolatban azonban nehezen elképzelhető, hogy azt teljesen kiszervezné a kezéből az állam. Persze, lehet még spórolni az oktatásra és a művelődésre költött pénzeken. Most olyan arányban költ a közoktatásra a magyar állam, hogy azt már Irán is megelőzi. Őszintén szólva, ennél többet spórolni a közoktatáson nem nagyon lehetne. Az egyetemek esetében sem az volt a cél egyébként, hogy a költségvetés spóroljon, hanem az, hogy a beáramló uniós forrásoknak egy részét el lehessen lopni. Azt nem látom, hogy a közoktatáson hogyan lehetne még pénzt keresni, bár ebből a szempontból azért a fantázia a kormány oldalán van. Ők nyilván jobban tudják, hogy hol lehetne még valamit tenni ennek érdekében. Azt hiszem, a közoktatási megszorítások újabb és újabb sorozata azt szolgálja, hogy a pedagógusok elégedjenek meg azzal, ami van. Ha még sok pedagógus elmegy a pályáról, akkor össze lehet vonni iskolákat, és arra lehet kényszeríteni a pedagógusokat, hogy rohangáljanak egyik kerületből, egyik iskolából a másikba, és tartsanak ott is órákat. A státusz megváltoztatása az egyetemi oktatóknál is azt jelentette – és erre számíthatnak a pedagógusok is –, hogy nem lesznek elég védettek. A közalkalmazottak sok szempontból védettek a Munka törvénykönyvével szemben, nem egyszerűen piaci alkalmazottak. Sokkal több jogosultsággal rendelkeznek. Ez pedig azért van, mert közfeladatot látnak el, olyan feladatot, ami fontos a közösség számára. Azt persze lehet játszani, hogy ez nekünk már nem fontos, de erre csak azt tudom mondani, az ő gyerekeik már biztos nem ebben az országban tanulnak.