Fleck Zoltán: Vannak válságjelek, a stabilitás csak látszat
Kérdés, hogy miként képes szilárdan tartani önmagát egy olyan hatalom, ami egyre mélyebbre süllyed a hazugságaiban? Ám paradox módon, ez a népszerűségén a legkevésbé sem látszik meg a választások óta. Többek között erről beszélgetett Fleck Zoltán jogszociológus Sebes Györggyel a Klikk TV Mélyvíz című adásában.
„Azt nem tudjuk pontosan, hogy mennyire népszerű, a népszerűségnek milyen belső okai, társadalmi véleményáramlatok vannak és mitől látszik stabilnak egy autoriter berendezkedés. Ez ugyanis sokáig stabilnak látszhat, ameddig például nincs erőt felmutatni képes politikai alternatíva vagy különösebben mély válság” – közölte Fleck Zoltán.
Márpedig vannak válságjelek. „Kiderült, hogy bár messze van a tél és az energiaárak közvetlen hétköznapi megjelenése a háztartásokban, azért néhány tüntetés a választást követően megmozgatott tömegeket.” Talán meglepő módon, még egy olyan nem túl központi témában is, mint a környezetvédelem, sikerült erőt felmutatni. „Amire a kormány részéről gyors kapkodás volt a válasz.”
Egyszóval nem lehet tudni, hogy a stabilitás min alapul, ha létezik. Ennek oka lehet az alternatíva hiánya is, ráadásul „a népszerűségük egyik tartópillére, a rezsiár stabilitása megrendült, visszavonták. Pedig a választás előtt szinte ez volt az egyetlen fegyverük.”
Most persze hazudnak abban, hogy ez hány családot fog érinteni, de előbb-utóbb ez érezhetővé válik. „Én tehát azt gondolom, hogy amit most stabilitásként érzékelünk, az efemer, tünékeny jelenség.”
Fleck szerint korai azt állítani, hogy prognosztizálható valamilyen nagy, társadalmi ellenállás. Azt viszont igen, hogy egy népszerűség- és stabilitásvesztés mindenképpen benne van a következő időszakban. Hozzátette, mivel a végrehajtó hatalom korlátait régen leépítették, egyre átlátszóbb módon igyekezhetnek fenntartani a rendkívüli állapot különböző formáit. „Ez nem áll távol a magyar kormánytól.”
Ráadásul – tette hozzá –, még az unió számára is kevésbé problematikus egy autoriter rendszert finanszírozni, mint egy elhúzódó válsággal küszködő tagállammal bajlódni. Ezt még olyan esetek sem rengetik meg, mint a Kúria elnökének, Varga Zs. András feleségének a pozícióba emelése. „Maga Varga Zs. is úgy került a mostani székébe a kormányzati jogpolitika egyik megalapozójaként, ami egy jogállamban meglehetősen kétséges. Ő egy olyan rendszer- vagy rezsimkarrierista, aki bármilyen pozícióba behelyezhető, egy modern Visinszkij.”
Emlékeztetett, hogy ez korántsem szokatlan gyakorlat. „A rendszerváltást követően, az Antall-kormánynak különösen súlyos konfliktusai voltak azzal, hogy a bírói kar rendre megszavazta a rendszerváltás előtti vezetőket, hiszen hozzászoktak ahhoz, hogy ők a kijáró emberek.”
