Franciaországban a belpolitika iránt érdeklődők nem fognak unatkozni

– A francia elnök pártja és centrista szövetségeseinek Ensemble! (Együtt!) elnevezésű koalíciója ugyan az élen végzett a francia törvényhozási választások második fordulójában, de elvesztette az abszolút többséget a nemzetgyűlésben. Mit jelent ez Emmanuel Macron számára?

– Macronnak nagyon nehéz lesz kormányozni a következő években, mert olyan sok szavazat hiányzik az abszolút többséghez, hogy azt nem lehet könnyen pótolni. Negyvennégy szavazat még mindenképpen kell, és a Republikánusok (Les Républicains) hatvanegyen vannak, ami azt jelenti, akkor „tuti” az abszolút többség, ha annak a frakciónak a háromnegyede átszavaz. Márpedig a Republikánusok megosztottak, tegnap „hárman nyolcfélét mondtak” azzal kapcsolatban, hogy együttműködnek-e, koalícióra lépnek-e. Vagyis ők egy pártszakadást mindenképp kockáztatnak. Nyilván az européer baloldalról lehet szavazatokat „lehalászgatni”, de azt sem olyan mennyiségben, mint amennyi kell. Tehát ez egy tárgyalásos, nehéz, problémás időszak lesz. Két radikális párt is van, a Lázadó Franciaország (La France insoumise), meg a Nemzeti Tömörülés (Rassemblement National), mindkettőnek külön-külön is van annyi képviselője amennyi egy bizalmatlansági indítvány benyújtásához kell. Úgyhogy nyugodtan lehet parlamenti instabilitásra számítani. Ennek nyilván megvannak az intézményes meg az alkotmányos következményei, és az is, hogy azt miként kezeli a kormány.

Az is benne van a pakliban, hogy jövőre akár előrehozott választás jöhet. Ami pedig az Ensemble!-t illeti, ilyen nincs, papíron persze van, de valójában ez az En Marche Renaissance féle Macron párt, az Edouard Philippe féle Horizons, a Francois Bayrou féle MoDem párt valamint még egy jobboldali párt szövetsége. Ezek most egymás ellen is versenyeznek, különösképpen azért, mert Macron 2027-ben nem indulhat újra az elnökségért, és a pártok vezetőinek persze vannak mindenféle ambícióik.

– Elisabeth Borne miniszterelnök azt mondta a választások után, hogy „holnaptól a cselekvő többség létrehozásán dolgozunk, nincs más alternatíva” Ez mit jelent?

– Azt, hogy egyesével utánamennek a frakcióknak, a republikánusoknak, a szocialistáknak, akikről úgy gondolják, hogy tárgyalóképesek vagy kompromisszumkészek, és megpróbálják meggyőzni őket, hogy biztosítsák a többséget. A törvényjavaslatokhoz nyilván eseti koalíciókat kell majd kötni a parlamentben. Bár az elég nagy pofon Macronnak, hogy elveszítette a mandátumát a macronista házelnök, és a macronista frakcióvezető is. Vagyis lefejeződött a párt a parlamentben. Meglátjuk majd, hogy ki hajlandó biztosítani a stabilitást ennek a – nevezzük nevén a gyereket – kisebbségi kormánynak. Ez fog ugyanis következni. Ha meg a republikánusok belemennek egy koalícióba, ott lesz pártszakadás. 

– Az elképzelhető, hogy Macron valakivel koalíciót tud kötni?

– A republikánusoknál tényleg van egy-két hang, de a pártelnök tegnap este gyakorlatilag helyre tette őket. Ráadásul a republikánus előválasztás végeredményének mértéke is azt mutatja, hogy megosztottak. A párt egyik fele Macron-kompatibilis, a másik fele pedig inkább Le Penhez húz. Akármerre mennek a republikánusok, nekik ebből problémájuk lesz. Ez nem éppen a stabilitás záloga, nagyon is kérdés, hogy meglesznek-e a szavazatok. Egyáltalán nem biztos.

– Az hogy lehet, hogy a Marine Le Pen vezette szuverenista jobboldali Nemzeti Tömörülés 89 képviselővel 1986 után először ismét önálló frakciót tud alakítani?

– És nem is akárhogy! Amit nem szoktak elmondani, hogy ’86-ban arányos volt a választási rendszer, tehát listán jutottak be. A mostani pedig egy egyéni kerületi, tehát többségi választás volt, és így sikerült a mandátumok több mint a kétszeresét összehozni. Akkor 35 volt. Ez nagyon nagy siker Marine Le Pennek. Nyilván majd az adatok részletes böngészése fogja megadni a válaszokat, de vagy az történt, hogy sokkal jobban tudtak mobilizálni, mint szoktak, hiszen az ő szavazóbázisukban nagyon sok olyan munkanélküli munkás van, akiket nehéz mobilizálni, és most sikerült. Ez az egyik megoldás. A másik az, hogy megindult egy olyan beágyazottság, ami eddig – ötven éven keresztül – nem volt meg a Nemzeti Tömörülésnek. Az elmúlt években végzett aprólékos munkával most sikerült tovább szélesíteni a bázist. Vagy a mobilizáció, vagy a helyi beágyazottság megerősödése lehet a válasz.

– Mi várható ezek után Franciaországban?

– A belpolitika iránt érdeklődők biztos nem fognak unatkozni. Európai politikai szinten valószínűleg kevesebbet fogunk ebből érezni, mert az az elnök számára fenntartott terület.

– Az Európai Unióra milyen hatással lehet mindez?

– Korlátozott. Az a kérdés, mennyit romlik Macron tekintélye. Miután a tagállamok hátországát az unióban mindenki figyeli, most azt láthatják, hogy Macroné nagyon gyengült. Persze döntéseket tud hozni, ilyen típusú problémája nincs. Az már gond, hogyan fogadják a következő csúcson, miután mindenki tudja, még egy parlamenti többséget sem tudott összehozni. Ami azért nagy különbség mondjuk ahhoz képest, ami két hónappal korábban volt, amikor nagy többséggel megnyerte az elnökválasztást.