Franciaországban az új népfront győzelme után bizonytalan a jövő
Kaotikus hetek, hónapok következnek Franciaországban, miután – nagy meglepetésre – az Új Népfront győzött a rendkívüli választások vasárnapi második fordulójában. A már kormányhatalomban reménykedő szélsőjobb csak a harmadik helyre került. A várható belharcok bénítani fogják Európa egyik vezető hatalmának külpolitikai cselekvő képességét, éppen akkor, amikor a másik nagy, Németország kormánya már egyre nehezebben tud lábon maradni.
Az Emmanuel Macron alapította párt „sem baloldalinak, sem jobboldalinak” határozta meg magát, hanem azt hirdette, hogy technokrataként hatékonyan irányítja az országot. Az elnök azért írt ki most (teljes értetlenséggel fogadott) rendkívüli parlamenti választásokat, mert remélte, hogy a franciák többsége elutasítja majd az egyre erősebb szélsőjobb veszélyt. Paradox módon azt szerette volna elérni, hogy győzzön a Nemzeti Tömörülés, majd járassa le magát kormányzásával és így, mire a 2027-es elnökválasztáshoz érnek, Marine Le Pen már nem maradhat esélyes jelölt.
Az egy hete rendezett első fordulóban a Le Pen vezette Nemzeti Tömörülés (NT) az első helyen is végzett és a felmérések azt mutatták, hogy ez a második fordulóban is így lehet – de a párt mindenképpen a legerősebb lesz a parlamentben. Miután egy hete kereken 12 millió francia szavazott Le Pen pártjára, az most – teljesen váratlanul – visszaesett. A szélsőjobb veszélyt látva, egyfajta „republikánus összefogás” alakult ki. Együttműködött minden párt és több száz szavazókerületben, egyeztetve, az első fordulóban legsikeresebb jelöltet támogatták. Így az Új Népfront került az első helyre, 182 képviselővel. Macron meggyengült pártjának 168 mandátuma maradt, a NT-nek 143 képviselője lesz.
Az Új Népfronthoz tartozik a korábban kormányzó Szocialista Párt, a kommunisták és a Zöldek – nemkülönben Jean-Luc Mélenchon „Francia engedetlenek” elnevezésű, radikálisan baloldali pártja, a tömörülés legerősebbje. Mélenchon ismert politikus, több kormánynak volt már tagja, de egyoldalúan palesztin-párti, antiszemita állásfoglalásai miatt senki nem akar vele együttműködni. Ő a választás után hangosan követeli, hogy a győztes Népfront adhassa az új kormányfőt.
Miután az alsóházban egyik pártnak sincs többsége, Franciaország gyakorlatilag kormányozhatatlanná vált. Bizonytalan, mikor, hogyan és milyen kormány alakulhat. Macron már kijelentette, hogy lemondani semmiképpen nem hajlandó. Egyik lehetősége, hogy széles körű koalíciót hozzon össze a baloldalból, a mérsékelt konzervatívokból, és saját pártjából. Módja van az elnöknek arra is, hogy egyfajta ügyvezető kormányt bízzon meg az ügyek intézésével, amíg nem találnak politikai megoldást. Az államfő felkérheti a parlamentbe került pártok vezetőit: jelöljenek technokrata szakembereket, ismert politikusokat egy kormányba, amely meghatározott ideig vezetheti az országot. Új szavazásra nincs mód, az alkotmány szerint legalább egy évnek kell eltelnie, mielőtt ismét parlamenti választás írható ki. Macronnak mindenesetre megmarad a lehetősége, hogy a kül- és a védelmi politikában, ami az államelnök hatáskörébe tartozik, megtartsa jelentős befolyását. Gabriel Attal miniszterelnök felajánlotta lemondását, de azt az elnök, a válságos helyzetre hivatkozva, nem fogadta el.
Sok európai országtól eltérően, Franciaországban nincs hagyománya hosszú viták után megalakuló kormányoknak, sem ügyvezető kabineteknek. Charles De Gaulle elnök 1958-ban éppen azért alakította át az ország politikai rendszerét, hogy véget vessen a Negyedik Köztársaság gyakorlatának, amikor zűrzavaros körülmények között, állandóan váltották egymást a kormányok.
A népfront sikerében nem kis szerepet játszottak ígéretei is. A baloldal követeli, hogy vonják vissza Macronnak a gazdaság kiegyensúlyozását szolgáló intézkedéseit, szállítsák le a kormány által nemrég, óriási tiltakozások közepette bevezetett 64 éves nyugdíjkorhatárt ismét 60 évre. Síkra szálltak azért is, hogy vezessék be ismét a vagyonadót, szabják meg a bérminimumot havi 1 600 euróban, emeljék a közalkalmazottak fizetését, kapcsolják azokat az inflációhoz. Franciaország államadóssága 2007-ben még csak 65 százaléka volt a nemzeti jövedelemnek, 2019-ben már 97, napjainkban pedig 112 százalék. Macron megszorításai már korábban nyomást gyakoroltak a francia gazdaságra és minden korábbinál jobban megterhelték az államháztartást. A baloldal követeléseinek finanszírozása szakértők szerint képtelenség, ez jövőre 100 milliárd, 2026-ban 108, 2027-ben pedig már 150 milliárd euróba kerülne.
Moszkva (mellette Orbán Viktor és elvbarátai) nyilván így is örül a választások kimenetelének. Le Pent már régóta kapcsolatok fűzik Putyin rendszeréhez, amely hír szerint anyagilag is támogatta pártját. Az, hogy Le Pen most valamelyest visszaesett, nem tünteti el nagy táborát és a reményt, hogy továbbra is erős marad és előbb vagy utóbb hatalomra kerülhet.
