Furcsaságok övezik az újabb Gripen-megállapodást (is)

Ahogy arról mi is beszámoltunk, Svédország és Magyarország megállapodott abban, hogy – még az első Orbán-kormány idején, 2001-ben megkötött – lízingszerződés alapján nálunk már hadrendben álló 14 Gripen vadászrepülő mellé további 4 gépet kap a magyar légierő. Egyben meghosszabbították a logisztikai szerződést is, amelynek értelmében a svédek beszállnak a kiképzésbe. A 4 új JAS 39C Gripen típusú vadászbombázó beszerzésének a híre – mint a Portfolió emlékeztet rá – nem meglepő, évek óta várható volt: először még Maróth Gáspár korábbi védelmi fejlesztésekért felelős kormánybiztos beszélt arról 2022-ben, hogy tervben van egy újabb Gripen-század felállítása, ezt az év decemberében Szalay-Bobrovniczky Kristóf védelmi miniszter is megerősítette.

Az eredeti Gripen-ügylet – s erről a minap a Népszava készített átfogó összefoglalót – az első Orbán-kormány bukásáig a magyar gazdaságtörténet legnagyobb korrupciós ügye volt, mégpedig nemzetközi, ám érdekes módon az érintett országok közül egyedül Magyarországon nem lett következménye. Idehaza is sok furcsaság lengte körbe. Dióhéjban: a honvédelmi tárca szakértői jelentése az amerikai F-16-osok beszerzését támogatta, meglepetésre a 2001. szeptember 10-i nemzetbiztonsági kabinetülésen (amiről nem készült szó szerinti jegyzőkönyv) Orbán Viktorral az élen váratlant húztak, a svéd kormány ajánlatát mondták ki a legkedvezőbbnek, s kiadták az ukázt: 10 napon belül kezdjenek tárgyalást a svéd kormánnyal 14 Gripen vadászgép bérléséről. Máig nincs érdemleges magyarázat a miértre, miközben utóbb több országot érintő korrupciós botrányra derült fény, a felmerült egy osztrák lobbista, gróf Alfons Mensdorff-Pouilly felelőssége, illetve az is, hogy magyar döntéshozókat is hasonló módszerekkel befolyásoltak. Ugyanabban az évben a New York Times a CIA-ra hivatkozva azt írta, hogy „magyarországi pártok” dollármilliókat kaptak a szerződések elnyeréséért. Az külön érdekes, hogy Svédországban keletkezett egy magyar akta is, amelyet a svéd főügyész többszöri egyértelmű ajánlata ellenére Polt Péter nem volt hajlandó átvenni, másoknak pedig a svédek nem adták ki.

Mindenesetre a magyar kormány most azt próbálja sugallni, hogy „ügyes taktikázással” sikerül bevásárolni Gripenekből. Az ember azt gondolná, hogy valójában inkább az eladónak az érdeke az ilyen gigantikus üzlet, nem? Szekeres Imrét kérdeztük.  

„Nem jött be az orbáni svédcsavar, hiszen a legvégén a Fidesznek kellett meghátrálni és bejelenteni, hogy hétfőn megszavazza Svédország NATO-csatlakozásának a jóváhagyását” – szögezte le a korábbi honvédelmi miniszter. Így azután a svéd miniszterelnök harminc percre ellátogatott Magyarországra, hogy bólintson egyet. A Gripeneknek azonban ehhez semmi köze nincs. Mint fogalmazott: „ez csak egy paraván, amit Orbánék megpróbáltak felhúzni, s ami igencsak lyukacsosra sikeredett”. Hozzátette, a maga részéről még ilyen rossz üzletet nem látott, szerinte „Svédországban az érintett pénzügyi körök elég bambán nézhettek maguk elé amiatt, hogy a magyar kormány még többet akar fizetni, mint kellene”.

Mert addig igaz a dolog, hogy az országnak tényleg szüksége van négy új gép lízingelésére, de a történet – állapította meg – sajnos ennél cifrább. Mint felidézte: amikor az első Orbán-kormány megkötötte a lízingszerződést, azt nem Svédországgal, hanem a gyártóval, a Wallenberg-csoporttal írta alá, azaz nem államközi szerződés jött létre. Akkor a szerződés azt tartalmazta, hogy elég magas áron 2012-ig fizeti Magyarország a 14 gépért a lízingdíjat. Megjegyzendő, hogy a gépek nem voltak NATO-kompatibilisak, nem volt a fedélzetükön idegen-barát felismerő rendszer, továbbá nem rendelkeztek légi utánpótlási képességgel, ami nélkül ma már nem is használhatók ezek a gépek.  Ezen túl olyan gépágyúval voltak felszerelve, amit le kellett cserélni, miután Svédországban több katasztrófa is bekövetkezett miattuk. Végül 2008-ra sikerült olyan helyzetbe hozni a Gripeneket – a lízingelést és a kiszolgálást is beleértve –, hogy maradéktalanul jó teljesítményt tudtak nyújtani.

2008-ban honvédelmi miniszterként, Szekeres és csapata a NATO-val egyeztetett tízéves fejlesztési tervet dolgozott ki (kötelező, kétévenkénti felülvizsgálattal) – emlékezett vissza. Ebben az szerepelt, hogy 2010 és 2014 között a Magyar Honvédség bevásárol tíz darab olyan oktatógépet, amely kellő számú repülési órát biztosítva biztonságossá teszi a pilóták felkészültégét. Az is szempont volt, hogy olyan gépek legyenek, amelyeket szükség esetén fel lehet fegyverezni. 

2014 és 2016 között eredetileg hat újabb Gripen vásárlását tervezték, ugyanis minimum húsz kell a magyar légtér teljes védelméhez. A vásárlásra a költségvetésnek megfelelő terv készült, ámde – „láss csodát!” – nem ez történt, magyarázta Szekeres. Merthogy 2011-ben-és 2012-ben kellett volna fizetni az utolsó lízingdíjakat (évi 30 milliárd forintot), ami után - maradványértéken - a Honvédelmi Minisztérium tulajdonába kerültek volna  a gépek, és a szolgáltatást, a fenntartást, az üzemeltetést pedig azután már bárkitől, megvehettük volna- Ám ezzel szemben Orván elvonta a honvédelmi minisztérium költségvetésének a 20 százalékát. A lízingdíjat – vélelmezhetően – így nem tudták fizetni, s azután nem is kerültek a gépek magyar tulajdonba, viszont a lízing-konstrukciót egészen 2026-ig meghosszabbították. Ez azt is jelenti, hogy a 60 milliárd forint helyett 2026-ig – becslések szerint – 350-370 milliárdot kell fizetniük a magyaroknak a gyártóknak.

És akkor mi történt most? – kérdeztük. A volt honvédelmi miniszter szerint Orbánék egy még rosszabb megoldást választottak: ezt az eredeti lízingszerződést is meg akarták még hosszabbítani, s azt kibővítették még négy gép lízingelésével. Ez azt is jelenti, hogy a szolgáltatást is tőlük kell megvenni. Más szóval: „a Gripenek beszerzésének a konstrukciójával megy tovább a pénzkidobás”. 

Mi lehet ennek az oka? Ennyire hozzá nem értők ülnek a döntéshozói pozíciókban? – vetettük fel. Szekeres Imre szerint a válasz erre csak annyi, hogy ilyen a kormány. „A kormány ugyanis nem azt nézi, hogy mi hasznos, mi megalapozott szakmailag, hanem a látszatpropaganda érdekében ilyen – enyhén szólva – buta lépéseket tesz”. Ez pedig – tette hozzá – igen sokba kerül az országnak. 

Az ember gyanakvó, főleg a Gripenek ügyében, hiszen emlékezetes a nagy korrupciós botrány, ami csak nálunk nem járt következményekkel. De talán azt azért most nem merik megint megkockáztatni - vetettük közbe. „Azt persze nem tudni, hogy van-e ebben korrupció, s azt sem, hogy kik voltak ebben az ügyletben a közvetítők, én mindenesetre élek a gyanúperrel, hogy valami hasonló történhetett, mint az eredeti Gripen-lízingszerződésnél” – mondta Szekeres Imre.