Gödi-botrány: az ügy, ami összeugrasztott kormánytagokat

Miért most robbant ekkorát a gödi botrány?

A kérdés jogos, hiszen a Samsung SDI gödi üzeméről évek óta jelennek meg kritikus cikkek. A zajpanaszoktól a bírságokig, a környezetvédelmi aggályoktól a munkavédelmi problémákig számos ügy napvilágra került. Mégsem kavart akkora politikai vihart, mint most, amikor kiderült: a kormány legfelsőbb szintjén is vita volt a gyár működéséről.

„Ebben volt új információ” - mondja Bodnár Zsuzsa, az Átlátszó újságírója. Az új elem az volt, hogy egy kormányülésen komoly konfliktus alakult ki az akkumulátoripar erőltetése miatt, és állítólag olyan javaslat is elhangzott, hogy ideiglenesen le kellene állítani a gyárat. A legmeglepőbb azonban nem is ez volt, hanem a titkosszolgálati szál felbukkanása.

Titkosszolgálat egy gyár ügyében?

Ha egy üzem túllépi a határértékeket, arra hatóságok vannak. Ha ismétlődően szabálysértéseket követ el, jogszabály írja elő a szankciókat. Miért merül fel mégis titkosszolgálati megfigyelés?

Bodnár szerint a háttérben az állhatott, hogy a belső dokumentumok súlyosabb szennyezési adatokat mutattak, mint amit nyilvánosan elismertek. „Még súlyosabb volt a szennyezés, tehát még többszöröse volt a határértéknek a dolgozók szervezetében a méreganyag” –mondja.

Ha ez igaz, akkor a kérdés már politikai: milyen kockázatot jelent a kormány számára, ha kiderül, hogy egy stratégiai beruházásként kezelt üzem rendszeresen megsérti az előírásokat?

A zajtól a nehézfémekig

A történet nem a mostani cikkekkel kezdődött. A gödi gyár korábban képcsőgyárként működött, de 2017 körül akkumulátorgyártásra állt át. A lakossági tiltakozás először a zaj miatt indult.

„Egy teljesen sziszifuszi harc indult el” – idézi fel Bodnár. A zajpanaszokra rendre az volt a válasz, hogy az építkezés még nem fejeződött be, a végleges állapot után majd újra mérik. Közben azonban a gyár folyamatosan bővült, újabb zajforrásokkal.

A környezeti aggályok ennél is komolyabbak. Az NMP nevű oldószer – amely az akkumulátorgyártás egyik kulcsanyaga – korábban nem is szerepelt a hazai kibocsátási listákon. 2021-ben azonban 81 tonna kibocsátásról számoltak be. Később 238,5 tonnás adat is megjelent „Nem mindegy, hogy 8 tonna vagy 80 tonna” – hangsúlyozza az újságíró.

A történet nem most kezdődött, Bodnár Zsuzsa már 2023-ban beszélt a gödi problémákról a KlikkTV Tíz című műsorában, Bolgár György vendégeként

Munkások: magyarok és vendégmunkások

A gyár több ezer embert foglalkoztat, de a dolgozók jelentős része vendégmunkás. A magyar munkavállalók aránya körülbelül 50 százalék, de közülük is kevesen gödiek. Sokakat más megyékből buszoztatnak. A vendégmunkások – vietnámi, filippínó, kínai munkások – gyakran tömegszállásokon élnek, rövid távra érkeznek, és túlórákkal próbálnak minél több pénzt keresni.

Nyolc év működés után kezdtek el érdemi monitoringrendszert kiépíteni a városban. A polgármester és a kormányzat most azt hangsúlyozza: az első mérések szerint nincs kimutatható szennyezés.

De mi történt az elmúlt években? A vízbázis környékén voltak monitoringkutak, de a gyár környezetében nem. A katasztrófavédelmi engedélyek és a veszélyességi övezetek kijelölése körül is komoly hiányosságok merültek fel.

„A lakosság nincs felkészítve arra, hogyha valamilyen baleset történik” – figyelmeztet Bodnár.

A gödiek egy része belefáradt az ügybe. „Ha akkora baj lenne, bezárták volna” – hangzik gyakran az érv. A logika érthető: ha működik, akkor biztos rendben van. A mostani robbanás azonban már nem csupán helyi zajpanaszokról szól. Hanem arról, hogy a kormány tudott a problémákról, mégis tovább engedte a működést. És arról, hogy a stratégiai beruházás státusza vajon felülírja-e a környezetvédelmi és munkavédelmi szabályokat.

Bodnár Zsuzsa nemrég szakmai díjat kapott munkájáért. A kérdésre, hogy számít-e nagyobb elismerésre, így válaszolt: az újságíró dolga a hatalom ellenőrzése – bármilyen hatalomé. „Ha váltás lesz, akkor is vizsgálni fogom a hatalom természetét.”

A gödi történet tehát nem ért véget. A gyár működik, a mérések zajlanak, a viták folytatódnak. A valódi kérdés talán nem is az, hogy történt-e szabálytalanság, hanem az, hogy ki vállalja érte a felelősséget – és mikor.