Gosztonyi Gábor: az oktatás tüske a kormány körme alatt

Mind Rétvári államtitkár, mind Gulyás miniszter állandóan azt hangoztatja, hogy ez az új státusztörvény annyira jó, hogy soha ennél jobb nem volt, a pedagógusoknak nem is lesz, a társadalom nagy része elégedett vele, csak egy hangos kisebbség, aki szítja a feszültséget – emlékezetet a PSZ alelnöke. Ha ez valóban így lenne és elhinnék a saját propagandájukat, akkor nevetve át kellett volna engedni az összes kérdést, amelyet népszavazásra akartunk bocsátani, hadd dőljünk bele a saját kardunkba, vagy azzal, hogy nem tudjuk összegyűjteni a szükséges 200 ezer hiteles aláírást. De ennél jóval többet is sikerült volna a 120 nap alatt. Hiszen valamilyen szinten érdekelheti a magyar társadalmat, amit egy teljesen friss kutatás is alátámaszt. Bármilyen hihetetlen, még a fiatal korosztályban is az oktatás és az egészségügy az elsők között van a számukra problémát jelentő területek közül. Ezt eddig ilyen felmérés soha nem mutatta ki.

A kormány pedig nyilván fél attól, hogy valódi érdekképviseleti tárgyalást folytasson. Mert az eddigi pedagógus életpályához hasonló hivatásrendi törvényekben – a közszolgálat különböző ágazataiban, mint például az egészségügy, rendvédelem, honvédelem, a közgyűjteményi, közművelődési terület – egyetlen egy jogszabály nem tartalmazza azt a kitételt, hogy csak és kizárólag a tíz százalékos szervezettséget meghaladó szakszervezetekkel kell tárgyalnia a kormánynak. Emellett egyetlen ilyen jogszabályban sincs benne az, hogy megpróbálja egymásnak ugrasztani az egyébként most már lassan két éve nagyon szorosan együttműködő szakszervezetet, mint a PSZ és a PDSZ. Tehát fél és megpróbál minket megosztani, mert úgy gondolja, hogy ez az oszd meg és uralkodj elv, itt is be fog jönni – mondta Gosztonyi. „Ezért lassan két éve a magyar belpolitika az oktatás problémáitól hangos, tehát egy olyan tüske vagyunk a kormány körme alatt, ami már egyre inkább zavarja.”

A szakszervezetek szervezettségi foka nemcsak oktatási ágazati probléma, ez a teljes magyar munkavállalói szférára jellemző, mert még mindig nem tudták levetkőzni azt a betegséget, ami a szakszervezet köré a régi rendszerben a kötelező jellegből fakadóan fölépült. Akkor nagyon sok állami, szociális feladatot megkaptak: az üdülés mellett a különböző lakástámogatási kedvező hiteleken keresztül a segélyekig. Volt egy időszak, amikor a GYED-ről is a szakszervezet döntött. De amíg ezekkel foglalkozott, addig háttérbe szorult a valódi érdekvédelmi, érdekképviselői munka, ahogy az elmúlt harminc évben is. „Hosszabb folyamat lesz, hogy egy tudatos munkavállalóvá nevelést elindítsunk és igenis értsék meg a kollégák azt, hogy attól, mert kiáll saját magáért, attól neki nem lehet rosszabb, még akkor sem, hogyha egy olyan rendszerben élünk most, amilyenben, és minden eszközzel megpróbálják megfélemlíteni, hátrányba szorítani, ellehetetleníteni, apátiába zavarni az oktatásban dolgozók közösségét” – mutatott rá a helyzetre és feladatukra.

Ennél rosszabb már mi lehet? – tette fel a kérdést magának Gosztonyi Gábor, majd meg is válaszolta: azért nincs akkora, széles, látható támogatottsága a státusztörvény elleni tiltakozásnak, mert vidéken, főleg minél kisebb település felé haladunk, annál kiszolgáltatottabbak, röghöz kötöttebbek a pedagógusok. Minél nagyobb település felé megyünk, annál inkább azt látjuk, hogy bátrabban föl mernek lépni, mert ők még az oktatáson kívül is el tudnak helyezkedni. Hozzátette, míg ő a trolibuszvezetőket kereső, 730 ezer forintos kezdő bruttó fizetést adó hirdetést látott, addig egyik kollégája megyeszékhelyen egy négybetűs áruházláncnak a bejáratán olvasta „sajnáljuk, nem tudunk több pedagógust alkalmazni.” Ehhez képest a pedagógus átlagfizetés 350 és 400 ezer forint között van bruttóban, ami szerinte egészen nevetséges. A státusztörvény ezt emeli meg a Pedagógus 1 kategóriában 410 ezer forint bruttóra, tehát bőven megérné inkább trolit vezetni. 

Arról, hogy most milyen állapotban van a pedagógustársadalom, az alelnök úgy fogalmazott, apatikus, letargikus, minden mindegy állapotban van a pedagógusok nagy része, bár most pihenhetnek keveset. De már élő zombikként dolgoztak sokan, „csak ezt az órát, ezt a napot éljem túl” hangulatban. Ez a beszűkült tudatállapot többeknek az egészségére is ártalmas lehet. Azonban nem az a kérdés Gosztonyi szerint, hogy mi lesz a pedagógusokkal, hányan maradnak a pályán, hanem az, hogy a gyerekekkel mi lesz. Hogyan lesz a diákokból a holnap munkavállalója, amikor lesznek olyan szakok, ahol egyetlen tanár sem lesz.  

Ki fogja megtanítani írni, olvasni, meg a szövegértésen kívül a matematika, a természettudományok rejtelmeire a gyerekeket? Már egyre több helyen keresnek magyar és történelemtanárokat is, „úgyhogy tényleg nem tudjuk, hogy ki fog tanítani”.

Lassan nem lesz honnan hova átvezényelni tanárokat, mert mindenhol hiány lesz. A PSZ igyekszik a szülőkkel is megértetni: az, hogy „beadja” a gyereket reggel 7 és fél 8 között, és délután 5 és 6 órakor viszonylag épségben „kiveszi”, az nem egyenlő az oktatással, mert az most már tényleg csak gyermekmegőrzés – hívta fel a figyelmet Gosztonyi Gábor.

A Klikk Tv Mélyvíz című műsora ide kattintva nézhető meg.