Gosztonyi Gábor: egy tanévkezdés mindig „felizzított” állapot
Rövidesen megkezdődik az új tanév, új és régi kihívásokkal. Gosztonyi Gáborral, a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) alelnökével végigvettük ezeket, az előző év teljes lezárásától az új tanév elindításáig. Ráadásul a pedagógusok és a diákok feje fölött is Damoklész kardjaként függ, hogy a Delta vírus terjedése milyen következményekkel jár majd az oktatásra nézve. Emiatt a tanévkezdet okozta kihívások közé tartozik az egyértelmű járványügyi utasítások hiánya is. Ma az EMMI ugyan ezzel összefüggésben kiadott egy közleményt, de az a PSZ szerint olyan megállapításokat tartalmaz, mintha a járvány „nagy ívben” elkerülné Magyarországot.
Milyen kihívásokkal indul az új tanév, a pedagógusoknak hány ujjukat kell megharapniuk egyszerre?
Sokkal és sokat. Vannak hagyományos kihívások, és vannak újabbak. Egy tanévkezdés mindig „felizzított” állapot, a pedagógusoknak le kell bonyolítaniuk az előző tanév teljes lezárását. Meg kell csinálni a javítóvizsgáztatást, részt kell venni a különböző alakuló értekezleteken, a munkaközösségeken belül meg kell beszélni, egységesíteni és aktualizálni kell a tanmeneteket, egyebeket. Most ehhez hozzájön új kihívásként, hogy a pedagógusok nyakába „lőcsölték” az oltás megszervezését. Pedig a Pedagógusok Szakszervezete kezdetektől amellett kardoskodott, hogy ez egészségügyi feladat. Erre ott van a több milliárd forintért kifejlesztett KRÉTA rendszer, a szülőket nyugodtan lehetett volna azon keresztül értesíteni és buzdítani gyermekeik beoltására.
Tudjuk, hogy hány gyereket regisztráltak rá?
Azt tudjuk, hogy mintegy 170 ezer 12-18 év közötti diákot a szülők már nyáron beoltattak. A PSZ jelenlegi információi szerint az oltatlan gyereklétszám 15-20 százalékát regisztrálták oltásra, ennyi szülői beleegyező nyilatkozat jött. A kormány nem igazán fordított gondot erre. Semmi olyan plusz tájékoztatás, információ, amelynek alapján a szülőket segíthetnék a döntés meghozatalában, nem volt. Ennek lehet eredménye, hogy ilyen kevés gyerek jelentkezett oltásra. Ebből következően jön a következő gond, hogy nem tudni, milyen hatással lesz erre a korosztályra a negyedik hullámot elindító Delta variáns. Nem tudjuk, mennyire veri le őket a lábukról, mert eddig a fertőzést a fiatalok többnyire lábon kihordták. Nem tudjuk azt sem, hogy az oktatási intézményekben a gócpontok hogyan fognak megint kialakulni. Ebből jön a következő kihívás, hogy jelenléti oktatásra készülünk. Ez rendben van. A pedagógusoknak a tavalyi tanév végén volt körülbelül egy hónapjuk arra, hogy föl tudják mérni, hogy az online oktatás következményeként miként alakult a gyerekek tudása. A pedagógusoknak most az idei év haladása mellett ki kell dolgozniuk az előző tanév pótlását, amire majd az idei haladást rá tudják építeni. Mindeközben Damoklész kardjaként ott lebeg fölöttük, hogy mikor kell visszatérni az online oktatásra. Hiába mondják, hogy már másfél év így telt el, és a pedagógusoknak, az oktatóknak van már bizonyos anyaguk – hozzáteszem, ez sem állami segítséggel, mert továbbra sincs központilag készített digitális tananyaggal elárasztva a rendszer –, mert amit eddig csináltak, azt át kell alakítani. Hiszen egy olyan évfolyam „jön fel” amelyik az előző két tanévből majdnem másfelet online oktatásban töltött. Így hiába dolgozott ki a kolléga a most belépő évfolyamra akár tantervet, tanmenetet, vagy akár egy óravázlatot, a meglevő anyagot aktualizálni kell a tanulók hiányosságaihoz. Ez megint olyan pluszmunka lesz a pedagógusok számára, amire valószínű, nem kevés időt kell fordítaniuk a szokásos adminisztráció és egyéb apróságok mellett.
Azt mondta nekem valaki, hogy az online oktatás miatt egyébként is „gyengébben” fogott a tanári ceruza a tanév végén, át kellett engedni a gyerekeket…
Hozzánk ilyen információ nem érkezett. Az a 2019/2020-as tanév végén volt, hogy egy kicsit „finomabban menjen” az osztályozás. A 2020/2021-es tanévre vonatkozóan ilyet nem hallottunk. Ezt valószínűleg nem is merik leírni, lehet, hogy voltak, akik ilyet mondtak, de jövet-menet azért láttuk, hallottuk, hogy nem egy, nem két javítóvizsga is volt idén. (Egyébként ezeket a javítóvizsgákat is meg kellett szervezniük az oktatásban dolgozóknak.)
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma ma kiadott egy közleményt, amelyben a koronavírus elleni sikeres védekezésre hivatkozva, az óvodákban és iskolákban nem írnak elő szigorú korlátozásokat. Azt kérik, a szülők ne vigyenek közösségbe olyan gyereket, aki koronavírusos tüneteket mutat, és a köznevelési intézmények fordítsanak fokozott figyelmet az alapvető egészségvédelmi szabályokra. Az iskolai hiányzásokra a normál szabályok vonatkoznak, az intézményvezető joga eldönteni, mely esetben tekinti igazoltnak a diák távolmaradását. Azt is tudatta az Emmi, hogy „Mivel a 12. életév betöltését követően elérhető a koronavírus elleni védőoltás, osztályra, csoportra vagy egész feladatellátási helyre vonatkozó tanügyi intézkedés főszabály szerint csak az óvodában vagy az általános iskola 1-6. évfolyamán, valamint a fejlesztő nevelés-oktatásban történik.” És az oltás fontosságára is felhívja a figyelmet. Ez elégséges utasításnak tűnik?
Nem.
Mi az, ami még nem tisztázott?
Például, a szülők nem tudják, hogy bemehetnek-e az iskolába, részt vehetnek-e egy tanévnyitón, bekísérhetik a gyerekeket az intézménybe, vagy továbbra is ki lesznek zárva.
Az intézményvezetők intézkedhetnek, nem?
Továbbra sem látjuk, hogy a Klebelsberg Központ fenntartása alatt álló intézmények vezetői megkapnák azt a jogot, amit egyébként a szakképzésben – hála istennek – megkaptak az intézményvezetők, hogy saját hatáskörben dönthetnek az akut helyzetek megoldásáról, ha egyáltalán felüti a fejét valahol a járvány. És mikortól számít problémásnak? Azt lehet mondani, hogy az oltás megvéd, de nem attól véd meg, hogy valaki ne kapja el a vírust, hanem attól, hogy ne súlyos lefolyású fertőzésen essen át. Vagyis egy beoltott pedagógus és gyerek is tudja terjeszteni a vírust. Jó lenne tudni, mi lesz a szűrésekkel, lesznek-e egyáltalán, és nem csak a pedagógusokat, de a diákokat is kellene tesztelni. Jó lenne tudni, kinek, mikor, hogyan kell döntenie arról, hogy csak egy osztály, vagy az egész intézmény lesz karanténban? Nem tudják az oktatásban dolgozók, hogy mikor, mihez képest kellene nekik ezeket a cselekedeteket viszonyítani.
A pedagógushiány mennyire keseríti meg az évkezdést?
A kormány azt mondja, nincs pedagógushiány, mi azt mondjuk, lassan már nincs pedagógus. Igazából az október végi statisztikai jelentés nyilvánosságra hozatala után fogjuk tudni megállapítani, hogy pontosan mi a helyzet. Tudjuk, hogy a pedagógus-életpálya alá tartozók kötelező 22-26 tanórája sok álláshelyet el tud fedni, nem tudjuk, hányan jönnek vissza óraadónak nyugdíjból, nem tudjuk, hogy az idegenforgalomból, vendéglátásból, turizmusból a pályára visszatérő kollégák közül hányan maradnak még. Nagy a bizonytalanság. A mi számításaink szerint olyan 10-12 ezer kolléga biztosan – nem csak pedagógus, oktató, de gyógypedagógus, fejlesztő pedagógus, pedagógiai és gyógypedagógiai asszisztens, pszichológus, a technikai személyzet tagjait is ideértve – hiányzik a rendszerből.
