Gruevszki belügyminiszteri engedéllyel jött be az országba?

A Macedóniában 14 civil szervezet  által ismét kiadott közlemény – amelynek megfogalmazói között ott található a macedóniai Nyílt Társadalom Alapítvány és az Emberi Jogok Helsinki Bizottsága is – a többi között leszögezi: több mint két hét telt el az ügyben közzétett első felszólítsuk óta és azóta semmi nem történt. Ez kétségessé teszi, hogy fel akarnák tárni az igazságot az ügyben – szögezi le a dokumentum.

Magyarországon is sokakat izgat még mindig a menekülés mikéntje. Szkopjétől Budapestig magyar állami szervezéssel és politikai döntések sorozatával juthatott el Nikola Gruevszki  - erre jut a politikus is a blogbejegyzésében, amelyben arról számol be, hogy milyen válaszokat kapott a hatóságoknak és Pintér Sándor miniszternek feltett kérdéseire. Ezek meglepők, és több ponton is egymásnak ellentmondók – állítja.  

Végh Zsuzsanna, a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal (BMH) vezetője azt mondta neki, hogy november 12-én került Gruevszki a BMH látókörébe azzal, hogy Budapesten besétált egy ügyfélszolgálatra és benyújtotta menedékjog iránti kérelmét. Végh a volt macedón miniszterelnök Magyarországra való belépéséről nem tudott nyilatkozni, de azt elárulta, hogy a kormányzati nyilatkozatokban sűrűn előforduló szándéknyilatkozat semmire se jogosít: maximum ha valakit belföldön egy rendőr előállít, és nincsenek papírjai, és nyilatkozik arról, hogy menedékjogi kérelmet kíván benyújtani, akkor a rendőr odakíséri, ahol ezt szabályosan megteheti. A BMH tehát egyértelművé tette, hogy így biztosan nem juthatott be az országba Gruevszki.

A tiranai nagykövetségnek küldött adatkérésére a Külügyminisztérium Közkapcsolati Irodája azt írta: „Nikola Gruevszki a tiranai nagykövetségünkön hivatalosan jelezte, hogy menekültkérelmet kíván benyújtani. A Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal (BMH) - tekintettel a biztonsági szempontokra és arra, hogy Nikola Gruevszki tíz évig hazája miniszterelnöke volt - lehetővé tette, hogy a meghallgatásra a BMH budapesti központjában kerüljön sor”.

Szél felhívja azonban a figyelmet arra, hogy ez ellentmond a BMH által állítottakkal, nem szólva arról, hogy a hatályos törvények szerint nagykövetségen nem lehet menekültkérelmet benyújtani, a menekültkérelem benyújtása iránti „hivatalos jelzés” pedig jogilag értelmezhetetlen, nem létező fogalom (csakúgy, mint a nagykövetségen tett „szándéknyilatkozat”). Emellett a BMH nem hozhat döntést egy nagykövetségen tartózkodó személlyel kapcsolatban, s nem adhat engedélyt arra, hogy érvényes úti okmányok nélkül belépjen az országba.

Arra a Szél által a belügyminiszternek feltett kérdésre pedig, hogy az ő engedélyével lépett-e be Nikola Gruevszki az országba, Pintér Sándor azt válaszolta, hogy menekültügyi eljárásról nem adhatnak tájékoztatást a nyilvánosságnak. Ám – hívja fel a figyelmet  politikus –Gruevszki az országba való belépéskor még semmiféle eljárás alatt nem volt, azaz a menekültügyi eljárástól teljesen függetlenül kapott engedélyt a belépésre. Egy ilyen engedély egy személy hatáskörébe fér bele: a belügyminiszterébe.

Az írás értelmezése szerint minden elterelő hadművelet ellenére kirajzolódott a kép: „a tiranai nagykövetség illetve a külügyi tárca rákenné az egészet a BMH-ra, de a BMH vezetője a szemembe mondta, hogy ők csak és kizárólag a kérelem budapesti benyújtásától kezdve illetékesek és onnantól kezdve vállalják a felelősséget (így). Innentől kezdve megint az van, hogy a kormány belegabalyodott a saját hazugságaiba, mi meg láthatjuk, hogy nincs itt semmi „jogi ügy”, Gruevszkit egyedi politikai döntések segítették a szökésben, jogi eljárás alá csak akkor került, amikor Budapesten elindította a menekültügyi eljárást... egyre több információ mutat arra, hogy gondosan megszervezett szöktetésben és egyedi beutazási engedélyben részesült.