Gyurcsány Orbán bumerángja
Még senki nem erősítette meg – legalább is a Fidesz részéről nem –, ugyanakkor cáfolat sem érkezett, hogy ismét Habony Árpád lett Orbán Viktor egyik legfőbb bizalmasa, tanácsadója, a kormánypárt fő kommunikációs guruja. Az elvesztett önkormányzati választás – amelyet előbb győzelemmé stilizáltak, később elismerték vérveszteségeiket – után, újabban ismét a győzelmen, a sikeren lett a hangsúly. Lépésekre kényszerül a Fidesz elnöke.
A király ugyanis meztelen, nehéz oda Fidesz-fölényt hazudni, ahol elég látványos a vereség. Pénzt még csak-csak sikerül az emberek zsebébe hazudni, elhitetni velük, hogy nagyon jól élnek, sőt, egyre jobban. Úgy tűnik, még azt is békésen elfogadja a társadalom, ha Rétvári államtitkár az ellopott pénzt – a nyugdíjasoktól elvett összegre gondolok –, annak visszaadásakor plusz juttatásként hirdetik, de ezt, hogy kikaptak, már nehéz győzelemmé varázsolni. Nincs egy rángatható Tarlós, elvesztek eddig kötelezően jobboldalinak hitt kerületek, városok. És nem csak úgy elvesztek; a közgyűlésbe is alig-alig jutott fideszes.
Terjednek a hírek, hogy Orbán tisztogatásba kezd, kihajítja azokat, akik nem teljesítettek megfelelően. Ha így van, ezt a tisztogatást alapvetően saját magán kellene kezdenie, hiszen elsősorban ő volt az, aki rosszul mérte fel az emberek hangulatát, noha Gulyás Gergely szerint nincs ember ma Magyarországon, aki jobban ismerné a néplelket, mint maga a miniszterelnök.
Orbán igazában nem vett részt a kampányban, csak három helyen bukkant fel, ott is vereség következett. Nyugodtan kijelenthetjük tehát, hogy a kormányfő elvesztette az iránytűjét. Most pedig új bumerángot akar vásárolni, de nem tudja eldobni a régit. Vagyis: képtelen újítani, csak a régi eszközökhöz és személyekhez tud nyúlni – ha már önmagát hivatalban tartja. A régi embereknek pedig – láthatóan – nincsenek új ötleteik, azt hiszik, hogy ami egyszer már bevált, azon nem érdemes változtatni. Mintha csak megállt volna az idő, mintha az elmúlt tíz év trükkjeli, kommunikációs csavarjai ugyanúgy működnének, mint egykoron.
Pedig a társadalom nagy része ma már tisztában van ezekkel a trükkökkel, tisztában van azzal, hogy amit a Fidesztől kapnak, az teli van kábítással, ámítással, a szegény, puritán miniszterelnök – aki ugye járatos a néplélek rejtelmeiben – az maszlag, mint ahogy a zseniális gázszerelő képe is csak egy torzó. Semmi nem úgy van, ahogy mondják, sem önmagukról, sem a politikai ellenfélről. Valójában lebecsülnek mindenkit, átverik az embereket, és cselekvéseik fókuszában a saját gazdagodásuk áll. Orbán Viktoréban is. Sőt: leginkább az övében. Nincs ilyen statisztikám, de meggyőződéssel állítom, hogy ha megkérdezünk tíz embert, a többség azt fogja állítani, hogy Mészáros Lőrinc gazdagodása valójában Orbán Viktor gyarapodása, hogy a naponta milliárdokkal növekedő vagyon – amely már kiterjedt mindkét família családtagjaira – nem mást, mint a miniszterelnököt teszi tehetősebbé.
Mégis: azt hiszi Orbán, hogy az emberek ezt nem látják, benne továbbra is az „üzleti ügyekkel nem foglalkozó” vezetőt hiszik, aki éjt nappallá téve munkálkodik az ország sikereiért – csak ezt a tehetségtelen csapat nem tudja hiteles kommunikációvá formálni.
Nem, az emberek már nem ezt látják. És az sem fog használni, ha előkerül az a bizonyos régi bumeráng. Mit előkerül: már itt van újra. A Fidesz kommunikációjának ellenség-képző technikája ismét Gyurcsány Ferencen pallérozódik, annak egészen torz változatait bemutatva.
A Demokratikus Koalíció erősödése újra előhívta a régi receptet: a hajdani miniszterelnök karaktergyilkolását. A kampány középpontjába ismét Gyurcsányt állították, és noha az utóbbi időben kevesebb alkalommal hallhatunk Dobrev Kláráról Gyurcsány Ferencnéként, de az EP képviselővé és ezáltal politikussá előlépett feleséget igyekeznek nem önálló entitásként, saját jogon működő és gondolkodó politikusként beállítani, hanem a férj alteregójaként. (Mellesleg, és tényleg csak zárójelben: vajon melyik számítana nagyobb bűnnek: egy családtag politikai szerepvállalását, avagy minden lehetséges közpénzt a saját család tagjainak zsebébe irányítani? )
A Gyurcsány-ellenesség azonban eleddig nem hozott új ötleteket, sőt, ami új elemként megjelent, az több, mint nevetséges. Legutóbb például azzal támadták a DK elnökét, hogy máris a 2022-es választás képviselő-jelöltjeit vadássza, mintha ez akkor bűn lenne. Mintha megbocsáthatatlan lenne, ha valaki már most a következő országgyűlési választásokra koncentrál. Mert ugye a Fidesz nem ezt teszi, nem ezért hajítja ki a levitézlett embereit Orbán, nem azért veszi elő a régi, sikeresnek tartott arcokat, hogy a 2022-es választások ne hozzanak ismét meglepetést pártja számára.. Olyan meglepetést, amelyet már sehogy sem lehet győzelemmé átrajzolni.
Orbán kétségtelenül – ahogy ezt egyre többen látják és állítják – belefáradt saját megkérdőjelezhetetlenségébe. Hiányzik belőle az innováció, már ami a politikai akciókat illeti. Pedig elég egyértelművé vált: a nagyvárosi embereknek elegük van az örök ellenség-keresésből, -képzésből. A nagyvárosi ember nyugalmat akar, és azt Orbántól soha nem fogja megkapni. Mert azt a bizonyos bumerángot képtelen elhajítani.
