Ha a Fidesz veszít, az a vég kezdete!

Lovász Péter 2019. augusztus 24. 19:08 2019. aug. 24. 19:08

„Az európai identitás csak nemzeti identitásra épülhet, aki nem a nemzeti identitásra alapoz, az homokra épít – hangoztatta Szájer József Fidesz-KDNP-s európai parlamenti képviselő pénteken Balatonszárszón.“

Ezzel a politikai maszlaggal etette Szájer József a reformátusok szárszói konferenciáján a hallgatóságot, miközben megdorgált valakiket, nevezetesen „bizonyos erőket“ akik állítólag „az európai identitást a nemzeti identitás ellenében akarják megfogalmazni.

“Bevallom, személyemben alighanem én vagyok az egyike azon erőknek (mily megtisztelő ily szakavatott személy szakavatott beszélyében „erőnek“ minősülni), amelyek gonosz módon megkísérlik tévútra vinni az európai közgondolkodást. Magam ugyanis úgy vélem: az erős, egyesült Európa révén, ha úgy tetszik, az Európai Egyesült Államok révén szilárdabb lenne kontinensünkön a jogállam, stabilabb a gazdaság, és erősebb a világpolitikai befolyás, miközben senki nem fenyegeti a nemzeti értékeket, öntudatot, identitást.

Vagyis a kutya sem akarja „elvetni a nemzetet“, mert ez ostoba, terméketlen és hiábavaló kísérlet lenne. Csak az állami szuverenitás egyik-másik eleméről kellene önként lemondani ahhoz, hogy a közös, egységes Európa eredményesebben juttathassa érvényre a földrész népeinek közös érdekeit.

Szájer József persze némileg más véleményen van, s ez szíve joga:

“Számunkra azonban a nemzet nem elvetendő, a fejlődésünket akadályozó kategória, hanem a megmaradásunk egyik legfőbb biztosítéka.... Ha ugyanis a magyar nemzet nem tartott volna össze ezer éven át, már régen feloldódott volna“- olvasható az MTI tudósításában.

Azért ez elég vaskos történelemhamisítás. Adtunk mi néhány borzasztó példát az összetartásra. A muhi csatából a Béla királyra haragvó előkelőségek tetemes hadereje hiányzott. Mohácsról Szapolyai János serege késett le - aligha véletlenül. Rákóczi szabadságharcában a magyar nemesség jó része labancként vett részt.’48-ban elmaradt a népfelkelés. A Kiegyezéstől Kossuth és hívei maradtak távol. Két világháborúban iszonyatos emberi és anyagi veszteségek demonstrálták a nagy magyar nemzeti egységet megmaradásunk tényezőjeként. Mai közviszonyainkban pedig a megtörtént történelem mintegy ismétli önmagát, mert a magyarság - Orbán Viktor jóvoltából - újra a végsőkig megosztott, s ma már ott tartunk, hogy fideszes magyar és nem fideszes magyar, akár egy családban is, szóba sem áll egymással.

Pláne most, a helyhatósági választás közeledtén nap-nap után ismét és ismét előkerül a megelőző baloldali kormányzatok ezer és egy hibája, vétke, bűne, amelyről ítélkezik minden hivatalos macskajancsi, aki a túlhatalmú kormányzati vagy közszolgálatinak csúfolt sajtóban teret kap.

És akkor jön az Európai Parlamentben szolgálatot teljesítő bülbül-szavú Szájer József, és megkísérli lenyomni gyanútlan, szolidáris hallgatósága torkán, hogy a “legékesszólóbb nyugati politikus sem fog tudni meggyőzni minket arról, hogy el kell hagynunk a nemzeti összetartozás érzését, a kultúránkat ahhoz, hogy igazi európaiak legyünk”.

De az istenfáját! Melyik európai személyiség győzködik arról, hogy a nemzeti kultúra és az európai kultúra valamiféle ellentétben lenne? A nemzeti érdek és a nemzeti kultúra Európa-ellenes féltése csupán arról szól, hogy a Fidesz és első helyen Orbán Viktor óvja  hatalmát a maga kis szemétdombján, ugyanis Európában nem kedvelik az olyan politikust, aki mindig és következetesen mást mond és mást tesz, aki országában szétzúzta a demokratikus jogrendet, aki lop, csal, folyamatosan hazudik. Aki  mindig csak arra ügyel, hogy jogtalanul előnyhöz juttassa azt a kisebbséget, amely az ő hatalmát nemtelen eszközökkel támogatja.

Lefogadom: ha Orbán Viktornak szemernyi esélye lehetne, hogy megválasztják az új Európai Egyesült Államok első elnökének, tüstént  elkezdené hirdetni az egyesült Európa előnyeit.

De Orbán Viktor Európában már csaknem persona non grata, azaz nem kívánatos személy. Az EU-tag Magyarország hivatalban levő kormányfőjeként még fogadják, de ez minden. Ez a lényegi hátországa ennek az állandó hablatyolásnak a nemzeti egységről, Gyurcsányról, és a magyar kultúra megőrzéséről az európaisággal szemben.

Meglehet, Gyurcsány talán rossz kormányos volt, a választók így látták, de ezt majd kellő időtávlatból eldöntik a történészek. De a baloldal  minden hibája, netán vétke nem szolgálhat indokul, magyarázatul, s még kevésbé adhat felmentést arra a gyalázatos kormányzásra, amelyet ma Orbán Viktor és a Fidesz művel.

A rövidesen sorra kerülő önkormányzati választásnak van egy legalábbis érdekes, de inkább súlyos vonása. Ha a Fidesz most is nagy fölénnyel nyer, lényegileg nem változik semmi. Talán kissé bűzösebb, némileg erőszakosabb lesz a Fidesz kormányzása. Nagyobb lesz a Fidesz-mellény. De ez csak egy újabb csata lesz, amit Orbán megnyer, s erre van alapos reménye, hiszen hatalmas anyagi fölényben van, felhasznál minden tisztességtelen eszközt, a választókat, ahol lehet kényszeríti, megfélemlíti vagy lekenyerezi.

Ám ha éppen hogy csak nyer! Pláne ha veszít! Akár csak csekély arányban is, az annak a jele lesz, hogy az ellenzéki taktika bevált, az a politikai vég kezdete lesz Orbán Viktor számára.