"Ha az ellenzék engem kérne fel budapesti főpolgármester-jelöltnek, én szívesen vállalom"

Fával fűtök jórészt, és ahogy elnéztem, Pesten akad még tarolnivaló rendesen.

Nem szeretek udvariaskodni, úgyhogy nyíltan, büszkén sinkófálnám el a Párizsi udvart, sőt azt is vállalom: ha főpolgármester leszek, többé párizsit se eszek (de csuhajla!). 
Rengeteg ötletem van. 

Kellene egy híd a Dunán hosszában, hogy arra átterelve a rakparti forgalmat, a partot végig tele lehessen építeni a havereim apartmanjaival és jachtkikötőivel.

Végre megvalósíthatnám rendhagyó álmomat, a végtelen villamost, az egyáltalán nem zavarná a körúti gépkocsikat: hosszabb lenne, mint a Combinó, még Dubajban sem lenne nagyobb! Ebből elég lenne egyet venni, de az elérne a Moszkva Kálmán tértől egészen Újbudáig és vissza.

Ezáltal rengeteget lehetne spórolni, mert a villamos meg sem mozdulna; felszállna az utas pl. a Blahán lévő ajtajánál, előremenne, teszem azt, a Margitszigetig, ott leszállna, megvenné a margitszigeti belépőjegyet, megpödörné a bajuszát, megigazítaná a kakastollat a fövegén, és felcsípne valami kimenős masamódot vagy pirospozsgás, vidékről jött cselédlányt, aki ott sétáltatja a Nagysága dakszliját vagy mopszliját.

Együtt csodálhatnák aztán a vitéz nagybányai Horthy Gábriel lovastengerészeti vízilovasszobrát, ott a sziget közepén: vízfejében víztorony, a gyomrában étterem, a seggében meg Nemzeti Dohánybolt. 

Ja, és ígérem, hogy részrehajlás nélkül lennék korrupt. Ez fontos, azt hiszem; a korrupció csak akkor tisztességes, ha nyílt, egyértelmű, és nem ismer korlátokat. Át is keresztelném a várost: az lenne a neve, hogy Bundapest, a Tenderparti Éden.

Szerző: Konok Péter