Ha jön a családalapítás éve, jönnek majd a gyerekek is? 

Valóban ezen múlnak a hazai születési számok? 

Attól, hogy a kormány kijelenti, 2025-öt kinevezi a családalapítás évének, attól még aligha fog több gyerek születni. Kommunikációs szinten eddig is évek óta központban volt a család, a gyerekvállalás témája, de a legutóbbi demográfia adatok egyáltalán nem jelzik vissza a növekvő születési számokban, hogy a fiatal párok családalapítási kedve lényegesen nőtt volna. Pedig anyagi támogatások szempontjából tényleg eléggé nagyvonalú a magyar családpolitika, látjuk a babaváró hitelt, a CSOK-kal járó kedvezményeket, ezek mindegyike nagyvonalú pénzügyi juttatást nyújt a középosztálybeli családoknak. És igazából talán ez az egyik kritikai észrevételem.

Hogy a kormányzati intézkedések csak meghatározott társadalmi helyzetű családokat támogatnak?

Pontosan. A magyarországi családpolitika szelektív jellegű. Kimaradnak belőle például a nem heteroszexuális kapcsolatban élő családok, kevesebb figyelmet fordít az egyszülős családokra, a leginkább hátrányos helyzetű, anyagi nehézségekkel küzdőkről nem is beszélve. Néhány családtámogatást – például a babváró hitelt – kifejezetten ahhoz kötik, hogy a kedvezményezettek házasságban élnek-e. Egy másik problémának látom, hogy a kormány nagyon erősen a pénzügyi ösztönzőkre épít, pedig a családrendszer, meg a családpolitika az ennél komplexebb támogatást igényelne. Sok más tényező is befolyásolja azt, hogy valaki egyáltalán szeretne-e gyereket, meg tudja-e valósítani ezt a vágyát, de ezekre a tényezőkre kevésbé figyelnek oda.

Mire gondol?

Magyarországon jelenleg nagyon sok energiát vesz el főleg a nőktől, a gyereknevelés. Ezen is lehetne könnyíteni megfelelő színvonalú bölcsődékkel és óvodákkal, vagy éppen azzal, ha ösztönöznék az apákat is, hogy nagyobb részt vállaljanak a gyereknevelésben. Az uniós előírások szerint kötelező lenne a szülői gondozásból legalább két hónapot fönntartani arra, hogy az apák is részesülhessenek az anyagi támogatásokból, de ez valójában Magyarországon nem működik.

Az édesapák is részesülhetnek mind a gyesben, mind a gyermekgondozási díjban. A statisztikai adatok szerint egyre több apa veszi igénybe ezeket… 

Egyre inkább változó világunkban jó volna, ha az apák is mind nagyobb részt vállalnának a gyermek nevelésében. A jogszabályok rugalmasak, a családon belül érdemes alternatívákban gondolkodni a támogatások igénybevételét illetően. A gyed extrának köszönhetően, az ellátást kérő szülő visszamehet dolgozni, és a munkabére mellett továbbra is jogosult a gyed teljes összegére. Ez lehet az oka annak, hogy egyre többen döntenek úgy, hogy az apa igényelje ezt az ellátást. A kimutatásokban ezek a számok valóban megjelennek, de nem biztos, hogy ez a valóság. 

Az intézményi rendszer két fontos elemét, az óvodai és bölcsődei ellátást már említette, de ide kell sorolni az egészségügyi ellátást és az oktatás helyzetét is, amikor a kormányzat családpolitikai céljainak hatékonyságáról beszélünk. Nem gondolja?

A családpolitika eredményessége valóban nagyon erősen kötődik az egészségügy állapotához és az oktatáspolitikához. A gyermekvállalás előtt állók aggódnak az oktatás romló színvonala miatt és azzal is szembesülnek, hogy tanárhiány van, ugyanakkor naponta tapasztalják, hogy szülészetek zárnak be a nagyobb városokban is. Hétvégén nem lehet szülni, hosszú várólisták vannak a speciális orvosi ellátásoknál, és ez mind befolyásolhatja őket a gyermekvallással kapcsolatos döntésekben. Tovább megyek: ha a megszülető gyermekek valamilyen speciális fejlesztést igényelnének, az a családoknak rendkívüli terhet jelentene. Még egy tényező: ismét növekedett a világban a bizonytalanság. Ezt egyszer már megértük a rendszerváltás idején is, de most hasonlóan magas a bizonytalansági faktor. Az orosz-ukrán háború, a magas infláció, a kedvezőtlen gazdasági helyzet, ez mind-mind nem kedvez a gyermekvallási kedv növekedésének.

A felsőoktatás felértékelődésével, a diákként eltöltött idő meghosszabbodásával együtt jár a felnőtt szerepek és felelősségek kitolódása is...

A kései munkába állás az egzisztenciális biztonság megteremtését is késleltetheti. Az anyagi biztonság és függetlenség a családalapítás kérdésében mindenképpen fontos szempont. A vizsgálatok szerint, sokszor talán a legfontosabb. A gyermektelenség lehet választott életforma, de külső körülmények okozta helyzet is. A nőknél a megfelelő párkapcsolat hiánya, a „biológiai óra” ketyegése vagy az anyagi biztonság hiánya játszik szerepet. Magyarországon most 29 éves kor körül van az az életkor, amikor anyává válnak a nők, ez egyébként nem számít kiugróan magasnak, mert Svédországban, Hollandiában, Norvégiában, Svájcban, ennél később, 31 éves kor körül szülik meg az első gyermeküket. Erre is reagáltak a hazai kormányzati intézkedések, amikor olyan támogatási ösztönzőket vezettek be, amelyek a minél fiatalabb korban kötött házasságokat és a gyermekvállalást ösztönzik. 

Nem jelent ez indokolatlan beavatkozást a családok magánszférájába? 

Az volna az ideális, ha a családtámogatási rendszerek hozzáigazodnának a családalapítási gyakorlatokhoz. Ha a párok úgy érzik, hogy idősebb életkorban szeretnének gyereket vállalni, akkor ehhez kellene mérni a ma még korhatárhoz kötött juttatásokat. Ezzel szemben egyre lejjebb tolják a támogatás igénybevételéhez kapcsolódó életkori határokat.

A fiatalabb korosztályok körében sokakat gondolkodóba ejtenek a környezeti változások.

Igen, ez is egy olyan szempont lehet, ami befolyásolhatja a hazai gyermekvállalással kapcsolatos döntéseket. A 30-as éveik második felében járók számára talán kevésbé fontosak klímaváltozás fenyegető jelei, de a huszonéveseket ez egyre inkább aggodalommal tölti el, amit természetesen összekötnek a gyermekvállalási terveikkel is.