Ha mások tennék, amit Orbánék a Spar-ral – hazaárulást kiáltanának

Habár a hétvégi gigatüntetés feledtetni látszik sok, az annak kialakulásában szerepet játszott politikai, korrupciós botrányt, nem lenne ildomos megfeledkezni az olyan mélységesen felháborító történetekről sem, mint amilyen a többi között a Spar és a kormány között kialakult és nyilvánossá vált adok-kapok, amelynek a tétje az, sikerül-e Orbán Viktornak és köreinek megszerezniük az osztrák SPAR élelmiszerlánc magyarországi érdekeltségeit. Pedig boldogabb demokráciákban ennek a kipattanása kormányválságot, majd a kormány lemondását eredményező botrány lenne. 

Mint ahogy arról a Hírklikk is több cikkben beszámolt (a többi között itt , itt és itt): Hans Reisch, a Spar Austria csoport vezérigazgatója a közelmúltban nem kevesebbet állított egy nyilatkozatában, mint hogy az osztrák multi a kisajátítástól való félelem miatt vagyont von ki Magyarországról, ahol – miként fogalmazott – Orbán Viktor különadókkal és árbefagyasztással „zaklatja” a nagy élelmiszerláncokat, s alapvetően a magyar kormány részesedésen keresztül akarja átvenni a cégük tulajdonjogát. Arról is beszélt, hogy Orbán azt is kérte a cégtől, engedje meg a rokonának, hogy befektessen annak magyar leányvállalatába. Nevet ő ugyan nem említett, de a VSquare megírta, hogy Tiborcz Istvánról, Orbán vejéről van szó. Illetve, még előtte, több mint egy éve a Magyarországon élő orosz oligarcha család, a Rahimkulovok keresték meg a Spart az Orbán-kormány által támogatott pályázatukkal – ők sem jártak sikerrel, elutasították őket. Mint ismert, az egyik testvér, Megdet Rahimkulov a Kremlhez kötődő oligarcha, aki egykor a Gazprom magyarországi képviselője volt. Rahimkulovék egyébként az elmúlt években többnyire Orbán köreivel működtek együtt. Ingatlanügyletet kötöttek például a miniszterelnök vejével, Tiborcz Istvánnal, aki két osztrák szállodát adott el az oroszoknak. 

Az már csak hab a tortán, s a botrányt fokozza (bár a „fokoznia kellene” pontosabb megfogalmazás), hogy menetközben kiderült, az orosz (Oroszországban Szemafor néven ismert) Mere diszkontlánc betörne Magyarországra, ahol három év alatt 200 üzletet szeretnének nyitni és 700 millió eurós forgalmat elérni. Már felmérik a piacot és kutatják a beszállítói partnereket. Az ördög ott bújkál abban, aki egymás mellé teszi a fenti tényeket: csak nem az oroszoknak akarná jó pénzen átjátszani Orbán, Rahimkulovék vagy a veje közvetítésével?

De van itt más „furcsa” egybeesés is. A Spar-botrány kipattanása után, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes „az éj leple alatt” ismét egy új salátatörvényt nyújtott be a múlt hét elején, aminek részeként módosítanák a versenytörvény egyes rendelkezéseit. Konkrétan: példátlan eszközt kap a Gazdasági Versenyhivatal, amelyet (elfogadása esetén) a törvény felhatalmaz az újonnan létrehozott úgynevezett „alapvető jelentőségű vállalkozások” – versenyfelügyeleti eljárás eredményeként történő – kijelölésére, s azután szigorú fellépésre velük szemben. Olyannyira szabad kezet kapna a versenyhivatal, hogy akár még arra is kötelezhetné ezeket a cégeket – pontosabban a tulajdonosaikat –, hogy értékesítsék a vállalkozás részét vagy egészét, ha veszélybe kerülne az ellátásbiztonság. De sok mást is előírhatna számukra (itt részletesebben olvashatnak róla). Vajon nem azért született a tervezet, hogy Orbán és családja számára megnyugtatóan zárják le a Spar-ügyet? Vajon lehet-e bármilyen következménye a botránynak?  Horn Gábort kérdeztük.

​ „A háttérhez még hozzátennék valamit, mégpedig azt, hogy a vállalkozók kötelező tagdíjából milliárdokat elköltő csempés, Parragh László szerint így van ez rendjén” – mondta a Republikon Intézet vezetője. Pedig a vállalkozói kamara elnökének elvileg a vállalkozói érdekeket kellene védenie, de hát „a szokásához híven ezúttal is átgázolt a vállalkozók érdekein, amikor kiállt az alapvető piaci érdekeket és értékeket sértő lépés mellett”. 

De miért vagyunk meglepve? – tette fel a költői kérdést Horn Gábor. Tudjuk, hogy az egész Fidesz-világ így működik, hallunk, látunk számos példát erre. Hogy ne menjünk nagyon messzire, legalább ilyen durva az – csak nincs körülötte ekkora felhajtás –, ami az építőipari vállalatokkal történik, amikor sok milliárdos befektetés után erővel kivonulásra kényszerítik őket. A Spar-ügy is csak azért vált nagyon láthatóvá, mert az osztrák cég egyik vezetője nem hagyta annyiban a dolgot, nem kullogott el, és még a véleményét is elmondta. Ez talán szokatlan és ez a reakciókban is látszik – fejtegette Horn. „Minden bizonnyal a sehonnan hirtelen az asztalra kerülő Semjén-féle, egy salátatörvényben eldugott törvény módosításban is szerepet játszik ez” – vélekedett. Amúgy pedig teljesen abszurdnak nevezte a tervezetben szereplő kitételeket (részleteket erről itt lehet olvasni).

Azt szoktuk mondani, hogy a Fidesz a legnagyobb kárt a lelkekben okozta, de – tegyük hozzá – a második legnagyobbat a piaci versenyben – fejtegette. Ez irdatlan lemaradást jelent Magyarország számára, „amivel nem csak a pénzünket lopják el, de egyben annak a lehetőségét is, hogy bármikor versenyképesekké váljunk”.  Hacsak nem fűznek minket rokoni, baráti szálak ehhez az ócska politikai hatalomhoz, avagy nem vagyunk a kiszolgáltatottjai, akkor nem lehetünk a gazdaságban sikeresek – mutatott rá. 

Tiborcz, illetve az üzleti partnere, Orbán két orosz oligarchája, a Rahimkulov testvérek megpróbálják megszerezni a Spart – kudarcot vallanak –, ezután születik egy ilyen, Semjén-féle törvénytervezet, amely a Fidesz által kinevezett Gazdasági Versenyhivatal kezébe adott jogosítvánnyal eladásra kötelezhetik a láncot – plusz Magyarországon kíván terjeszkedni az orosz Mere (leánynevén Szemafor) kiskereskedelmi lánc. Nem lehetséges-e az, hogy a Spart azért akarják kiűzni Magyarországról, mert a helyét (az üzleteit) át akarják játszani az orosz Mere-nek?  – vetettük fel. Horn szerint időben gyanúsan egybeesnek a történések, „eközben folyik a valós piaci verseny teljes ellehetetlenítése, a nemzetközi verseny korlátozása”. Pedig – mint emlékeztetett –, mi magyarok a nyugati világhoz szeretnénk tartozni, szeretnénk legalább közelíteni az ottani jóléti életszínvonalat, ám eközben folyamatosan csúszunk lefelé, az egykor a legfejlettebb volt szocialista országból ma az utolsó, vagy jó esetben még csak az utolsó előtti pozíciót foglaljuk minden területen. Azért tudják mindezt megcsinálni – vélekedett –, mert az orbáni gazdaságpolitikában az is benne van, hogy ha elmennek nyugatiak, akkor bejönnek a helyükre a keleti despoták, a kínaiak az oroszok, s nem törődnek azzal, hogy mit hoznak magukkal a többi között a fejletlenebb technológiájukkal, technikájukkal, a világpiacon meglévő, jóval kisebb részesedésükkel stb”.

„Ez nem más, mint az ország kiárusítása és elárulása” – mondott határozott véleményt Horn Gábor, emlékeztetve arra, hogy Orbánék ezt hazaárulásnak szokták mondani. Ő ugyan nem szereti ezt a kifejezést használni, de úgy látja: amit Orbánék csinálnak, az minimum alapjaiban sérti az ország, a magyar emberek eminens gazdasági érdekeit, aminek a számláját mi álljuk. A taglalt Spar-ügynél maradva: a vevők fizetik meg az árat, merthogy jöhet Tiborcz vagy jöhetnek a Rahimkulovok, de a térség egyik legjelentősebb kiskereskedelmi vállalatának a kiszorításával magasabb árak, rosszabb minőség, a színvonal zuhanása jön, ami magyarok millióinak az érdekeit sérti – szögezte le. 

De hiába sérti a magyar társadalom elementáris érdekeit ez és/vagy a Semjén-féle törvénymódosítás, a kormány meg tudja lépni, miután a ma már ugyan kevésbé, de továbbra is rendesen uralt orbáni médiavilágban ezek a dolgok a társadalom jelentős részében úgy csapódik le, hogy a gaz kapitalisták megsértették Orbánt és a kormányt, nem pedig úgy, hogy versenyhelyzetben ők jobban, sikeresebben látják el a feladatukat – fejtegette. „Az pedig külön döbbenetes, ahogy Lázár János és már Nagy Márton is, azaz a kormány tagjai milyen ócska kocsmai szinten fenyegetik ez esetben például a Spart” – mutatott rá.

De vajon a jelenlegi felfokozott hangulatban nem lehet, hogy végre egyszer meghátrálásra lehetne kényszeríteni Orbánékat ebben az ügyben? – vetettük fel. „Én ebben pesszimista vagyok, értem ugyan a Messiás-várást, de úgy vélem, hogy nem szabad lebecsülni az orbáni gépezetet, az elképesztő erőforrás-különbséget, s a Fidesz beágyazottságát a saját közösségében” – mondta A kétmillió körüli hívő tagozata jelentős társadalmi csoportot alkot. Ráadásul most egy olyan választás jön, ahol az ellenzéki szavazatok szétforgácsolódhatnak, közülük számos el is veszhet, „s így nem hiszem, hogy június 9.-e olyan hatalmas kudarc lesz a Fidesz számára – siker sem lesz, de nem lesz összeomlás, ám még ha az is lenne, akkor sem történne semmi, a gépezet ugyanúgy forogna tovább, a százharmincvalahány bátor ember gondoskodna róla”. A rendszer ugyan recseg-ropog, de nem látni, hogy összeroppanna – tette hozzá.

De ha erővel találják szembe magukat, meghátrálnak, ahogy tették például az internetadó esetében – vetettük közbe. Horn azonban a kedélyeket hűtendő, emlékeztetett arra, hogy ezen túl nemigen van más példa a Fidesz meghátrálására. „A gép forog, a karaván halad...nem akarom lebecsülni a mozgásokat, fontosnak tartom a Fidesz morális összeomlását is” – fejtegette Horn Gábor, akitől azt is megtudtuk, hogy a Republikon Intézet legfrissebb felmérése (ami még nem jelent meg a beszélgetésünk idején – a szerk.) azt mutatja, tovább csökkent a Fidesz támogatottsága, de nem omlott össze. „Ugyan a gépezet tényleg recseg-ropog, s a héjon körüli szavazói csoportok kezdenek lelépni, de a hívő tagozat nem rendül meg, továbbra is csak azt gondolják, amit a vezéreik állítanak nekik” – mondta. Ő már akkor ismerte az adatokat, miszerint a januári 43-ról februárra 37-re, majd márciusra 36 százalékra csökkent a Fidesz-KDNP támogatása a biztos pártválasztók körében. Érdekesség, hogy Magyar Péter egyelőre nem létező pártjára 15 százalék szavazna, a Demokratikus Koalícióra 16 százalék, ami tulajdonképpen hibahatáron belüli egyenlő eredmény (A Fidesz ekkor 34 százalékot kapna).