Ha Orbánnak egyszer igazat kellene mondania, abba tán bele is halna

– Az nem meglepő, hogy Orbán Viktor ismét hosszasan bírálta az Európai Uniót, de az már feltűnő, hogy azt közölte, amíg az unió finanszírozza a háborút, addig nincs megoldás. 

– Ha Orbánnak egyszer igazat kellene mondania, abba tán bele is halna. Hatalmas csúsztatások hangzanak el tőle, s mind kommunikációs produktum. Most ugyan kimondta az unió nevét – hiszen általában Brüsszelt emlegeti –, de annak, amit állít, pontosan az ellenkezője igaz. Az Európai Unió – mint közösség és a tagállamok többségének szintjén is – az utóbbi hónapokban hatalmas erőfeszítéseket tett azért, hogy ne finanszírozzák Putyin háborúját Ukrajnában. A németek még az Északi Áramlat második vezetékének építését is leállították, ami számukra veszteségekkel jár, de a politikai hasznot nagyobbnak tartják, hiszen így megvonják az erre szánt összeget Oroszországtól. A nemrég elfogadott hatodik szankciós csomag az olajembargót is bevezette, egyedül Orbán Viktor kérte, hogy hadd finanszírozhassa tovább Putyin háborúját. 

– A megkapott kedvezményt óriási sikernek értékelte, miközben jelezte, a már szóba került gázembargóhoz végképp nem járulna hozzá. 

– Valóban szó van már a hetedik szankciós csomagról, aminek része lenne a gáz is, de az biztos, hogy ez már sokkal nehezebben helyettesíthető, mint az olaj. Németország persze könnyebben talál alternatív forrást a gázimportra. A közelmúltban kibéreltek két hatalmas tartályhajót, ahol vissza lehet fejteni a folyékony gázt, miközben az egyik német miniszter már Katarban tárgyalt ugyanilyen ügyben. Több ország tehát megpróbálja lényegesen csökkenteni az orosz gáz vásárlását. 

– Orbán azt is mondta, hogy Ukrajnának joga van megvédenie magát és harcolni, miközben az orosz agresszióról egy szót sem ejtett. 

– Ezt a világ már értékelte. Nincs még egy NATO-, vagy uniós tagállam, amely ennyire kitartana Oroszország oldalán, és amely ennyire kerülné, hogy néven nevezze az agresszort, amit a magyar vezetés csak kényszeredetten tett meg. Nincs még egy ország, amelynek vezető politikusai ennyit érvelnének az ukránok ellen, miközben a világ túlnyomó részének szimpátiája és támogatása kíséri őket. Legújabban az észak-koreai diktátor, Kim Dzsong Un állt ki Putyin mellett, de a kínaiak már nagyon óvatosak Oroszországgal, amely veszélyes kalandokba bocsátkozott. Ez a támadás ugyanis nemcsak Ukrajnának fájdalmas, hanem megkérdőjelezi a II. világháború után kialakult egész világrendet.      

– De milyen érdeke fűződik a miniszterelnöknek ahhoz, hogy a háború támogatójának állítsa be az uniót és azt mondja, Magyarországról vehet mindenki példát arra, hogy a békét kell finanszírozni. Ez szimplán propaganda, vagy van valóságalapja is? 

– Több oka van annak, hogy ezt mondja. Először is, hazafelé mindig megpróbálja igazolni a lépéseit, s magas belpolitikai áron eladni a külföldi ütközeteit. Ugyanakkor a Fidesz propaganda-gépezete tudatosan összekapcsolja egymással a különböző kommunikációs elemeket, például azzal, hogy Soros György húz hasznot az ukrán háborúból. Orbán Viktor egy felfokozott konfliktus-szituációban él, állandóan ugyanazokat nevezi ellenségnek, hogy aztán egyedül, kivont karddal harcolhasson ellenük. Mindez most azzal is összefügg, hogy nem áll jól a kormány szénája Brüsszelben, miután nem teljesülnek a jogállamiság feltételei. Emiatt egyelőre nem jönnek az úgynevezett helyreállítási csomag pénzei és még az is elképzelhető, hogy ezek az összegek egyáltalán nem jutnak el Magyarországra. Ezt próbálja a miniszterelnök ilyen kommunikációs eszközökkel pótolni és egyúttal indokolni.

– Ön szerint is burkolt zsidózást jelentett az amerikai milliárdos emlegetése? 

– Ez egy régi kérdés. Úgy vélem, Soros György leírását, mint spekulánst, vagy azokat az emlékezetes plakátokat, amelyeken Jean-Claude Junckerrel, az Európai Bizottság egykori elnökével volt látható egy eltorzított portréval, nem lehet másképpen értelmezni, mint ravaszul megkonstruált antiszemita utalásokat. Ezeket nehéz bizonyítani, de ha kicsit belegondolunk, nincs más magyarázat rájuk. 

– És igaz lehet, amit Orbán Viktor mondott, hogy az uniós tagállamok kormányai közül a magyar a legstabilabb? Ezt ugyan a legutóbbi választási eredmények igazolhatják, de ettől még a többiek stabilitása aligha kérdőjelezhető meg.

– A kérdés az, mit értünk stabilitáson. Az igaz, hogy nincs még egy kormány Európában, amely 2010 óta ugyanazzal a miniszterelnökkel hatalmon lenne. De az is tény, hogy nincs még egy olyan torz választási rendszer, amely biztosítja ezt a fajta stabilitást. Demokratikus körülmények között egy kormány nem szokott ilyen sokáig fennmaradni. Németországban ugyan volt példa rá, hogy előbb Helmut Kohl, majd Angela Merkel négy cikluson át volt kancellár, csak közben a kormányok összetétele változott, mert ott valódi koalíciók működnek. Az Orbán-féle stabilitás záloga tehát az a fajta demokrácia, amit ő teremtett Magyarországon.