Háborús fenyegetések közepette ünneplik a múlt századi békét
Tudathasadásos állapotban ünneplik a héten Moszkvában a Győzelem napját. Az ugyanis elvileg a békéről szólna, miközben Oroszország megtámadta Ukrajnát és azóta is háborúzik. Egyebek között erről beszélt a Hírklikknek Székely Árpád, Magyarország egykori moszkvai nagykövete. Az idei ünnep pedig különleges lenne, hiszen 80 éve győzték le a szövetségesek a náci Németországot. Hírek szerint, az orosz elnök mond beszédet, a tribünön jelen lesznek a vezérkar magas rangú tagjai, és számos külföldi vezető is. Moszkvába várják többek között Hszi Csin-ping kínai, Alekszandr Vucsics, szerb, Lula da Silva, brazil, Mahmúd Abbász, palesztin elnököt, Robert Ficot, Szlovákia miniszterelnökét, Lul Nikolás Madurot, Venezuela, Alekszandr Lukasenkot, Fehéroroszország, Miguel Díaz-Canelt, Kuba elnökét. Volodimir Zelenszkij kijelentette: a kijevi rezsim nem tudja garantálni a május 9-i moszkvai díszszemlén résztvevő külföldi vezetők biztonságát, amire az orosz katonai vezetés hasonlóan fenyegető hangon reagált.
Az ukrajnai háború árnyékában ugyanúgy meg lehet ünnepelni a Győzelem napját, mint korábban?
Biztos, hogy nem. Ez most egy tudathasadásos állapot, hiszen a Győzelem napja a békéről szól, arról, hogy egy nagyon hosszú, nagyon súlyos, az emberiség eddigi legnagyobb háborúját lezáró győzelem 80 éve elhozta a békét. Ezt most egy olyan országban akarják megünnepelni, amelyik hadban áll a szomszédjával, egy másik szláv néppel, amelyet az orosz hivatalos megszólalók egyenesen nácinak neveznek.
Pedig korábban együtt harcoltak a hitleri fasizmus ellen…
Ezért is mondom, hogy ez egy tudathasadásos állapot mind a két fél részéről. Marija Zaharova, az orosz külügyi szóvivő sem véletlenül hivatkozik Zelenszkij nagyapjára, aki ugyanolyan világháborús veterán volt, mint azok, a háborút túlélt egykori harcosok, akiknek a moszkvai parádén mindig kiemelt helyük volt és van. 2010 óta minden évben, sok ezren vonulnak a moszkvai utcákon, azoknak a fotóját tartva a magasba, akiket családjuk elveszített a fronton. A „Halhatatlan ezred” egykori katonái ma biztosan zavarban volnának, ha szembesülnének a jelenlegi helyzettel. Mint ahogyan az orosz emberek is alighanem tudathasadásos állapotban nézik majd a díszszemlét, vagy mennek ki a Gorkij parkba, a szokásos Gőzelem napi majálisra.
Pedig a Vörös téren az idén is megtelnek majd a tribünök.
Egészen biztosan. Nem lehet kizárni, hogy a moszkvaiak között ma is sokan vannak, akik hisznek az orosz elnöknek. A putyini rendszernek kétségtelenül vannak elkötelezett, lojális hívei, belső munkatársai, szakértői, a hatalom megszállottjai, vagy a hatalom képviselői, akik kimennek a díszszemlére. Nem csodálkoznék, ha belül talán ők is kétkednének a háború jogosságában. Moszkvában végeztem egyetemet, nagykövetként magam is több alkalommal ott voltam a Vörös téren, máig vannak orosz barátaim, akikről biztosan tudom, meghasonlott állapotban élnek. Az egyik volt évfolyamtársam mondta, hogy a józanul gondolkodó, normális orosz emberek csak néznek ki a fejükből és nem értik mi történik körülöttük.
Az orosz emberek valamiféle nosztalgiával gondolnak erre az ünnepre.
Az idősebbek biztosan, de a mai fiataloknak már nem sokat jelent mindaz, ami nyolc évtizeddel korábban történt. Abban a háborúban a nagyszüleik haltak meg, nekik már semmilyen személyes kötődésük nincs azzal a nemzedékkel. Ők már nem ismerhették személyesen azokat, akik meghaltak valamelyik fronton, legfeljebb a családi legendáriumban őrzik az emlékeiket.
Annak a háborúnak a győztesei voltak. Ez nem jelent valamiféle büszkeséget a mai orosz embereknek?
Nem tudom, hogy most milyen katonai büszkeségről lehetne beszélni Oroszországban. A múlt büszkeségéről? Hogy akkor nagyok voltunk? Ami ma történik, amiatt inkább szégyenkezni lehet. Gyakran felteszem magamnak a kérdést: mit gondolhatnak Oroszország mai szerepéről az egykori csoporttársaim? Büszkeségre aligha adhat okot a katonai helyzet, vagy a Putyin vezette ország nemzetközi megítélése.
A napokban dróntámadás érte Moszkvát. Elképzelhető, hogy az ukránok beváltják a fenyegetésüket?
Ma a világpolitikában nagyon kevés szerepet játszik a józan ész. A világ megbolondult. Abban egészen biztos vagyok, hogy az idei Vörös téri parádé egyfajta háborús hangulatban zajlik majd. Zelenszkij biztosan nem véletlenül mondja, hogy „nem tudja”, vagy nem akarja garantálni az ünnepségre Moszkvába utazó külföldi állami vezetők biztonságát. A mai politikusoktól bármi kitelik. Nem csak Putyin képes háborúba vinni az országát, ki gondolta volna még fél évvel ezelőtt, hogy Amerika olyan vezetőt választ magának, aki kiszámíthatatlan. Aki az őrült vámokkal, a nacionalizmusával, az önpusztító politikájával az egész világgazdaságot hetek alatt bajba tudta juttatni? Jó néhány mai politikus olyan feszültségeket generál a világban, aminek beláthatatlan következményei lehetnek. Végig sem akarom gondolni, mi lehet a következménye egy május 9-i Moszkva elleni dróntámadásnak.
