Bizonytalan lábakon áll az idei és a jövő évi költségvetés is

Ha Nagy Márton „keményen küzd” érte – amire a miniszterelnök szólította fel –, akkor teljesíthető lehet a most beterjesztett 2026-os költségvetés? 

Ennyire ingatag alapon nagyon régen állhatott költségvetési terv, amit maga Nagy Márton is elismert egy burkolt fél mondattal. Kijelentette, hogy nem zárható ki egy esetleges nyári korrekció. Most, amikor beszélgetünk, a miniszterelnök még nem reagált érdemben a 2025-ös „sajátos” gazdasági helyzetre, sem a jövő évi költségvetés számaira. A miniszter dolgát illetően a bizonytalansági tényezőket látva, csak annyit mondott: „erőlködjön és igyekezzen jobban”. Nem foglalt állást a Költségvetési Tanács egyébként nagyon alapos, kritikus, ám teljesen lojális véleményét látva sem, pedig Horváth Gábor elnök diplomatikusan fogalmazva azt mondta: „a szokásos mértéket meghaladó kockázatok fenyegetnek, de nincsenek olyan alapvető ellenvetéseik, amelyek indokolnák a tervezettel kapcsolatban az egyet nem értés jelzését.” És itt pontot tett a mondat végére, majd a Tanács a következő 26 oldalon felsorolta azokat a bajokat, kifogásokat, amelyeket szerintük a megvalósítás akadályai lehetnek. 

Ön is tagja egy szakértői bizottságnak, amely szintén véleményezni szokta a gazdaság állapotát. Mire jutottak? 

Mi is számoltunk. Erre az esztendőre a kormány 3,4 százalékos növekedést tervezett, de ma már látjuk, hogy ez az év nem úgy indult, hogy ebből ekkora GDP növekedés lehessen néhány hónap múlva. Csodák persze történhetnek, de az első negyedéves számok egyáltalán nem vágnak egybe a miniszterelnök csodát ígérő nyilatkozataival. Kicsit ő is visszalépett, alább adta az elvárását 2,5 százalékra, de hozzátette: „ha cigány gyerekek potyognak is az égből, ennyinek teljesülni kell”. Nem láttam még a KSH részletes elemzését az első negyedévről, de nyilvánvaló, hogy a számokat az ipar húzta le, mert elmaradtak mind az állami, mind a magánberuházások. Ezt látva, a független elemzők jelentős része a korrigált adatnak is legfeljebb csak a felét tartja reálisnak. Az a munkacsoport, amiben én is benne vagyok, 1,7-et tartana teljesíthetőnek, de van, aki még kevesebbet. Mi sem azért hozunk ki a hivatalosnál alacsonyabb számokat, mert pikkelünk a kormányra, hanem azért, mert megnéztük, hogy mennyi a munkaállomány, mennyi a tőkeállomány, hogyan néznek ki a hazai és a nemzetközi piacok. Amikor számoltunk, még nem voltak a kezünkben az első negyedéves tényadatok, a reményekből és a kormányzati bemondásokból indultunk ki. Mert az ember egy darabig mégis csak higgyen a kormánynak. 

Jobb lesz a helyzet, ha belépnek a várva várt újabb gyártási kapacitások? A kormány az autó- és akkumulátor gyáraktól várná a csodát.

Ebben csak az a bibi, hogy pont ezek azok az iparágak, amelyeknél valami történt. Sok minden összejött: akadtak technológia problémák, politikai és gazdasági okok, amik miatt lelassult a remélt elektromos átállás, de most nem veszik úgy az autókat, mint az várható volt. Ezektől a reménybeli nagy kapacitásoktól várták a „csodálatos évet”, a „repülőrajtot”, de most pontosan ezek fogták vissza a termelésüket. Tudjuk az újságokból – bár a kormányzat ezt nem nagyon veri nagydobra –, ezekből a gyárakból előbb elbocsátották a szerződéses munkásokat, aztán akiket még tudtak, és bizony elképzelhető, hogy a magyar munkavállalókra is még sor kerülhet.

Úgy látja, egy lábon áll a magyar gazdaság?  

Abban az értelemben igen, hogy a kormányzati megszólalók szinte minden nyilatkozatából azt lehet kiolvasni, hogy majd ez az ágazat fogja beindítani a gyarapodásunkat. Ennél azért jobb a helyzet. Abban az értelemben, hogy nem okozhat különösebb örömet sem az, ha felfut ez az ágazat, és nem lenne akkora tragédia az sem, ha ez elmaradna. A magyar gazdaság ennél modernebb, az ipar részaránya a nevezeti jövedelemben csak mintegy 20 százalék, annak egy része a feldolgozóipar, azon belül van a járműgyártás és annak a csatlakozó területei. Ez utóbbi a GDP 4 százalékát teszi ki, a másik 96 százalék nem ebből származik. Kétségtelen, hogy a magyar gazdaság iparpolitikai baja, hogy a járműipari beruházásokat nagyon sok pénzből hozták létre, jóformán csak ettől várták a csodát. De van egy általánosabb probléma, ami összefügg az előzővel: az utóbbi években a költségvetésből nagyon kevés jutott az „emberre”. Az ország humán tőkéjének növelésére, az egészségügyre, az oktatásra, a környezetvédelemre, a kutatásokra, miközben fölöslegesen sokat, ezermilliárdokat fordítottunk olyan holttőkékre, amelyektől nem várható a modernizáció. A miniszterelnök a napokban azt is mondta, hogy ha kell, majd 100 vagy 150 új gyárral beindítják a gazdasági növekedést. Ez azért abszurd, mert Magyarországon most nem 100 vagy 150 új gyár kellene, a meglevő vállalatok jelentős része is keresleti hiányra panaszkodik.

Nemcsak a jövő évi, hanem az idei költségvetési tervek is bizonytalan lábakon állnak. Tavaly megvárták az amerikai választási eredményeket, de ez sem segített. Miért ez a tavaszi sietség?

Ezt valamikor kitalálta a kormány és most ragaszkodik ehhez. Van erre egy hivatalos szöveg: hogy „a cégvezetők biztonságosan tudják a jövőt tervezni”. Az ilyen megalapozatlan, szinte hetente módosuló költségvetés erre alkalmatlan. Ha egy cégvezető komolyan venné a kormány bemondott számait, a cégét nagyon furcsa útra vezetné. Elolvassák, lapoznak, mennek tovább. Én is voltam olyan kormányban, ahol megcsúszott a költségvetés, mert nagyon sok dolog változott időközben, de arra figyeltünk, hogy amire alapoztuk a növekedést, azt legalább többé-kevésbé kézben tartsuk. December 31-én, az év zárásakor, azért lehetett tudni a számokat, pedig akkor még nem volt elektronika, kockás papíron kiszámolták, hogy körülbelül milyen bázisra lehet alapozni a következő esztendőt. Most az első negyedév végén is csak tapogatódzunk. 

Jövőre honnan lehet pénze a kormánynak a választás előtt szinte biztosra vehető osztogatásra? 

Az uniós csapokból legfeljebb csordogálni fognak az eurók, a kormány egészen biztosan nem fogja kifizetni az uniós bíróság 200 milliós büntetését, ami naponta további 1 millió euróval csökkenti az általunk egyáltalán még elérhető támogatásokat. A jogállamisági követelmények be nem tartása miatt visszatartott támogatások is alighanem Brüsszelben maradnak, ha a kormány továbbra sem teszi meg a cserébe elvárt törvénymódosításokat. Hitelből persze – ha nem is olcsón – lehet ezeket a pénzeket pótolni, amíg még a hitelminősítők erre alkalmasnak ítélik az országot. Ha a gazdaság lassabban növekszik, vagy nem növekszik, akkor a betervezett költségvetési bevétel sem folyik be a büdzsébe. Kérdés, hogy a kiadási oldalon hajlandó lesz-e ezt tudomásul venni a kormányzat, és visszafogja-e a kiadásait? Erre most még nehéz válaszolni. A jövő évi kamatfizetés meglehetősen nagy summa: 4000 milliárd forint körüli összeget állítottak be erre a célra. Csökkenti a választási osztogatás forrásait az is, hogy a katonai kiadásokat sok okból növelni kell, erre persze a jogi szabályozási keretet megteremti majd az Európai Unió, felmentést adhat a deficit korlátok alól. De azért ezt a pénzt is ki kell majd izzadni a költségvetésből. A Költségvetési Tanács mellékelt véleményében szó szerint benne van, hogy az anyáknak beígért adóbevételek elengedése legalább 500 milliárd forint kiesést jelent majd, a katonáknak, rendőröknek bejelentett fegyverpénz is 450 milliárd forint lesz. Ha ezen kívül mást is szeretne a miniszterelnök, azt a cégekre kivetett újabb adók terhére teremtheti csak elő.