Halhatatlan halottaink - 1. Színészek, zenészek és más művészek
„Hányan is elmentek, s nem épp a jöttmentek” – énekelte Cseh Tamás, akinek már csak a dalai élnek közöttünk. 2025-ben is sok olyan ember halt meg, akiket milliók szerettek, vagy – tudásukért, teljesítményükért, emberségükért – „csupán” elismertek. Négyrészes sorozatunk első, majd második fejezetében azokra a művészekre (színészekre, filmesekre, irodalmárokra) emlékezünk, akiket ebben az évben veszítettünk el.
Január 14. Békés Itala
A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész 1927. március 23-án született Debrecenben. Főiskolai tanulmányait 1950-ben fejezte be, de már 1947-től játszott az Úttörő és az Ifjúsági Színházban, a Jókai Színpadon és a Magyar Néphadsereg Színházában (korábban és ma is Vígszínház). 1957-ben szerződött a Vidám Színházhoz, 1958-tól ötven éven át a Madách Színház tagja volt, majd az Örkény Színházban dolgozott és egészen 95 éves koráig játszott.
Békés Itala az úgynevezett egyszemélyes színház hazai úttörője, e műfajjal bejárta a világot. A Nő!? (1969) című produkcióját több mint ezerszer adta elő, 26 show-műsort szerkesztett és lépett fel benne, társastáncot tanító lemezei jelentek meg, kreatív gyermekműsorokat indított el.
Művészi skálája igen széles volt, táncos szerepekben, de drámai színésznőként is hiteles alakításokat nyújtott. Több mint száz szerepben láthatták, 13 évig játszott az Isten pénze című musicalben, a Hegedűs a háztetőn című zenés darabban ő volt Jente, a házasságközvetítő. Az Örkény Színházban bemutatott Borisz Godunovban öt karaktert osztott rá a rendező, egyik-másik akrobatikus mozgást követelt tőle. Jutalomjátéknak számított számára Cs. Bruckner Adelaida szerepe Örkény István Macskajátékában. Emlékezetes késői szerepe volt az Örkény Színházban Csehov Meggyeskert című darabjában Firsz, az inas figurája.
Száznál is több magyar filmben és tévéfilmben alakított epizódszerepeket (Kölyök, Vörös grófnő, Abigél, Csoda Krakkóban, Fuss, hogy utolérjenek!, Tűzoltó utca 25., Megdönteni Hajnal Tímeát), Enyedi Ildikó Testről és lélekről című, a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon nagydíjat nyert filmjében zseniálisan alakította a takarítónőt.
Munkásságát 1964-ben Jászai Mari-díjjal, 1982-ben Érdemes Művész, 2006-ban Kiváló Művész címmel díjazták, 1998-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést vehette át. 2010-ben művészi életpályája elismeréseként Kossuth-díjjal tüntették ki, 2021-ben Budapestért díjat kapott.
Január 24. Lukáts Andor
Az életének nyolcvanegyedik évében elhunyt Lukáts Andor Jászai Mari- és Kossuth-díjas színművész, rendező pályafutását a Pinceszínházban, amatőr színészként kezdte, majd a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz szerződött, ahol kezdetekben segédszínész volt, majd színész és rendező vált belőle. „Andor 1994 és 2008 között volt társulatunk tagja. Neki és Halász Péternek köszönhetően indult el a Hírszínház a Kamrában” – írta a Katona József Színház. „Számtalan feledhetetlen alakítása mellett, ő rendezte többek között a Portugál című előadásunkat, ami színházunk történetének leghosszabb ideig futó, közönség-kedvenc előadása volt.”
2008-ban ő alapította a Sanyi és Aranka Színházat, amelynek igazgatója, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen pedig adjunktus volt.
Február 23. Harkányi Endre
A kilencven éves korában elhunyt Kossuth-díjas, Jászai Mari-díjas színész Budapesten született. Szüleit a vészkorszakban vesztette el: anyját deportálták, apja az ukrajnai munkaszolgálatból betegen tért haza és hamarosan meghalt, ő maga egy csillagos házban élte túl a holokausztot. A vadóc, vörös hajú és szeplős fiú tizenhárom évesen szinte önmagát játszotta Radványi Géza 1947-ben készült, klasszikussá vált Valahol Európában című, háborús árvákról szóló filmjében. Színészi gyakorlatot Lakner Bácsi Gyermekszínházában szerzett. Rokonai nyomására esztergályosnak kellett tanulnia, s ez ellen lázadva jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Miután felvették, egy év alatt letette az érettségit is, diplomáját 1957-ben szerezte meg. Először Debrecenbe került, majd Szinetár Miklós hívására 1960-ban a fővárosban akkor induló Petőfi Színház társulatához csatlakozott.
1963-tól a Vígszínházban, ezután az újonnan induló Mikroszkóp Színpadon játszott, később a József Attila Színházban. 1984-től ismét a Vígszínház társulatának tagja volt, rövid megszakítással, 1993-94-ben a rövid életű Művész Színházban lépett fel. 2015-ben vonult vissza a színháztól, 2021-ben pedig végleg elköszönt színésztársaitól.
Pályafutása alatt többnyire kisembereket, komikus figurákat alakított, volt Puck (Shakespeare: Szentivánéji álom), Lord Stanley (Shakespeare: III. Richárd), Liputyin (Dosztojevszkij: Ördögök), Morris Bober (Malamud: A segéd). A Vígszínházban és a Pesti Színházban a közönség a Száz év magány, az Össztánc, a Sok hűhó semmiért és a Képzelt beteg című darabokban láthatta, a Vígben egyik utolsó szerepe Hanoch Levin Átutazók című komédiájában Savtaj suszter volt.
Színházi bemutatóinak száma elérte a 150-et, amellett mintegy 70 játék- és tévéfilmben szerepelt. Művészi munkásságát 1962-ben Jászai Mari-díjjal, 1982-ben érdemes művészi címmel, 2004-ben az Ajtay Andor-emlékdíjjal és a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével ismerték el. 2005-ben neki ítélték a Ruttkai Éva-emlékgyűrűt, és még abban az évben kiváló művész, 2008-ban pedig a Halhatatlanok Társulatának tagja lett.
Február 27. Mécs Károly
Az életének kilencvenedik évében elhunyt Mécs Károly Kossuth-nagydíjas, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, a nemzet művésze, érdemes és kiváló művész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja 1961-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. 1961-től Szegeden, majd 1963-tól a Thália Színházban, illetve az Arizona Színházban játszott. 1993-ban a Művész Színház társulatához szerződött, 1996-tól a Thália Társaság tagja volt. A Budaörsi Játékszín társulatában rendezőként is több alkalommal kipróbálhatta magát, emellett a Karinthy Színházban és a Nemzeti Színházban többször volt meghívott előadó. Játszott németül és franciául is, a Deutsche Bühne Ungarnban számos főszerepet alakított, több filmet forgatott németül, és egy évadon át Bécsben főszerepet játszott.
Leginkább a klasszikus és modern darabok, tragédiák és színművek hős-, illetve szerelmes karaktereit formálta meg emlékezetesen. Volt a filmvásznon többek között Rómeó, Noszty Feri, Baradlay Richárd A kőszívű ember fiaiban, huszártiszt Sára Sándor 80 huszár című filmjében. Emlékezetes filmes munkája volt továbbá a Két emelet boldogság, az Esős vasárnap, az Élve vagy halva, az Októberi vasárnap, a Vámmentes házasság és A játékos. 2013-ban Budapest díszpolgára címet vehetett át.
Április 25. Galkó Balázs
A 75 éves korában meghalt színész az SZFE-n végzett 1966 és 1970 között, első sikerét 1968-ban a Ki mit tud?-ban versmondóként érte el. Később számos színházban játszott, 1986-tól alternatív művészként alkalmi társulásokkal, egyszemélyes előadásokkal lépett fel, de rengeteg TV-filmben és játékfilmekben is szerepelt, valamint szinkronszínészként is dolgozott. Emellett sokáig ő volt a Művészetek Völgye művészeti vezetője is.
Galkóról az utóbbi időszakban leginkább azért lehetett hallani, mert nyíltan vállalta, hogy megélhetési gondjai vannak, nem jön ki a nyugdíjából, és emiatt muszáj munkát vállalnia. Tavaly januárban a Radnóti Színházba jelentkezett portásnak, de nem vették fel. Pár héttel később azt mondta, 120-ról 150 ezerre nőtt a nyugdíja, de így is szeretne dolgozni, és várja, hogy valahol szükség legyen rá.