Hamis hangok a Zeneakadémián
Október 31-én lejár Vigh Andreának, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem vezetőjének mandátuma, ugyanis a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény szerint egy rektor két – öt éves – ciklusnál tovább nem maradhat a székében. Az esélyes jelölt viszont az utolsó pillanatban visszavonta rektori pályázatát. A többi négy pályázatot Csák János miniszter érvénytelennek tartja, így eredmény nélkül zárult az intézmény rektorválasztása.
A tisztségre jelentkező Keller András karmester azért lépett vissza, mert „megfenyegette a szenátus”. Azt írta Csák Jánosnak, hogy „aljas, alaptalan támadások” érték. „Azt az üzenetet kaptam a szenátustól, hogy ha egy kőműves indul el ellenem, akkor azt fogják megválasztani velem szemben” – olvasható a kultúráért is felelős miniszternek küldött levélben.
Keller megítélése az egyetem oktatói és zenészei között valóban nem pozitív. Nem szerették uralkodó, agresszív stílusát és úgy gondolták, habitusa nem válna az intézmény előnyére. Figyelemre méltó, hogy Keller 2015-ben viharosan távozott az akadémiáról, amikor együttese, a Concerto Budapest – karmestere terveivel ellentétben – nem lett a Zeneakadémia rezidens zenekara.
A szenátus már akkor jelezte, hogy nem fogja Kellert megszavazni, amikor a dirigens bejelentette, hogy pályázik a rektori székre. A Kulturális és Innovációs Minisztérium rektori pályázatát sokak szerint Keller személyére szabták. A karmesternek nincs egyetemi tanári címe, azt csak a Kossuth-díjért cserébe kapta meg a Magyar Művészeti Akadémián keresztül, amit a „lex Mocsai”-nak nevezett törvény tett lehetővé. Az MMA kifogásolta, hogy a zeneművészeti tagozata helyett Csák kizárólag Kellerrel, a nemrég alakult Muzsikusok Szövetségének elnökével egyeztetett. Később ugyan új pályázatot tettek közzé, de ez a lényegen nemigen változtatott. Az egyetem több mint kétszáz oktatója és dolgozója névvel vállalt nyílt levélben tiltakozott a pályázat diszkriminatív volta ellen.
A Zeneakadémia körüli eseményekre felfigyelt több európai zenei szervezet is. A Konzervatóriumok és Zeneakadémiák Európai Szövetsége (AEC) kiemelten foglalkozott a Zeneakadémia ügyével. „Egyes tagintézményeink egyre nagyobb nyomásnak vannak kitéve a kormányok részéről, amelyek figyelmen kívül hagyják és korlátozzák az európai értékeket, például a kutatás és oktatás szabadságát, valamint az egyetemek autonómiáját, ahogy az a közelmúltban a budapesti Zeneakadémián történt. Az AEC kiemelt figyelemmel fogja kísérni a további fejleményeket, és elkötelezett marad amellett, hogy tagintézményei megfeleljenek ezeknek az értékeknek” – írták.
Keller helyzetét nem segítették a háttérben zajló személyi játszmák sem. A kormányközeli Magyar Művészeti Akadémia októberi ülésén meghiúsult, hogy az elnökségről leköszönő Vashegyi György karmestert – aki Keller egyik befolyásos támogatója volt – tiszteletbeli elnökké nevezzék ki.
Csák János miniszter ilyen előzmények után azt nyilatkozta, hogy október 31-e után a rektorhelyettes veheti át az intézmény vezetését a következő rektor kinevezéséig. Tagadta, hogy napirenden lenne az intézmény modellváltása, riogatásnak nevezte az erről szóló értesüléseket. Az intézmény teljes vagyonának és történelmi épületének privatizálása nem merült fel, annak a zenészek valóban nem örülnének – tette hozzá a miniszter.
Abban valamennyi érintett egyetért, hogy a Zeneakadémiának be kell töltenie az őt megillető szerepet a nemzetközi zenei életben és abban is, hogy lehetővé kell tenni, hogy minél többen induljanak a rektori pályázaton. „Egy dologból nem tudunk engedni, hogy ez az intézmény kerüljön fel abba a pozícióba, ahol nemzetközileg lennie kell. Ehhez kell egy karizmatikus vezető. Olyan, aki állt már a világ nagy színpadain" – nyilatkozta Csák János.
Fischer Iván karmester, a nemzetközi hírű Budapesti Fesztiválzenekar alapítója és vezetője szerint ugyanakkor illúzió Csák János azon terve, hogy a rektor fogja a nemzetközi élvonalba repíteni a Zeneakadémiát. Fischer úgy véli, nincs arra esély, hogy a miniszter által kitűzött sikereket elérje a Zeneakadémia. Üdvözlendő, hogy a kultúráért is felelős miniszter a nemzetközi zenei élet élvonalába szeretné juttatni a Zeneakadémiát, viszont a döntései nem ebbe az irányba hatnak – mondta a karmester. Szerinte ma egy tehetséges zenészpalánta már nem az intézmény híre alapján választja ki, hol tanuljon tovább, hanem az ott tanító pedagógusok alapján. Emiatt pedig teljesen elhibázott Csák elképzelése – tette hozzá. Amit a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem el tud érni, az, hogy a külföldre nem kijutó, tehetségesebb gyerekek odamenjenek, illetve, hogy idevonzzon jól fizető, másodvonalbeli külföldi diákokat – fogalmazott Fischer.
