„Hányan is elmentek..." – 2019 halottai (1.)

Andy Vajna

Január 20-án, életének 75. évében, hosszú betegség után budapesti otthonában elhunyt Andy Vajna, a magyar és a nemzetközi filmipar meghatározó alakja, filmproducer, a nemzeti filmipar fejlesztéséért felelős kormánybiztos, közölte a Magyar Nemzeti Filmalap.

Andy Vajna 1944-ben született Budapesten. 1956-ban – 12 évesen – egyedül menekült el Magyarországról és a Vöröskereszt segítségével Kanadába emigrált. A család végül Los Angelesben talált ismét egymásra. A Kaliforniai Egyetemen (UCLA) tanult, majd az egyetem mozgókép tanszékén kezdett el dolgozni. Később fotós vállalkozásba kezdett, majd Hongkongban parókakészítő vállalatot alapított és mozit üzemeltetett.

Andy Vajna a világ egyik legnagyobb tekintélyű producere volt. Producerként 59 film fűződik a nevéhez, köztük olyan világszerte ismert és elismert alkotások, mint a Szabadság, szerelem, a Zenedoboz (Music Box), a Rambo-filmek, az Angyalszív, a Terminátor, az Evita vagy a Jákob lajtorjája. Az 1997 és 2019 között gyártott magyar filmek közül a legmagasabb nézőszámot Andy Vajna filmje, A miniszter félrelép érte el.

A filmalap megemlékező közleményében azt írta: Andy Vajna soha nem felejtette el magyar gyökereit és mindig odafigyelt a hazai filmiparra. „Erőskezű kormánybiztosként 2011 óta a magyar filmszakma érdekében dolgozott, irányítása alatt a magyar film újra a világ élvonalába emelkedett."

A filmtámogatási rendszer konszolidációját követően, nevéhez fűződik a Magyar Nemzeti Filmalap létrehozása. Az ő kormánybiztosi időszakához olyan nagy magyar filmsikerek születtek, mint a Saul fia, A nagy füzet, a Kincsem, a Testről és lélekről, az 1945 és a BÚÉK. A „Vajna-korszak" alatt a nemzeti filmalap által támogatott magyar filmek több száz nemzetközi díjat nyertek el, köztük az Oscart, a Golden Globe-ot és az Arany Medvét.

Andy Vajna a halála előtti héten azt mondta közvetlen munkatársainak: „It is my passion to give back", azaz az volt a szenvedélye, hogy visszaadjon valamit annak az országnak, ahol született. 

Koós János

A táncdalénekes, parodista-színész március 3-án, rövid ideig tartó betegség után, 81 éves korában hunyt el. Koós János 1937. november 21-én a romániai Gyergyószárhegyen született Kupsa János néven. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola után Zeneművészeti Főiskolán oboa szakon végzett. Az Országos Pénzügyőr Zenekar tagja volt 1957 és 1960 között, majd ezután indult táncdalénekesi karrierje.

Táncdalfesztiválokon nagy közönség- és szakmai sikert aratott – három fesztivált megnyert –, legemlékezetesebb dala a Kislány a zongoránál. Énekesi karrierjével párhuzamos volt színészi pályafutása. 1966 és 1970 között három filmben is szerepelt: Az oroszlán ugrani készül (1966), Bűbájosak (1969), A gyilkos a házban van (1970).

A Mikroszkóp Színpad tagjaként, 1982-től 1985 között színész és parodista volt. Pályája itt és ekkor kapcsolódott össze Hofi Gézával, akivel énekes-parodista duót alakítva, számos sikeres színpadi és televíziós produkciót készített. Később a karmesterséggel is megpróbálkozott: szimfonikus zenekart vezényelt a Zeneakadémián, 1999-től televíziós szórakoztató műsorokat vezetett.

Örökzöld slágerei: Annyi ember él a földön, Én, aki nála jártam, Kapitány, Mondjátok meg Máriának, Nem vagyok teljesen őrült, Sír a telefon.

Koós János megkapta az Artisjus zenei életműdíját, a Hungarotontól életműlemezt vehetett át, és 2008-ban ő kapta meg elsőként a tiszteletbeli pénzügyőr címet. 2014-ben Szenes Iván Életműdíjjal tüntették ki.

Ungvári Tamás

Június 29-én, életének 89. évében meghalt Ungvári Tamás. A Széchenyi- és József Attila-díjas író, műfordító, irodalomtörténész 1930. szeptember 25-én született. Az Eötvös Gimnáziumba a numerus clausus miatt nem vették fel, így került a Zsidó Gimnáziumba. Diplomát 1952-ben, 21 évesen szerzett az ELTE angol-magyar szakán. Először Tatán tanított egy általános iskolában, majd a Csillag című folyóirat rovatvezetője lett. 1959-től a Magyar Nemzetnél dolgozott szerződéses munkatársként. 1960-tól fordító, dramaturg, a Budapester Rundschau szerkesztője. 1960–1961-ben a Petőfi Színház dramaturgja. 1970-től a Magyar Színházi Intézet tudományos főmunkatársa, 1975-től a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője, 1980–1981-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola docense, 1982-től egyetemi tanára.

Több külföldi egyetem vendégprofesszora. A Cambridge Egyetemen a Churchill College „overseas fellow” tiszteleti tagságban részesült. Fulbright vendégprofesszorként négy esztendőt töltött a kaliforniai Claremontban. IREX csereprofesszorként a Columbia, a Yale és a Harvard egyetemen tartott előadásokat. Művelődéstörténetet tanított a Zsidó Egyetemen, a Rabbi Szemináriumban. 

Ötvennél több önálló könyve jelent meg, regények, tanulmányok, esszék, továbbá több tucat színdarabot és regényt fordított magyarra. Munkásságát számos díjjal, kitüntetéssel elismerték, így többek között Széchenyi- és József Attila díjas, megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét és Budapest díszpolgára lett. Közéleti tevékenységét többek között a Radnóti Miklós antirasszista díjjal és a Hazám-díjjal ismerték el.

Heller Ágnes

Július 19-én meghalt Heller Ágnes, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a New York-i New School for Social Research professor emeritusa. A 90 éves filozófus a Magyar Tudományos Akadémia balatonalmádi üdülőjének strandjáról indult úszni, de ismerősei hiába várták a parton.

Heller Ágnes 1929. május 12-én született Budapesten. A Széchenyi-díjas filozófus, esztéta, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe az etika, az esztétika, a történet- és kultúrfilozófia, valamint a filozófiai antropológia kérdései. A Budapesti Iskola egyik jelentős személyisége. 

Zsidó származású polgári családban született. A szigorodó zsidótörvények ellehetetlenítették a család életét, 15 éves korában már jöttek a deportálások, számos családtagját, barátját elveszítette. Az ösztönei és a véletlenek folytán menekült meg. A II. világháború után Heller Ágnes felső fokú tanulmányokat folytatott a budapesti egyetemen magyar-filozófia szakon 1947-1951-ig. 1951-ben nyert magyar-filozófia szakos középiskolai tanári oklevelet. 

A Budapesti Iskola megalapítója, Lukács György tanítványa lett az ELTE Filozófia Tanszéken. 1958-ban politikai okból mindkettőjüket eltávolították, 1958-1963-ig Heller középiskolában tanított. 1963-1973-ig az MTA Szociológiai Kutatócsoportban dolgozott. 1955-ben elérte a kandidátusi, 1968-ban a filozófia tudományok doktora (DSc) fokozatot. A gondolkodás szabadságának korabeli erős korlátait nem tudta elfogadni, ezért megfosztották állásától. Pár évig fordításokat vállalt, abból tartotta fenn magát, majd 1977-ben egy hosszú „tanulmányútra" indult, azaz emigrációba vonult. 

Tanított a Berlini Egyetemen, a melbourne-i La Trobe Egyetemen, a Torinói Egyetemen, a Sao Paoló-i Egyetemen, végül New Yorkban (New York, New School for Social Research) kapott katedrát 1986-ban. Ez utóbbi állomáshelyét még az 1990-es évek elején is fenntartotta, de közben 1990-től már hazajárt, filozófiai előadásokat tartani a szegedi József Attila Tudományegyetemen és a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 1995-től 1999-ig, nyugdíjazásáig, az ELTE Esztétika Tanszékén tanított. Hazajövetelekor beválasztották a MTA levelező (1990), majd rendes (1995) tagjai sorába. Mind a tudományos, mind a politikai és kulturális életnek aktív szereplője volt.

Rajk László

Szeptember 12-én, életének 71. évében elhunyt Rajk László építész, belsőépítész, látványtervező, a magyar demokratikus ellenzék egykori tagja, volt SZDSZ-es politikus.

Rajk László édesapját, az azonos nevű egykori kommunista belügyminisztert 1949-ben, a Rákosi-korszak leghíresebb koncepciós perében ítélték halálra, majd kivégezték. Ifj. Rajk László ezután egy ideig egy gyermekotthonban nevelkedett, édesanyja csak börtönből való szabadulása utána vehette ismét magához.

Rajk előbb az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnáziumban, majd a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán végzett tanulmányokat. Itt 1972-ben szerzett diplomát, majd tanult a kanadai McGill Universityn is. Előbb 1972 és 1975 között a Lakóterv, majd 1976 és 1986 között az Iparterv építésze volt. Mint építész tagja lett az avantgárd mûvészeti mozgalomnak is. Dolgozott színdarabok és filmek látványtervezőjeként is, 1989-től díszlettervezőként a Filmgyárban, 1995-től pedig saját vállalkozása vezető tervezője volt.

A rendszerváltó demokratikus ellenzéknek a kezdetektől tagja volt, 1980-tól tiltólistára került, 1981-től Demszky Gáborral közösen szamizdatok kiadásában és terjesztésében vállalt szerepet. 1988-ban alapító tagja volt a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, a későbbi SZDSZ-nek is, amelynek alapításától tisztségviselője volt. A rendszerváltáskor az 1989. június 16-i Nagy Imre-újratemetés gigantikus díszletei is az ő nevéhez kötődnek.

1990-ben az SZDSZ színeiben a XIII. kerületből, Budapest 20. választókerületéből egyéni jelöltként bekerült a parlamentbe, 1994-ben pedig az országos listáról.

Rajk László – több más díj és elismerés mellett – 1999-ben a Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének lovagja lett, 2005-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét, 2007-ben a Pro Urbe Budapest díjat, 2009-ben pedig a Kossuth-díjat is.