Hányan is elmentek... 4. Külföldiek

Január 6. Mário Zagallo – Játékosként és edzőként is világbajnok lett

A kilencvenkét éves korában meghalt Mário Zagallo, a futball történetében elsőként lett játékosként és edzőként is világbajnok.

1931-ben született, gyerekként pilóta szeretett volna lenni, de rossz látása miatt meghiúsult ez a vágya. Pénzügyi tanulmányokat folytatott, szabadidejében futballozott egy helyi csapatban, ahol felfigyeltek rá, és végül futballista lett. 

Nem is akármilyen: az 1950-es világbajnoki döntőn fiatal katonaként volt jelen, nyolc évvel később már a brazil válogatott támadójaként emelhette magasba a Jules Rimet-trófeát. 1958 után 1962-ben is világbajnok lett Brazíliával. Klubkarrierjét a Flamengónál és a Botafogónál töltötte. 1965-ben visszavonult. Edző lett, 1970-ben szövetségi kapitányként vezette világbajnoki címre Brazíliát – azt a válogatottat minden idők legjobb csapatának tartják: Zagallo keretét olyan játékosok alkották, mint Pelé, Jairzinho, Rivellino vagy éppen Tostao. Negyedik világbajnoki címét 1994-ben szerezte, a brazil válogatott másodedzőjeként.

Január 8. Franz Beckenbauer – A Császár

A hetvennnyolc éves korában elhunyt Franz Beckenbauer a német labdarúgás egyik legnagyobb legendája volt. A világbajnok német labdarúgó, edző, csapatvezető beceneve: „Der Kaiser” (a Császár) volt, mely becenevet higgadt, mértéktartó, sportszerű, technikai és taktikai szempontból egyaránt fölényes játékával érdemelte ki. Újszerű találmánya a támadó szerepű söprögető. Pályája maga volt a kecses elegancia, az atléta fizikumát a játékot komputerként átlátó aggyal párosította.

Franz Beckenbauer 1965 és 1977 között 103-szoros válogatott volt; labdarúgóként és edzőként is világbajnok lett. 1977-től edző. Az NSZK válogatott szövetségi kapitánya 1984–1990 között, a  csapattal 1990-ben világbajnokságot nyert.

Az aranylabdát kétszer,1972-ben és 1976-ban nyerte el, négyszer volt az év európai labdarúgója (1966, 1968, 1974, 1976).

Február 16. Anatolij Navalnij – Halála körül sok a homály

A 48. életévében járó orosz ellenzéki politikus a Harp településen lévő 3. számú büntetőtelepen séta után rosszul lett, és gyakorlatilag azonnal eszméletét vesztette. Az újraélesztési kísérletek nem jártak sikerrel, és az orvosok megállapították a halál beálltát. Vizsgálat indult annak megállapítására, hogy mi volt Navalnij halálának oka, az állami médiaügynökség úgy értesült, hogy a halált egy leszakadt vérrög okozta.

Navalnij Putyin elnök politikájának bírálójaként vált világszerte ismertté. 2020 augusztusában, egy szibériai útján idegméreggel követtek el ellene merényletet. Külföldi gyógykezelése után, 2021 januárjában visszatért Moszkvába, ahol ezután őrizetbe vették, majd a korábban kiszabott felfüggesztett büntetését februárban – a próbaidőre bocsátás előírásainak megsértése miatt – letöltendő szabadságvesztésre változtatták. Később egy moszkvai bíróság kilenc évi fegyházra ítélte csalás és a bíróság megsértése miatt. Tavaly augusztusban pedig szélsőséges csoport létrehozása, szélsőséges tevékenység finanszírozása, szélsőségességre való felbujtás, valamint az állampolgárok jogait sértő nonprofit szervezet létrehozása címén újabb 19 évi fegyházat kapott. 

Putyin legkritikusabb bírálójának halála körül sok a bizonytalanság, a közvélemény nem hiszi el a hivatalos magyarázatot, és azt a verziót fogadja el, miszerint Navalnijt a börtönben a hatóságok megmérgezték.

Június 20. Donald Sutherland – Sosem jelölték Oscar-díjra, mégis megkapta az elismerést

A hosszú betegség után Miamiban meghalt Donald Sutherland, az Emmy- és Golden Globe-díjas kanadai színész 88 éves volt. Halála néhány hónappal azelőtt következett be, hogy megjelent volna Made Up, But Still True című emlékirata.

Sutherland olyan ikonikus filmekben szerepelt, mint A piszkos tizenkettő, a Ne nézz vissza! vagy aKlute, de szintén ő alakította Snow elnököt a népszerű Az éhezők viadala című filmekben.

A színészet mellett a politika is érdekelte, aktivistaként tiltakozott Henry Fonda oldalán a vietnámi háború ellen, megmozdulásaik egy részét az 1972-es F.T.A. című dokumentumfilmben meg is örökítették. Gondolkodását a világról a karaktereibe is beépítette, és remélte, hogy a filmek mondanivalója edukálja a társadalmat. 2015-ben a BBC-nek azt nyilatkozta, hogy Az éhezők viadala története, ami egy zsarnoki vezető legyőzéséről is szól, felnyitja a fiatal rajongók szemét, akik tudatosabbá válnak és érzékenyebbé az őket körülvevő világ folyamataira. 

Bár az amerikai filmeknek köszönheti a hírnevét, 1978-ban szülőhazájától – Kanadától – kapott állami kitüntetést a munkásságáért. Annak ellenére, hogy kiváló és elismert színész volt, sosem jelölték Oscar-díjra. 2017-ben azonban az Amerikai Filmakadémia Oscar-életműdíjjal ismerte el Sutherlandet.

Július 22. John Mayall – Gitáros, billentyűs és szájharmonikás 

A 90 éves korában meghalt John Mayall első zenekarát főiskolásként alapította. Kislemezek és klubfellépések után 1966-ban jött az igazi áttörés, amikor az 1963-ban megalakított Bluesbreakers együtteshez csatlakozott Eric Clapton. A Mayall/Clapton/McVie/Flint felállás minden idők egyik legjobb brit blues zenekara volt, és 1968-ig működött.

A hetvenes években a gitáros, billentyűs, szájharmonikás Mayall visszavonult a szakmából, majd 1982-ben újjá szervezte a Bluesbreakerst, és 1984-ben állandó zenekart hozott létre, amely világszerte, köztük Magyarországon is fellépett: először 1985-ben a Kisstadionban. 

Mayallt kétszer jelölték Grammy-díjra, Nagy-Britanniában megkapta a Brit Birodalom Rendje tiszti fokozatát (Officer of the Order of the British Empire) 2005-ben. 2024-ben a Rock & Roll Hall of Fame tagja lett, az 1966-os Blues Breakers With Eric Clapton című albumát pedig a legjobb brit blues albumok között tartják számon.

Augusztus 18. Alain Delon – A francia filmikon

A francia színész 88 évet élt. Gyermekkora meglehetősen mozgalmas volt, szülei válását követően, lázadó szellemisége és kalandvágya már akkor is megmutatkozott.

Delon sztárság felé vezető útja a francia hadseregben kezdődött. Ejtőernyősként szolgált, majd leszerelése után modellként dolgozott, mielőtt az 1950-es évek elején debütált volna első filmjével. Vonzó külseje és tagadhatatlan karizmája a közönség és a filmesek figyelmét egyaránt felkeltette.

Delon a hatvanas és hetvenes években számtalan filmben tűnt fel, és a színészet mellett rendezőként és producerként is kipróbálta magát. 2019-ben a cannes-i filmfesztiválon életműdíjat kapott.

A színészóriás öt évvel ezelőtt agyvérzést kapott és több hetet kellett eltöltenie egy párizsi kórház intenzív osztályán, majd amint állapota megengedte, egy svájci klinikára szállították át. Az idén év elején már arról szóltak a hírek, hogy az idős filmsztárt gondnokság alá helyezték.

November 4. Quincy Jones – Akinek Michael Jackson sokat köszönhetett

A 91 éves korában elhunyt Quincy Jonest, a zeneipar jelentős alakját otthonában, családja körében érte a halál, Ő volt Michael Jackson Thriller című albumának producere.  

A szuperproducer, hosszú pályafutása alatt 80 Grammy-jelölést kapott, amit 28 alkalommal nyert meg.