Haraszti Miklós: Magyar Péter felemelkedése politikai csoda

HírKlikk 2026. június 13. 14:00 2026. jún. 13. 14:00

A személyiségek történelmi szerepéről, a Magyar Péter vezette politikai fordulat esélyeiről és a közmédia jelentőségéről beszélt Haraszti Miklós Bolgár György Miért? című műsorában. A közíró szerint a jelenlegi változások egyszerre adnak okot bizalomra és óvatosságra: miközben gyors jogállami reformok körvonalazódnak, a demokratikus fordulat végső garanciája szerinte a médiarendszer átalakítása lehet.

Egy politikai fordulat személyiségre épülve

A magyar közélet az elmúlt hetekben rendkívüli tempóra kapcsolt: új politikai kezdeményezések, gyors intézkedések és nemzetközi tárgyalások követik egymást, miközben Magyar Péter szinte naponta jelent be újabb lépéseket. Bolgár György erre a felgyorsult politikai környezetre kérdezett rá a KlikkTV Miért? című műsorában Haraszti Miklósnál, aki szerint a mostani időszak megértéséhez a „személyiség történelmi szerepének” fogalmából érdemes kiindulni.

Haraszti úgy fogalmazott: a történelemben az erős személyiségek többnyire negatív hatással hagytak nyomot, Magyarország esetében pedig erre szerinte Orbán Viktor az egyik legerősebb példa. „Kiválóan erős személyiség volt, és nála negatívabb hatással a magyar történelemre csak a többi nagy személyiség volt” – mondta, hozzátéve: a jelenlegi helyzet különlegessége éppen abban állhat, hogy most először látszik esély arra, hogy egy hasonlóan erős politikai karakter pozitív irányba mozdítson el folyamatokat.

A közíró ugyanakkor hangsúlyozta: a mostani átalakulás ereje és gyengesége egyszerre abból fakad, hogy egyetlen személyre épül. Szerinte még nyitott kérdés, képes lesz-e olyan politikai és társadalmi struktúrát felépíteni, amely „egyszerre megosztott és mégis köztársaságtudatú, országtudatú közéletet” eredményez.

Haraszti szerint ugyanakkor az eddigi fejlemények biztatóak. Mint fogalmazott, a magyar történelemben ritkán fordult elő, hogy erős politikai vezető demokratikus irányba vigyen folyamatokat. A 20. század kelet-európai tapasztalata inkább az ellenkezőjéről szólt: „ott mindig elfajzottak” az ilyen politikai kísérletek – jegyezte meg, hozzátéve, hogy a rövid idő ellenére „nagyon pozitívak a fejlemények”.

Brüsszel, jogállamiság és a visszafordíthatatlanság kérdése

A beszélgetés egyik központi témája az Európai Unió által korábban befagyasztott források ügye volt. Bolgár György felidézte: a kormány egyik legfontosabb vállalása a pénzek visszaszerzése, különösen azért, mert egyes források szigorú határidőkhöz kötöttek.

Haraszti szerint Magyar Péter brüsszeli tárgyalásai túlmutatnak egy egyszerű pénzügyi megállapodáson. Úgy látja, az Európai Unió felé tett vállalások – a jogállami reformok, törvénymódosítások és intézményi változások – egy olyan pályára állíthatják Magyarországot, amelyről politikai botrány nélkül nehéz lenne visszafordulni.

„Nem egyszerűen a jóléti ígéretek fedezetéről gondoskodott, hanem egy visszafordíthatatlan vagy botrány nélkül nem visszafordítható útra lökte az országot” – fogalmazott. A beszélgetésben szóba kerültek azok az intézkedések is, amelyek már körvonalazódnak: az egyetemi alapítványi rendszer felülvizsgálata, az európai ügyészséghez való csatlakozás, a korrupcióellenes intézmények megerősítése, valamint a propagandát szolgáló szervezetek – például a Szuverenitásvédelmi Hivatal – megszüntetése.

Haraszti szerint a gyorsaság kulcskérdés lesz. Ha az augusztus végi határidőig nem születnek konkrét parlamenti döntések, az komoly politikai veszteséget jelenthet. Úgy látja azonban, hogy a jelenlegi kormányzati tempó alapján „egy csomó intézményesítendő garancia két-három hónapon belül itt lesz”.

Mindezek ellenére a közíró úgy véli, a demokratikus fordulat igazi próbája nem pusztán a jogállami reformoknál keresendő. Szerinte azok ugyan szükségesek, de önmagukban nem elegendők ahhoz, hogy tartós politikai fordulat következzen be.

Miért kulcskérdés a média átalakítása?

Haraszti Miklós a beszélgetés során többször visszatért arra, hogy szerinte a médiarendszer demokratizálása jelenti az új politikai korszak valódi lakmuszpapírját. Mint mondta, legalább egy évtizede olyan országban él Magyarország, ahol nincs országos szabad rádió, a kritikus média túlnyomórészt online térbe szorult, miközben a hagyományos – úgynevezett „legacy” – média szinte teljes egészében kormányzati ellenőrzés alá került.

A Klubrádió példáját említve úgy fogalmazott: a rádió „hősiesen fenntartotta a rádióformátumot”, de már csak online tud működni. Nyomtatott napilapként szerinte gyakorlatilag egyetlen kritikus fórum maradt fenn, miközben a televíziós térben is erősen korlátozottak voltak az alternatív hangok.

Haraszti értelmezése szerint Orbán Viktor politikai sikerének kulcsa nem egyszerűen a propaganda tartalma volt, hanem a médiabirtoklás mértéke. Különösen az idősebb, kevésbé mobil médiafogyasztó rétegekhez tudott eljutni azokkal a csatornákkal, amelyek „este bedugják magukat a konnektorba, és más médiát nem fogyasztanak”. A modell azonban szerinte az utóbbi években repedezni kezdett az olcsó internet, az okostelefonok és a közösségi média terjedése miatt.

Ennek ellenére úgy látja: a média semlegesítése és pluralizálása továbbra is alapfeltétel. A közmédia reformját ezért tartja kulcsfontosságúnak. Olyan rendszerben gondolkodik, amelyben minden állampolgár „gyakorlatilag ingyen egy objektív hírszolgáltatást kap a képernyőjére”, miközben a piaci média szereplői politikai függés nélkül működhetnek.

Álláspontja szerint a közmédia jelenlegi működése jól mutatja, miért sürgető a változás. Példaként egy Kossuth rádiós műsort említett, amelyben szerinte a műsorvezető nyílt politikai elfogultsággal kezelte Magyar Péter uniós tárgyalásait. Haraszti ebből azt a következtetést vonta le, hogy amíg a jelenlegi médiastruktúra fennáll, addig a politikai fordulat nem tekinthető véglegesnek.

A beszélgetés végén a közíró egy további garanciális elemre is kitért: szerinte hosszú távon olyan alkotmányos rendszerre lenne szükség, amely megakadályozza, hogy akár egyetlen választási győzelem nyomán bárki korlátlan hatalomhoz jusson. Úgy fogalmazott, az új rendszer valódi próbája az lesz, sikerül-e „szétosztani a hatalmat”, és lehetetlenné tenni, hogy egyetlen politikai szereplő ismét tartósan saját képére formálja az ország intézményeit.