Haraszti Miklós: Orbán úgy beszél a szamizdatról, hogy azt sem tudja, hogy mi az!
„Kedves Manfred, balfácánnak néztek bennünket, de nem vagyunk azok” – írja levelében Orbán Viktor Manfred Wébernek. A magyar miniszterelnök azt veti a Néppárt frakcióvezetőjének a szemére, hogy szerinte a jogállami mechanizmust Európa a lengyelek és magyarok ellen kívánja fordítani. Ráadásul az európai média elhallgatja azokat az érveket, amelyekkel a kelet európai vezetők reagálnak erre. Orbán attól tart, hogy levelének kritikus tartalmát is elhallgatják majd. Mint írja: nekünk, közép-európaiaknak, nem ismeretlen az elhallgattatás. Erre találtuk ki a szamizdatot. Írj, nyomtass, olvass, terjessz, – „szamizdat”, vagyis magunktól magunknak.”
Megkérdeztük Haraszti Miklóst, a magyar szamizdat irodalom egyik megalapítóját, a Beszélő egykori szerkesztőjét, hogy Orbán Viktor cenzúra-vádjai mennyire igazak, illetve a miniszterelnök valóban a közép-európai szamizdat megteremtője volt-e?
„Az csak újabb önfényező hazugság, hogy Orbánék részt vettek volna a hazai szamizdat létrehozásában, vagy akár csak a szamizdat-mozgalom tagjai lettek volna. A felsorolásából az „olvass" és a „terjessz" még talán igaz lehetett, hiszen a Bibó kollégisták is hozzájutottak a nyomtatványainkhoz – de hogy Orbán írója, nyomtatója, sőt, „kitalálója" lett volna a szamizdatnak, az kínnal köszörült legendagyártás – szögezte le már az interjú elején Haraszti Miklós.
Az író, akit az első hazai szamizdat-perben, 1973-ban gépiratban terjedő könyvéért felfüggesztett börtönre ítéltek, ehhez azt is hozzátette, hogy Orbánnak még a szómagyarázata is ravaszkodó csúsztatás. Szerinte a szamizdat szó jelentése: „magunktól magunknak" üzenünk. Így igyekszik beleérteni a mai önmagát, akit állítólag cenzúráz a világsajtó, és így „kénytelen" az üzeneteit a magyar állami propagandagépezetben terjeszteni. Valójában a szamizdat szó egy orosz költő, Nyikolaj Glazkov 1950-es évekbeli újítása – idézte Haraszti –, aki a szovjet cenzúra által betiltott verseit a „Szamszebjaizdat", azaz képzelt kiadó címkéjével terjesztette. Az ebből rövidített szamizdat szó ennek megfelelően, „önkiadó vállalatot" jelent.
Hasonlóképpen Orbánnak a saját regionális politikáját propagáló ügyeskedése, hogy a szamizdatot „mi," közép-európaiak találtuk volna ki. Kétségbeesett ráolvasás ez inkább, hiszen szétesőben van a közép-európai visegrádi 4-ekből összetákolni óhajtott illiberális, nyugat-ellenes minitömb. Még megmaradt belőle a lengyelekkel közös költségvetési vétó, de az is omladozik, és semmi belső támogatottsága nincs, mert a napnál világosabb, hogy a magyarok és a lengyelek fogják megszenvedni ezt a zsarolást.
Kétségtelen, hogy a szamizdat hatásos politikai műfajjá itt, közép-Európában vált, Orbánéknak azonban ehhez semmi közük nem volt. A szamizdat nálunk a ’70-es években indult, a Fidesz pedig 1988-ban alakult meg. Mire 1983-ban a leendő fideszesek beköltöztek az elit szakkollégiumba, addigra Rajk László szamizdat-butikját már fel is számolta a rendőrség. A nyolcvanas évek végén éppen annak köszönhetően indulhatott el a Fidesz, hogy a szamizdat-mozgalom már elvégezte a civil társadalom felébresztésének és a közbeszéd felszabadításának munkáját, előkészítve a terepet a pártosodásra. Akkorra gyakorlatilag már vége volt a föld alatti stencilezésnek, mire a Fidesz megalakult, mert addigra a mozgalom már kivívta a liberális sajtótörvényt.
Hogy a miniszterelnök mégis úgy próbálja beállítani magát, mint öreg „szamizdatost”, az Haraszti szerint Orbánnál rutinszerű történelem-hamisítás, mint az is, hogy ő küldte haza az oroszokat, vagy, hogy a jogállamért kiálló utcai harcosnak állítja be magát.
De Orbán állítása nem csupán rosszindulatú semmibevevése Demszky Gábor, Hodosán Róza, Kis János, és a több száz szamizdat-munkás örökségének – mondja Haraszti. Azt igyekszik elfedni ezzel, hogy amióta Orbán leépítette a jogállamot, azóta a független sajtó éppen vele szemben kénytelen gyakorlatilag szamizdat-szerű létet élni. Az Európai Unióban egyedüliként itt lett újra pártállami monopólium a közmédia, és Orbán médimágnás haverjaié a sajtó zöme. A mai szamizdat egyik példája – hívja fel a figyelmet Haraszti Miklós –, hogy mivel vidéken tökéletesen kiirtották a független sajtót, az ellenzék „Nyomtass te is" mozgalommal kénytelen pótolni a nyilvánosságot az előválasztások során. Ma tulajdonképpen szamizdat-funkciót tölt be az internet is, itt kapnak teret az Orbán médiabirodalma által elhallgatott, valódi hírek.
A Wébernek írt levél olyan, mint az ismert Orbán-mondat, amelyet hangos röhögés fogadott az Európai Parlamentben: „Mi soha nem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk”. Pedig az MTI és a közmédia nyíltan, nap, mint nap azt teszi, amivel Orbán vádaskodik. „Kirekeszti, mellőzi és letiltja azokat a gondolatokat, amelyek nem illenek abba a világképbe, amelyet ők sulykolnak nap, mint nap". Kísérteties, hogy akárcsak a múltban, a cenzúrára az újra indított magyar nyelvű Szabad Európa tényfeltáró sorozata hívja fel a figyelmet.
Ezt a propaganda-módszert Hannah Arendt filozófus írta le a Totalitarizmus című könyvében. A lényege, hogy „vádold mindazzal az ellenfeledet, amit te elkövettél. Majd a hazugságot addig ismételd, amíg igaz nem lesz."
Egyébként pedig – hívja fel a figyelmet Haraszti – hiábavaló, habár kötelességszerű a tényekkel szembesíteni Orbán mondókáját. Nem szabad elfelejteni, hogy valójában Orbán mindig csak a saját bázisának beszél. Minden megszólalása arra irányul, hogy a hívek együtt maradjanak Mindig új veszélyt, új bántást kell képzelegnie, a magyarokat mindig meg kell védenie, hol a saját kisebbségeiktől, hol a világ számkivetettjeitől, most meg éppen a demokráciát féltő Európától.
Megkérdeztük, mit lehet kezdeni a diplomáciában szokatlan, Manfred Webernek címzett sértéssel: „A németek sok mindent kértek már tőlünk, magyaroktól a történelem során, de Ti vagytok az elsők, akik balfácánnak is néztek bennünket.”
Haraszti Miklós szerint ez „ti németek" közönséges uszítás, de Weber valószínűleg legyint rá. Ahogyan a bázisnak szóló „mi magyarok" is mind hatástalanabb maszlag. Ez már nem a hódító, hanem a bajba került Orbán. Igyekszik túszként maga elé lökdösni a nemzetet. De ez a „mi" ma már nem feledteti az ellopott sajtószabadságot, a titkosított járvány-adatokat, az uralkodó család gazdagodását, a muszkavezetést és a diktátor-simogatást.
