Herczog László: a béremeléssel és az adócsökkentéssel szavazatot vásárolnak

– Valóban a kormány választási csodafegyvere, hogy a minimálbér-emelésért cserébe 2022. január 1-jétől a munkaadókat terhelő szociális hozzájárulási adó (szocho) mértéke négy százalékpontos csökkentésére tesznek javaslatot?

– Csodafegyverekben nem hiszek, de a választások közeledése egyértelműen magyarázza a kormány lépéseit – a minimálbér-emelést is. Persze általában a béremelések mellett lehet érvelni: én nem annyira a nemzetközi összehasonlításban elért gyenge helyezésünket emelném ki, hanem inkább azt, hogy a minimálbér is tegyen lehetővé legalább egy szerény megélhetést. Ugyanakkor a nemzetközi munkaerőpiacon is versenyképesnek kell lennünk: a külföldön dolgozó magyarok jöjjenek haza, szükség lenne rájuk itthon, illetve a még itthon maradtak ne kívánkozzanak külföldön szerencsét próbálni. Tudom persze, hogy ez nem csak bérkérdés. Mindez nem változtat azon, hogy 200 ezer forintos minimálbér jelentős költségnövekedést és ezáltal inflációs nyomást okoz a gazdaságban, amit próbálnak ellentételezni a munkáltatóknál. Más kérdés, hogy némi államháztartási bevételkiesést is okoz, hiszen a négy százalék minden bérre vonatkozik, nem csak a minimálbérre. Megjegyzem: 2010-ig az éves, háromoldalú bértárgyalásokon a munkaügyi tárca ágazati szintig lebontott számításokat készített a különböző mértékű, feltételezett minimálbér-emelésekről, és a számításokat átadta a szociális partnereknek. Tehát tudtuk, miről beszélünk. Sajnos, a mostani számításokat nem ismerem, ilyen adatokat nem olvastam. Az biztos, hogy a munkáltatóknak ez fontos, érthető követelésük.

– Azt mondják, ez a kompenzálás mintegy 500 milliárd forintot hagy majd a vállalkozásoknál. Ettől a kis cégek el tudják fogadni a 200 ezer forintos minimálbért?

– Ezt cége válogatja. A 200 ezer forintos minimálbér 20 százalékos emelést jelent. Nyilván lesz olyan, amelyiknek komoly problémát okoz, és lesznek olyanok is, amelyek el tudják viselni. Az biztos, hogy a négy százalékos csökkentés segítséget nyújt. Különösen azoknak, amelyek alapvetően tényleg minimálbéren, vagy akörül foglalkoztatnak. Jó lenne persze, ha a kormány azt a számot is nyilvánosságra hozná, hogy a 200 ezer forintos minimálbér mekkora költségnövekedést jelent nemzetgazdasági szinten, és ezt hasonlítanánk össze a szocho csökkentéséből adódó megtakarítással.

– Bodó Sándor, az Innovációs és Technológiai Minisztérium foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkára mondta: az, hogy 2022. január 1-jétől a munkaadókat terhelő szociális hozzájárulási adó (szocho) mértéke négy százalékponttal csökken, azt mutatja, hogy Magyarország elkötelezett az adócsökkentés politikája mellett. Így van ez?

– Mindig ezt mondják, és látjuk, hogy most a választások kapcsán, valóban adócsökkentésbe kezdtek, de nem rendszerszerűen, hanem egyes – nyilván a választások szempontjából fontosnak ítélt – csoportokat céloztak meg. Most például rengeteg szja-t térítenek vissza, ami szerintem teljesen elhibázott ötlet, politikai termék hibás közgazdasági megoldással. Gondoljunk bele: a 24 éves munkavállaló jóval több nettó bért visz haza, mint az ugyanazt a munkát végző 26 éves; aztán ha betölti a 25. évét, akkor hirtelen csökken a fizetése. Magyarország elkötelezett az adócsökkentés mellett? Hát a Fidesz rengeteg új adót vezetett be. Ha a 12 esztendőt nézzük, akkor adócsökkentésekről olyan nagyon nem beszélhetünk. A centralizáció elég magas továbbra is.

– A munkaerőpiacon mit jelent a minimálbér-emelés és a járulékcsökkentés?

– A munkaerőpiacon több területen hiány van. Gondoljunk arra, hogy akik minimálbéres területen dolgoznak, például a szolgáltatásoknál, ott vagy csődbe megy valaki, mert finanszírozhatatlanná válik a tevékenysége – bár én ezt kevésbé gondolom –, vagy inkább lenyelik a béremelést, és megpróbálják áremeléssel ellensúlyozni. A bérköltség-növekedést a vállalkozásoknak valahogy ki kell védeniük, és erre elvileg a termelékenység növelése, gyakorlatilag az áremelés adódik. Miután táplálkozni kell, lakossági szolgáltatásokra szükség van, ebben a munkaerő-hiányos világban a vállalkozások számolhatnak a lakosság túlkeresletből adódó kiszolgáltatottságával, vagyis ha megemelik az árakat, akkor ezt a lakosság ki fogja fizetni.

– Vagyis akkor mindennek az ára emelkedik. Ki húz ebből az egészből hasznot?

– A kormány politikai hasznot remél a többletjövedelmektől, és elképzelhető, hogy nem spekulál rosszul.

– Akkor is, ha mindennek megemelkedik az ára?

– Azt hiszem, hogy ami a kormánynak a legnagyobb problémát okozhatja, az éppen az áremelkedés, az infláció, amelynek nem a bérek emelése a fő oka. Valószínűsítem, hogy az infláció a választási kampány kulcskérdése lesz.

– De akkor rá kell lépnie a fékre, nem ígérgethet továbbra is mindenkinek fűt-fát…

– Az azért kérdés, hogyha megnyerik a választást, mit csinálnak 2022 nyarán, őszén. A 2023-as költségvetésben nyilván igyekeznek majd ezt helyrebillenteni.

– Azért Orbán már rálépett a fékre, nem olyan hévvel ígérget, mint kezdte. Most már csak 20 százalékos béremelést ígér az ápolónőknek, a bölcsődei dolgozóknak, a szociális világban és a kultúrában dolgozóknak. Pedig ők tényleg nyomorúságosan keresnek…

– Nem véletlen, hogy ezt tartalékolta a választás előtti időszakra. Ezeket rég meg kellett volna, rég meg lehetett volna tenni, de valamiért minden intézkedés a választás elé kerül. A nyugdíjasoknál is ezt látjuk, már a teljes 13. havit akarja februárban kifizetni. Minden fronton azt tapasztaljuk, hogy folyik a szavazatvásárlás. Közgazdaságilag nehéz erre mit mondani, egyébként azt gondolom, hogy az ilyen hirtelen emelések egy gazdaságban sohasem előnyösek. Egy drasztikus költségnövekedés kétségbeesett reakciókat tud kiváltani. Sokkal jobb lett volna, ha ezek a béremelések négy évre előre tervezetten, inkább egyenletesen következtek volna be. De nem így történt. Pedig nem jó a gazdaságot ide-oda rángatni, ezt általános szabályként megfogalmazhatjuk. A választási kampány nagy veszélye, hogy milyen ígéretek hangzanak el. A gazdaságban nem csak rövid távon, de hosszú távon is gondolkodni kellene.

– De hát Magyarországon mindenről négy évben, egy ciklusban gondolkodnak a politikusok.

– Néha még négy évben sem, csak éppen a pillanatnak, vagy egy évre – tisztelet a kivételnek. Ha lett volna a bérpolitikáról négy éves programjuk, bizonyára nyilvánosságra hozzák. Ezért én azt javasolnám egy új kormánynak, hogy készítsen négy éves bérpolitikai programot, természetesen a szociális partnerekkel egyeztetve, azaz tárgyaljon velük. Annál is inkább, mert lehetetlen egyszerre kielégíteni minden igényt. Felelőtlen ígérgetés lenne. A bér nem olyan kategória, amiről szerencsés egyoldalúan kijelenteni valamit. Akár ezzel is kezdhettük volna a beszélgetésünket, hogy a 200 ezer forintos minimálbér a kormány akaratnyilvánítása, miközben a minimálbér meghatározásának az lenne a normál módja, hogy leül a három oldal, a munkavállalók, a munkáltatók, a kormány, és elkezd tárgyalni. Nem úgy, hogy a kormány előre megmondja, mi a végeredmény, és azt mondja, akkor „tárgyaljunk”.