Hiába a piaci bizalom, a magyar gazdaság alapjai továbbra is aggasztóak

Várpalotai Viktor, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója arról beszélt, hogy Magyarország az elmúlt három évtizedben évente átlagosan a GDP több mint 2 százalékával költött többet adósságszolgálatra, mint a másik három visegrádi ország. Ezzel azt érzékeltette, hogy a drága állami finanszírozás jelentős forrásokat köt le, amelyek más, fejlődést és termelékenységet szolgáló kiadásokra is mehetnének.

Várpalotai a magas költségvetési hiányt akut, a tartósan magas kamatkiadásokat krónikus problémaként írta le. Értékelése szerint a hiány akkor is kedvezőtlen uniós helyre sorolja Magyarországot, ha kiszűrik azokat az egyszeri tételeket, amelyeket a kormány a GDP mintegy 1,5 százalékára becsül. Ugyanakkor azt is mondta, hogy a 2026-ról 2027-re tervezett javulás történelmi összevetésben nem példa nélküli.

A jegybanki szakértő szerint a 2027-es költségvetés makrogazdasági alapfeltevései nagyjából összhangban vannak a piaci várakozásokkal. Az Index beszámolója alapján kedvező jelként említette, hogy a bejelentések után a forint stabil maradt, a hozamok pedig kezdetben csökkentek. Értelmezése szerint fennmaradt a tavasszal megelőlegezett bizalom.

Palócz Éva, a Kopint-Tárki vezérigazgatója szerint 2026 januárja és áprilisa között a korábbi évek átlagához képest, az árszínvonal változásával korrigálva, mintegy 1700–1800 milliárd forintos többletköltés történt. Ez nagyságrendileg a GDP 2 százaléka. Úgy vélte, ha ez a választási időszakhoz kötött kiadás nem ismétlődik meg, az önmagában is jelentős alapot adhat a következő évi megtakarításhoz.

Palócz ugyanakkor a gazdasági növekedés kilátásaival kapcsolatban óvatosabb lett. Felidézte, hogy tavasszal még 2 százalékos idei növekedést vártak, részben az év végére remélt, uniós pénzekből támogatott beruházási élénkülés miatt, de ennek esélyét ma kisebbnek látja. A beruházások elhúzódó visszaesését különösen súlyos kérdésnek nevezte, és arra is rámutatott, hogy az export gyengesége nem magyarázható kizárólag a nemzetközi környezettel.

Halmai Péter akadémikus, az MKT Gazdaságpolitikai és Gazdaságelméleti Szakosztályának elnöke a hosszú távú növekedési képesség felől közelített. Szerinte a beruházások gyengülése azt jelzi, hogy a megtorpanás több átmeneti rosszullétnél. Nemcsak az állami fejlesztések visszafogását említette, hanem az üzleti beruházások, a tudástőke és a kutatás-fejlesztés kedvezőtlen alakulását is.

Csath Magdolna közgazdász, egyetemi tanár az IMD versenyképességi rangsorára hivatkozva azt mondta: Magyarország a vizsgált 70 ország közül az 51. helyen áll. Álláspontja szerint a költségvetési egyensúlyt a tartósan erősebb bevételekkel és a kiadások hatékonyabb felhasználásával együtt lehet javítani. Úgy fogalmazott: „A termelékenységet tudásberuházással, innovációval, jobb menedzsmenttel, jobb szervezéssel lehet javítani.”

Lehmann Kristóf, az Állami Számvevőszék vezető közgazdásza a költségvetés tervezésének és végrehajtásának problémáit mutatta be. Egy nemzetközi felmérés szerint Magyarország költségvetési átláthatósága 43 pontot kapott az elvárt minimumként említett 61 helyett, a társadalmi részvétel pedig 7 pontot ért el a lehetséges 100-ból. Lehmann szerint túl sok az évközi átcsoportosítás és a tartalékokból finanszírozott kiadás.

Molnár László, a GKI Gazdaságkutató vezető kutatója 2026-ra 1,4 százalékos reál-GDP-növekedést várt. A rezsicsökkentés finanszírozását az egyik legnagyobb kihívásnak nevezte, mert drágább gázbeszerzés és változatlan lakossági árak mellett a különbség végső soron a költségvetést terheli. Az áramellátásban arra hívta fel a figyelmet, hogy a napenergia bővülését tárolókapacitásoknak is követniük kell.

Molnár a nemzetközi hozamemelkedés lehetséges begyűrűzését, a védelmi kiadások növelését és a demográfiai nyomást is kockázatként említette. A változatlan foglalkoztatást feltételező kormányzati pályával szemben demográfiai okokból évi körülbelül 1 százalékos foglalkoztatáscsökkenéssel számolt.