Hiába élnek rosszabbul, a nyugdíjasok többségének Orbán még ma is a jó sámán

Rövidebb-hosszabb videóriportok sora, számtalan cikk és elemzés tanúskodik arról, hogy hiába élnek egyre rosszabbul a nyugdíjasok – pontosabban a nyugdíjasok túlnyomó többsége –, hiába küszködnek a napi megélhetéssel, mégis rendre a Fideszre szavaznak, mégpedig elsősorban Orbán Viktor személye miatt. Orbán persze maga is tesz a nyugdíjasok „csábításáért”, propagandagépezetének egyik legfontosabb – tegyük hozzá, állandó – célpontjai a nyugdíjasok. Nem véletlenül, hiszen – ahogy a minap megírtuk – durván 1,3 millió hatvanévesnél idősebb magyar – mondjuk úgy, nyugdíjas – szavazott 2022-ben a Fideszre. Ez a korosztály teszi ki a választásra jogosultak majdnem harmadát.

Ha esik, ha fúj, ők a Fideszre szavaznak. És ebben az sem befolyásolja őket, hogy folyamatosan romlik az életszínvonaluk, egyre komolyabb nehézségekkel küszködnek az értékét folyamatosan veszítő nyugdíjuk, a romló egészségügyi ellátás és az előttük bezáródó kapuk miatt. Mindezek dacára, mégis miért bíznak a nyugdíjasok a kormányban? Katona Tamást kérdeztük.

„Ez nem csak a nyugdíjasokra igaz, hanem általában az alacsony jövedelműekre, az alacsonyabb képzettségűekre és a falusiakra” – szögezte le a KSH korábbi elnöke, a Nyugdíjas Szervezetek Egyeztető Tanácsának szakértője. Aki szerint ez a jelenség persze nem máról holnapra alakult ki, hanem az elmúlt hosszú évtized alatt fokozatosan. Orbán 2010-es nagy arányú győzelme után alakította ki ennek az előzményeit, amikor deklarálta, hogy „a nemzet nem lehet ellenzékben”. Akkor indult el azon a populista úton, amit ma is jár. A folyamat már az első Orbán-kormány alatt megkezdődött, majd a 2002-es választási veresége után a Fidesz pártból vallássá vált. A vallási vezetőn pedig nem kérik számon, ha romlik az életszínvonal – jegyezte meg. Ez a feltétlen hit Orbán iránt az egyik oka tehát Katona szerint annak, hogy a nyugdíjasok (és a legelesettebbek) Orbán tántoríthatatlannak tűnő hívei.

De van a jelenségnek szerinte egy másik eleme is. Orbán mindig megmutatja a „helyes magatartást”, mindig „megvédi” az országot, miközben azt sugallja, hogy mindenki más az ország ellen, ellenünk van. Katona Tamás szerint kiválóan példázza ezt az infláció kommunikálásának a fogadtatása: ezekben a körökben elhitték, hogy Ukrajnának, az energiaválságnak, no meg a háttérhatalmaknak, főleg Brüsszelnek tudható be a drágulás. Majd, amikor elkezdett lassulni az infláció, és nyilvánvaló volt a trend, akkor Orbán maga ígérte meg, hogy az év végére egy számjegyű lesz az üteme – és a hívei szerint ezt az ígéretét be is tartotta. „Ez persze pont olyan volt, mint annak a beígérése, hogy őszre megszűnik a kánikula, de mégiscsak ezt sulykolta a százmilliárdokkal kitömött Rogán-féle propaganda” – mutatott rá, levonva a következtetést: ezért mondom, hogy ez olyan, mint a hit, Orbán pedig a hívei szemében sámán, őt sámánként tisztelik.”

„Egy ideig a jövedelmi viszonyoktól függetlenül ez érvényre jut, az már más kérdés, hogy mi lesz később” – szögezte le Katona Tamás. Aki szerint nem tudni, hogy a ma Orbánt sámánként tisztelők közül hányan maradnak a jövőben a hívei. Példaként hozta fel a 2022-es választásokat, amikor előtte már jól látszott, Orbán megijedt attól, hogy veszíthet. Akkor gyorsan kiosztott közvetlenül kétezer, közvetetten pedig ezerötszáz milliárd forintot annak érdekében, hogy megtartsa a peremszavazókat, nagyjából háromnegyed millió embert, szükségesnek látta ezzel a jövedelemkiáramlással maga mellé (vissza)csalogatni őket – mondta, megjegyezve az más kérdés, hogy ennek a levét máig isszuk.

Mindebből az következik, hogy teljesen reménytelen abban hinni, hogy le lehet váltani az Orbán-rezsimet? – kérdeztük. Katona Tamás szerint nem tudhatjuk, hogy határozott ellenzéki politikával ellen lehet-e tartani Orbánnak. „Nem tudjuk, ugyanis nem látjuk, mivel eddig nem tapasztalhattuk meg a valódi alternatívát, hiszen a felvilágosultabbak, az értelmiségiek, a nagyvárosi középosztályok számára egyelőre senki nem mutatott fel ilyet” – rótta fel az érintetteknek.