Holoda Attila: a napelemek okozzák a negatív áramárat

Egyre többször fog előfordulni, hogy a tőzsdén negatív lesz az áram ára, bár ez ma még csak rövid ideig tart. A negatív ár azt jelenti, hogy azoknak a villamosenergia termelőknek, akiknek nem éri meg leállítani az erőműveiket a piacon megjelenő nem elfogyasztott, azaz túl sok termelt áram és alacsony fogyasztás idején, fizetniük kell azért, hogy bent maradhassanak a rendszerben. Ez az érték gyakorlatilag egy napon belül többször is változik, de a normál lakossági fogyasztók ezt nemigen veszik észre – kezdte a magyarázatot Holoda Attila.

A negatív árat a napelemek okozzák, ez az úgynevezett „kannibalizációs” hatás, mert a napelemek nemcsak időjárás-, hanem napszak-függő megújuló energia termelők is.  A déli időszakban nagyon „elszáll” a napelemek teljesítménye, ilyenkor nagy mennyiségű áram keletkezik, de ettől még nem fogják leállítani mondjuk a paksi erőmű egyik blokkját, vagy a Mátrai Erőművet, mert ezek visszaindítása túl hosszú időt venne igénybe. Ilyenkor van szükség az úgynevezett visszaszabályozási kapacitásra, hogyha van az adott rendszerben ilyen. A visszaszabályozási kapacitás azt jelenti, hogy ahol lehet, ott csökkentik az áram termelését arra az időre, amíg például a napelemek nagy mennyiségű áramot termelnek – mondta az energetikai szakértő, majd azzal folytatta, hogy legkönnyebben és leggyorsabban a földgáz üzemű erőműveket lehet visszaszabályozni. De Magyarországon jelenleg nagyjából 1500 MW (megawatt) mennyiségű szabályozói kapacitás van – ezt lehet oda-vissza mozgatni –, miközben az ipari méretű és háztartási napelemek beépített kapacitása már bőven 6000 MW felett van. Ebből az ipari erőműveké több, mint 3200. Ha ezek „dübörögnek” egy szép napsütéses napon, ők biztosan nem fognak leállni, mert a Kötelező Átvételi Tarifa (KÁT), vagy a Megújuló Támogatási Rendszer (METÁR) mentén átveszi tőlük a Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt. (MAVIR), mégpedig előre rögzített, fix áron. A METÁR a megújuló és alternatív energiaforrásokból előállított hő- és villamosenergia-átvételi támogatási rendszer.

„Szerencsére a világon már egyre több helyen terjed, hogy a naperőművekhez csatlakoztatnak leszabályozási rendszert, ami csökkenti a saját maga által kiadott áramot és ezt a szabályozási képességet is tudják értékesíteni a piacon. De a mai hazai KÁT rendszer viszont nem motiválja az erőműveket erre, hiszen úgyis fix árat kapnak érte itthon.  Tehát az ipari naperőművek nem érdekeltek a szabályozásban” – mutatott rá Holoda Attila.

Ráadásul a negatív ár miatt keletkező vesztesége nem is az átvevő MAVIR-nak, hanem a KÁT rendszert valójában „finanszírozó” ipari nagyfogyasztóknak fáj, berzenkednek is miatta rendszeresen a különféle fórumokon, de egyelőre nem sok eredménnyel. Így valójában a KÁT-os napelemes termelőket és a MAVIR-t sem izgatja az ilyen – manapság még elég rövid ideig tartó – negatív áras időszakok kezelése. 

Nálunk egy nagy teljesítményű szenes erőmű, a Mátrai Erőmű működik a hazai rendszerben. Ez ma még az éves hazai villamosenergia fogyasztás 5,5-6,5 százalékát biztosítja. Ezt a rugalmatlan erőművet nem fogják, nem is nagyon tudják visszaszabályozni, mert, ha mondjuk hirtelen befelhősödik az ég, vagy lemegy a nap, nem tudna azonnal rendelkezésre állni. Tehát ilyen esetekben a villamosenergia termelők fizetnek azért, hogy átvegyék tőlük az áramot. A lakosság azonban ezt soha nem fogja megérezni, mert a lakossági fogyasztók fix áron vásárolnak. A napon belüli kereskedéssel sincsenek tisztában, amikor is az ár mozoghat a negatív ártól akár a 140 EUR/MWh-ig (55 Ft/kwh – kilowatt-óra árig), azaz ekkora összeg fizetendő euróban, egy adott időszak alatt termelt vagy felhasznált elektromos energia mennyiségéért. Ilyenkor az ipari fogyasztók – akik többnyire az áramtőzsdén (HUPX) szerzik be a saját áramukat – juthatnak hozzá negatív árú áramhoz, de ez valójában nem a jellemző beszerzési forrásuk. „Nem nagyon lehet azt gondolni, hogy mondjuk egy nagyüzem, ahol folyamatos napi 24 órában folyó ipari termelés van, az majd arra figyel, mikor megy az áram ára negatívba és erre bazírozva vásárolna csak. Többek közt azért sem, mert nem tart túl sokáig az ilyen időszak, és bár mostanában egyre hosszabbak, hiszen egyre több időjárás-, és napszakfüggő naperőmű van a rendszerekben, de valójában nem érné meg nekik minden nap erre az időszakra várni, mert ezzel azt is kockáztatnák, hogy nem lenne áramuk, amikor éppen nem süt a nap” – fejtette ki a szakember. 

Amit a zöldek rendszeresen hirdetnek, hogy a hazai napenergiából származó villamosenergia mennyisége most már akár ki is válthatja a többi energiatermelő (például fosszilis vagy nukleáris) termelését, a valóságban nagyon nem működik. Csütörtökön például jóval 2500 MW felett termeltek a naperőművek, ami több, mint a Paksi Atomerőmű által termelt 2000 MW. „Erre mondhatnánk, hogy ez milyen jó, de ne felejtsük el, hogy reggel 6 órakor még sehol sem voltak a naperőművek, illetve mikor majd lemegy a nap, sehol sem lesznek. Ilyenkor vagy importból, vagy a többi erőműből kell pótolni a hiányt. Addig nem olyan könnyű ezt megvalósítani a gyakorlatban, amíg nincs az egyre növekvő kapacitású naperőművek mellett egy nagy energiatároló és kiegyensúlyozó rendszerünk” – hívta fel a figyelmet. 

Tárolni sokféleképpen lehet, például akkumulátorral, hidrogénnel, szivattyús vízerőművel, de jelenleg Magyarországon a rendelkezésre álló tárolói kapacitás meg sem közelíti azt, amit a napsütéses napokon bead a rendszerbe a sok naperőmű – fejtegette Holoda Attila, majd hozzátette: ebből következik, hogy vannak ugyan szép napjaink, de jelenleg ez még távolról sem  tudja kiváltani a többi erőművet. 

Akkor az a gond, hogy amikor a naperőművek által „gyártott” energia egyszerre sok lesz a napsütéses időszakban, akkor azt nem használjuk fel és nem tudjuk eltárolni sem, hanem bekerül a nemzetközi rendszerbe? – kérdeztük Holoda Attilát. Igen, mert napközben hiába van sok áram, ha a fogyasztás akkor kicsi, mert az emberek még nem értek haza. De este, amikor mindenki, a család otthon van, akkor ez a fogyasztás újból felszalad, miközben akkorra már a naperőművek teljesen kiesnek a termelésből, hiszen lement a nap, azaz ezt a mennyiséget a naperőművek nélkül kellene előállítani. Na, ilyenkor mennek az úgynevezett alaperőművek és bizony még kell vennünk hozzá import áramot. Ez azt jelenti, hogy azok nélkül éjszaka nem tudnánk mit csinálni, mert a naperőműveink nem működnek, szélerőművünk pedig alig van – körülbelül 330 MW van beépítve a rendszerbe –, csak töredéke a többi erőművünk kapacitásához képest. „Nem véletlenül mondják, hogy a szél is időjárás-függő, de nem napszak-függő, mint a nap. Sőt, este a szél még legtöbbször erősebben is fúj, azaz szépen ki tudná egyensúlyozni azt, hogy a naperőművek termelése megszűnik. Tehát a mostaninál sokkal több szélerőművel és decentralizáltan elosztott, energiatárolási rendszerekkel lehetne és kellene a szabályozói kapacitást fejleszteni” – felelte az energetikai szakember.

Emlékeztetett arra, hogy korábban minden politikus azzal érvelt a sok naperőmű mellett, hogy nem baj, ha többletet termelünk, mert majd eladjuk külföldön. Csakhogy a környékünkön mindenhol naperőműveket telepítettek, és itt Európában szinte mindenütt egyszerre süt a nap. Így a nemzetközi piacon is kialakul a negatív áramár. Tehát, ha már minden leszabályozási kapacitásunkat bevetettük, levittünk mindent, amit lehetett és még mindig van naperőmű – amelyeket nem fognak visszaszabályozni, mert fix árat kapnak a saját termelésükért –, akkor onnantól fizetnünk kell. „Ezért kell előbb-utóbb lépni, mert ahogy már mondtuk, egyrészt a hazai rendszer nem alkalmas a leszabályozásra, hiszen nincsenek rajta energiatárolók, másrészt ez nemcsak sajátosan magyar probléma, hanem általános. Minden országban küzdenek a tárolás és a kiegyensúlyozás problémájával, csak persze azért vannak olyanok, mint például Ausztria vagy Szlovákia, ahol jelentős termelői bázist képvisel egy másik, egyáltalán nem időjárás-függő megújuló energiaforrás, a vízenergia. A vízerőművek képesek éjjel-nappal működni, ráadásul megújuló energia is a vízenergia, ám sajnos nekünk amennyi vízerőművünk van az gyakorlatilag kutyafüle a fogyasztási igényhez képest” – érvelt a szakember.

Arra a kérdésünkre, hogy mekkora tárolási kapacitásra lenne szükségünk, Holoda Attila azt válaszolta: legalább 2000 MW-nyi, plusz a kiszabályozói kapacitás. De a magyar kormány – szokásához híven – még abban gondolkodik, hogy majd valahol csinálnak egy nagy kapacitású víztározós szivattyús erőművet, ami valamikor 2029-2030 körül rendelkezésünkre fog állni. De az még messze van, addig mi lesz a kiegyensúlyozással? Miközben látjuk, hogy vannak már olyan európai országok, amelyek megpróbálják inkább decentralizált módon, regionális és trafókhoz telepített, kiegyensúlyozásra képes energiatárolói szabályozással működtetni és stabilizálni a villamosenergia rendszereiket – fűzte hozzá az energetikai szakember. 

Tehát hiába termelnek napsütéses időben jóval több áramot az erőműveink, mint amennyit felhasználnánk, jelenleg nem tudjuk még tárolni és nem tudjuk megfelelően csökkenteni az áram termelését sem. A többlet energiát ezért beküldik a nemzetközi rendszerbe, az áramhálózatba, viszont a többlet terhelésért az energia előállítójának fizetnie kell. Ekkor keletkezik a negatív áramár, amit most még a fogyasztók nem érzékelnek, de a szakértők szerint később gondot okozhat, ha nem oldjuk meg a villamosenergia tárolását és a termelés szabályozását.