Holoda Attila: az ellenzék a rászorulókat támogató rezsicsökkentést akar

– Az ukrajnai háború lenne az energia- és a klímaválság első háborúja?

– Nem gondolom. Inkább azt mondanám, hogy az energiaválság és az azt követő piaci ármozgások alapján gondolták az oroszok elég erősnek magukat ahhoz, hogy háborút indítsanak. Ráadásul az európai földgáz-kitettség Oroszország irányába tartósan 40 százalék fölött van, ami nyilván erősítette az oroszokban azt a hitet, hogy majd megfenyegetik Európát a földgázcsapok és a kőolaj elzárásával. Innentől kezdve pedig számukra használható lesz ez a „gázfegyver”, mint stratégiai fegyver. Hiszen, ahogy ők – talán nem is rosszul – feltételezték, ez azzal is járhat, hogy aki ennyire kitett az orosz gáznak, az a szankcióknál nem lesz majd annyira vérmes. Például a magyar, a német, vagy még a holland kormány is. Ebből következően, az oroszok ezt tudatosan építhették ki. A klímaválság, és az a két dolog, amiről eddig beszéltem, inkább csak összeért most, és rámutatott arra, hogy Európa milyen hatalmas késében van például az átmenettel kapcsolatosan. Mert Európa azt gondolta, hogy – miképpen eddig is –, az oroszok megbízható beszállítóként nem fognak élni olyan eszközzel, amivel most mégis éltek. Lesz lehetőség és idő arra, hogy szépen és fokozatosan térjünk át. Ami most történt, az rávilágított, hogy ez nem fog menni. Meggyőződésem azonban, hogy hosszú távon az oroszok járnak ezzel rosszul, mert sokkal inkább föl fognak pörögni a helyettesítő termékek, például a megújuló energiák irányába történő beruházások nagyon gyors elindítása az EU-ban. Ha egyszer az megtörténik, attól kezdve az oroszok ezt a 40 százalékos piaci részesedést már soha többé nem fogják tudni elérni.

– Ennek a háborúnak a tükrében mi lesz Európa energia-ellátásával?

– Egy biztos, Európa mindent el fog követni azért, hogy csökkentse a kiszolgáltatottságát. Meg fogja találni annak a lehetőségét, hogyan pótolja más forrásokból, akár folyékony szénhidrogénből, akár korábban leállított, vagy éppen még termelésbe nem állított Európa környéki új lehetőségekből. Utalok például a Ciprus környéki „találatra”. Ugyanerről Ciprus, Izrael és Törökország között vita van, de ha nagyon nagy szüksége lesz rá Európának, és olyan árakról beszélünk, mint amik most is vannak, akkor ez a három ország nagy valószínűséggel viszonylag hamar megtalálja a megoldást. Mert a pénzre azért mindenkinek szüksége van. Egyáltalán nem tartom kizártnak azt sem, hogy olyan országot, amelyik korábban az USA politikájával való összetűzés miatt ki lett zárva – például Irán –, azt visszaengedik a nemzetközi vérkeringésbe. Hiszen Iránnak hatalmas földgáz- és kőolajkészletei vannak, és termelőként is besegíthet az európai gázellátásba. De beszélhetünk akár Türkmenisztánról is. Korábban a Nabucco-vezeték a türkmén, az azeri irányt célozta meg. El tudom képzelni, hogy ismét fölerősödik az oroszoktól független nagy távvezetékek megépítését forszírozó európai összefogás. Ami pedig a legfontosabb: úgy lehet az energiaválságon leginkább lazítani, ha kevesebb energiát használunk fel.

– Milyen szerepet játszanak ebben a háborúban Ukrajna atomerőművei?

– Mondjuk úgy, hogy harcászati és technikai jelentőségük is van, mert ha egy atomerőművet megszereznek az oroszok, és ott harcálláspontokat alakítanak ki, onnan lövik az ukránokat, ők biztos, hogy nem mernek oda visszalőni. Ez szerintem elég aljas húzás, de katonai szempontból nyilván érthető. A másik ok az elfoglalásukra, hogy Ukrajna térdre kényszerítésében belül zárják el a saját energiaforrásaikat és energiatermelésüket. Ez önmagában komoly csapást mérhet Ukrajnára. Amennyire én tudom, az ukrán atomerőművek leginkább Ukrajna saját energiaellátásában játszottak szerepet. Az Európa, így Magyarország felé eladott villamosenergia inkább szenes erőművekből történt. (Aminek se én, se a zöldek nem örülünk, mert a mi tisztának hitt energiánk az nem is olyan tiszta, csak nem nálunk koszol, hanem Ukrajnában.) Ezzel együtt, normális működés esetén, ha van plusz energiájuk atomerőműből, akkor azt Európában megpróbálják értékesíteni.

– Mi lesz a mi atomerőművünkkel, Paks2-vel?

– Szerintem morálisan elfogadhatatlan, hogy mi ugyanazzal a céggel akarjuk megkötni a szerződést, amelyik jelenleg egy olyan ország komoly pénzügyi bevételét jelenti, amelyik nem mellesleg a másokat atomháborúval is megfenyegető agresszor-magatartásnak hoz pénzt. Csak azért, mert Orbán így akarja menteni a menthetőt, és az eleve hibás mundér becsületét. Független ez attól, hogy azzal fenyegetik az embereket, hogy itt majd nem lesz gáz meg rezsicsökkentés. Mindig jókat mosolygok, amikor a Szijjártó azt mondja, ha nem lesz Paks2, akkor nem lesz rezsicsökkentés. Ilyenkor mindig megkérdezném, hogy akkor eddig hogyan volt, hiszen nincs Paks2. Önmagában egyébként nem is feltétele semmiféle rezsicsökkentett árnak. Ráadásul folyamatosan egy nagyon komoly tévedésre irányítja rá a figyelmet: a kormány tagjai nincsenek tisztában vele, hogy az atomerőműből származó villamosenergia nem olcsó. Csak akkor az, ha nagyon régi atomerőmű, például Paks1 termeli, aminek már nincsenek amortizációs költségei. Egy vadonatúj beruházásból származó villamosenergia nem lesz olcsó. Ebből következően, Paks2-nek az égvilágon semmi köze nincs a rezsicsökkentéshez, ahogy eddig sem volt. 2013 óta van rezsicsökkentés, Paks2-ről pedig 2014 februárjában született a megállapodás, és mint tudjuk, sehol nem tartunk.

– Azzal vádolják az ellenzéket, hogy meg akarja szüntetni a rezsicsökkentést. Tulajdonképpen mit akar az ellenzék?

– Említettem már, hogy az energiaválságon leginkább úgy lehet lazítani, ha nem pazaroljuk az energiát, hanem egyre kevesebbet használunk fel. Ehhez pedig egy sokkal erősebb épülethatékonysági programot kell elindítani. Ami a rezsicsökkentést illeti, az a jelenlegi formájában igazságtalan, méltánytalan, mert egyenlősdit vezet be olyan helyzetben, amikor az emberek nem egyenlő feltételekkel indulnak neki egy piacnak. Az ellenzék nem akarja megszüntetni a rezsicsökkentést, ezt a jelenlegi magyar kormány meg a Fidesz találja ki, és szajkózza mindenfelé. Sajnos teret is kap a különböző kormánymédiákban, pedig ez így soha, sehol nem hangzott el. Az ellenzék át akarja alakítani a rezsicsökkentést. Mert mostani formájában azokat támogatja hallatlan nagy összeggel, akik erre nem is lennének rászorulva, miközben hatalmas társadalmi rétegek azokon a területeken például, ahol nincs is földgáz bevezetve, nem jutnak hozzá az áldásaihoz. Holott éppen ők lennének rászorulva. Ezért az ellenzék egy szociális alapon átalakított rezsicsökkentést akar bevezetni. Ez természetesen azzal is fog járni, hogy az igazán nagy fogyasztókat kizárjuk ebből a lehetőségből, hiszen nincsenek rászorulva, és rezsicsökkentés címén igazságtalan nekik havonta több százezer forintot a zsebükbe dugni. Amikor a magyar kormány arról beszél, hogy Brüsszel támadja a rezsicsökkentést, akkor pontosan látni kell, hogy Brüsszel nem azt támadta. Brüsszel azt mondta, hogy máshol is használnak úgynevezett szociális alapú támogatási rendszert azoknak a szociális rétegeknek, akiknek komoly problémát jelent a hónap végén kifizetni a sárga csekket. Őket támogatni kell. De Brüsszel olyat nem tud elképzelni, hogy egy országban mindenki rászoruló legyen. Mint ahogy nincs is így. Most egy budai villa kap havonta több százezer forintnyi támogatást rezsicsökkentés címén, miközben egy fél borsodi falu egy évben nem kap annyit. Ráadásul ott maximum a villany van bevezetve, egyébként tűzifával fűtenek. Rajtuk már nem segít, hogy a választások előtt Orbán Viktor ott tűzifát osztogat, mert azt a tél előtt kellett volna megtennie. A tűzifa ára ugyanis 60 százalékkal nőtt meg, ezért aztán a szegény emberek már mindent elfűtöttek, ami a kezük ügyébe került. Ők azonban semmilyen segítséget nem kaptak, miközben Orbánék a rezsicsökkentéssel verik a mellüket.