Holoda Attila: nem az a takarékosság és hatékonyság az energiával, amikor fázunk

Az energetika terén Európa az idén jelesre vizsgázott alkalmazkodó képességből, míg a magyar kormány megbukott. Ez derült ki abból beszélgetésből, amelyet Holoda Attila energetikai szakemberrel folytattunk. Úgy vélte, a kormány számára a fő tanulság az lehetne: nem igaz, hogy csak az oroszoktól tudunk földgázt vásárolni, nem igaz, hogy Európa meg fog fagyni a télen, nem igaz, hogy nem lehet alternatív forrásokat, útvonalakat, beszállítókat találni. De ezt sosem fogják bevallani, ehelyett újabb ostobaságokkal tetézik, idehoznak két energiafaló üzletágat. Ez ugyanaz, mint egykor, amikor azt mondták, a „vas és acél országa”, vagy, hogy gyapottermesztő ország leszünk. Az se jött be, ez sem fog. 

– Energetikai szempontból mi határozta meg leginkább 2022-es évet?

– 2020. Ugyanis a pandémia alatt annyira visszaesett az energiafelhasználás, hogy a szénhidrogén – a kőolaj- és a földgáz- termelők is visszafogták a beruházásokat. Ezért 2021 közepére már hiány alakult ki az európai- és a világpiacon, akkor már borzasztóan elindult fölfelé az energia ára. Egy évvel ezelőtt már 120-150 eurós árat tapasztalhattunk, de még mindig azt hittük, hogy ez majd normalizálódik. Az orosz-ukrán háború miatt – ami még katalizátorként rá is erősített erre – nem következett be az, amiben a magyar kormány reménykedett, hogy majd tavasszal, nyáron a kisebb kereslet miatt szépen visszaesik a földgáz ára. A legnagyobb durranás azonban az volt, hogy miközben Európa saját magát riogatta azzal, hogy „meg fogunk fagyni, mert nem veszünk az oroszoktól gázt, hogy ne tápláljuk az orosz medvét pénzzel”, úgy tudta föltölteni a mostani téli időszakra a földgáztárolóit, és úgy tudta biztosítani a következő tél ellátását, hogy közben az oroszok Európába történő beszállítása kevesebb, mint a negyedére esett vissza. 2021 közepén az oroszok még napi 400 millió köbméter földgázt forgalmaztak Európának, most nem éri el a 80 millió köbmétert. Ebben az a döbbenetes, hogy Európa milyen gyorsan alkalmazkodott ehhez a helyzethez. Olyan gyorsan kezdett el egymással összekötött infrastrukturális fejlesztésekkel, más területekről forrásokat behozva LNG terminálokat létrehozni, hogy az energetika terén 2022-ben ötösre vizsgázott alkalmazkodó képességből.

– A magyar kormány hogyan kezelte ezt az egész problémát?

– Miközben Európa azon dolgozott, hogyan tudnánk magunkat függetleníteni az orosz gáztól, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter kiutazott Moszkvába, és még újabb 400 millió köbméter földgázt próbált venni Lavrovtól. A magyar kormány gyakorlatilag még mindig ott tart, hogy Szijjártó azt mondja, csak az orosz gáz, csak onnan tudjuk magunkat ellátni, miközben az Oroszországból érkező földgáz nem érte el az importmennyiségnek a 25 százalékát se. November 24-én ugyanannyi érkezett Horvátországból és Romániából együtt, mint a déli területről, azaz a Török Áramlatból. Akkor miről beszélünk? Tényszerűen és kézzelfoghatóan tudjuk cáfolni azt, amit a magyar kormány állít, hogy az oroszok nélkül nem vagyunk sehol. Dehogynem. Meg lehet oldani, Európa is megoldotta. Németországban élő ismerősöm mesélte, a német haverja nem azért veszi lejjebb a gázt, mert nem tudná kifizetni. Ki tudná. Viszont van benne annyi tudatosság, hogy nem fog azért gázt venni, hogy Putyinnak több pénze legyen az ukránokat bombázni. 

– Mi mikor jutunk el ide? 

– Ne kérdezzen tőlem ilyet. Ez egy másfajta tudatosság. Ezt egy magyar fogyasztó meg sem értené. Mi azt sem értettük meg, amikor két-három évvel ezelőtt egy német fogyasztó hajlandó volt többet fizetni azért az energiáért, ami zöld energiából származik. Nálunk meg azt mondták: „zöld energia, többet fizessek? Ugyan már! Ezt a mostanit sem tudom rendesen kifizetni.”

– A magyar kormány számára hordozott valami tanulságot ez az egész?

– Én nagyon bízom benne. De azokat a tanulságokat, amiket le kellene szűrniük – és még le is szűrik –, azt soha nem fogják bevallani. Az a fő tanulság: nem igaz, hogy csak az oroszoktól tudunk földgázt vásárolni, nem igaz, hogy Európa meg fog fagyni a télen, nem igaz, hogy nem lehet alternatív forrásokat, útvonalakat, beszállítókat találni. Ami pedig a leginkább fontos, hogy Magyarország most döbbent rá, az elmúlt 15-20 évet elvesztegettük arra, hogy javítsunk az energiahatékonyságon. Még mindig azon vacillálunk, tudunk-e valahonnan tízmilliárd köbméter földgázt szerezni, ahelyett, hogy azon gondolkodnánk, hogyan csökkentsük le úgy 8 milliárdra vagy 4 milliárdra a fogyasztásunkat, hogy közben a komfortfokozatunk ne sérüljön. Az nem előrelépés, hogy azt mondom mindenkinek, vegye le 19 fokra a fűtést, a gyerekek az iskolában kabátban, a közhivatalnokok a közhivatalokban 18 fokban ülnek. Ez nem normális dolog. Nem az a takarékosság és hatékonyság, amikor fázunk. Sokkal előrébb járhatnánk, ha azokat az EU-s pénzeket, amik kifejezetten arra érkeztek, hogy javítsunk a csapnivaló épületenergia-hatékonyságunkon, valóban arra költötték volna. Ennek kellene a magyar kormány számára a legnagyobb tanulságnak lennie, még ha nem is vallják be nekünk, de legalább maguknak ismerjék be, ezt elrontották. Az embereknek nem egy hónapot kell arra adni, hogy szüntessék meg a túlfogyasztást, különben rohadt drága lesz a gáz, hanem jóval korábban kellett volna figyelmeztetni őket: javítsd a hatékonyságot, szigeteld a házadat, cseréld ki a nyílászáróidat, és használj korszerűbb eszközöket. Ezekhez pedig forrásokat kellett volna adni, segíteni kellett volna őket. Ezt meg lehetett volna csinálni, kaptunk rá pénzt az uniótól. Nyilván fontosabb volt ellopni. 

– A magyar társadalom számára a kormány problémakezelése, és maga ez az egész dolog hordozott valamilyen tanulságot?

– Szerintem igen. A közelmúltban a polgármestereknek tartottam előadást. Azt tudjuk, hogy borzasztó nagy bajban vannak az önkormányzatok, de azokból a visszajelzésekből, amiket ott kaptam, azt látom, pontosan tudják, hogy a magyar kormány ilyen jellegű válságkezelése megbukott. Az energiaválságot ugyanis nem úgy kell kezelni, hogy kiáll Szijjártó, és azt mondja, biztosított az energiaellátás, mi mindent megoldunk, mert az orosz barátaink segítenek. Ehelyett az elmúlt időszakban 1500 milliárd forintot mondjuk arra kellett volna költeni, hogy javítsuk az épületeink energiahatékonyságát, majd el kellett volna mondania, mi az eredmény. Mert az, amiről Szijjártó beszél, az nem eredmény, hanem propaganda. Ma már az emberek nem hiszik el, hogy a propagandán múlik a dolog, Nem hisznek a fülüknek, amikor a miniszterelnök azt mondja, aki többet fogyaszt, az keressen magának jobban fizető munkahelyet. Ne vicceljünk már!

– Cserébe viszont nem engedik a napkollektorokat meg a szélerőműveket…

– Az meg a másik, hogy közben meg olyan intézkedéseket hoznak, amelyek abszolút ellentétesek azzal, hogy az európai gázfogyasztás február 24-étől indulóan drasztikusan lecsökkent a tavalyi évhez képest. 15-17 százalékkal kevesebb gázt fogyasztott Európa, mint egy évvel korábban. Ennek nyilván része az is, hogyha magas az ár, az emberek jobban odafigyelnek rá, és mondjuk a termosztátot leveszik, ha elmennek hazulról, és följebb tekerik, amikor hazaérnek. Ugyanígy az is benne volt, hogy a gázról sokan áttértek áramra. Az unióban folyamatosan olyan programok mentek, hogy megújuló energiából, napból, szélből, vízből állítsunk elő áramot. Mit csinált eközben a magyar kormány? Nem tiltotta be, csak közölte, akkor tud valaki napelemet fölszerelni, ha nem a mi rendszerünkre termel, hanem a saját akkumulátorára. Nálunk így szoktak betiltani. Egy akkumulátor telepítése egy családi házra ugyanakkora beruházás, mint a napelem-beruházás. Hiszen – és ez sem újkeletű probléma – 15-20 éve mondja a magyar villamosenergiarendszer-irányítás, hogy szükség van a rendszer fejlesztésére. Mert, ha egyre jobban elterjednek a megújuló energiák, akkor az ilyen ciklikus és időjárásfüggő terhelést nem fogja bírni a rendszer. Nem képes arra, hogy egyik helyről eljuttassa a másikra. Ehhez a rendszert, a rendszernek a tárolóképességét fejleszteni kell. Mit csinált a magyar kormány? Semmit. Gyakorlatilag nem fejlesztettük a rendszert. Aztán kiáll Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter, és azt mondja, mindenütt betiltják. Azért az sem úgy van. Olyan nincs, hogy egy rendszer teljesen rossz, vannak olyan elemei, amelyeknél nem jók az úgynevezett keresztmetszet kapacitások. Nem tudjuk egyik helyről a másikra gyorsan eljuttatni az áramot. Onnan, ahol mondjuk sokat termel a napelem, nem tudjuk eljuttatni oda, ahol sokat fogyasztanának. Mondjuk ipari területekre. Miért nem ezzel foglalkoztak? Ehelyett kiáll Orbán, és azt mondja, majd Azerbajdzsánból veszünk villamosenergiát. Ne vicceljen már a miniszterelnök úr! Biztos hiányzott a fizikaóráról, de elárulom, hogy olyan nagy veszteség van egy ilyen messziről érkező távvezetéken, amit nem győzünk majd pótolni!  És ezt az ostobaságot még mivel tetézte meg a magyar kormány? Idetelepít hozzánk olyan üzletágakat, iparágakat, mint az autógyártás, akkumulátorgyártás, amik arról híresek, hogy borzasztó sok energiát igényelnek. Egy olyan országba, amelynek az energiatermelésben nincs versenyelőnye. Mindenben importra szorulunk. Villamosenergiából is meg a földgázból is. Abszolút „logikus”, hogy idehozunk két energiafaló üzletágat. Ez ugyanaz, mint a „vas és acél országa”, vagy, hogy gyapottermesztő ország leszünk. Hát, gratulálok! Az se jött be, ez sem fog.