Holoda: sem az államot, sem az MVM-et nem kényszerítették, hogy megvegye az erőművet

A mai  Mátrai Erőmű Zrt. beruházása 1965-ben kezdődött el. Gondolom, nem azzal a céllal, hogy mára csaknem 43 milliárd forint veszteséget termeljen…

Természetesen, nem. A ’60-as években eléggé felfutóban volt Magyarországon a bányászat, illetve a saját ásványi kincsek kihasználása. Magyarországon egyébként a mai napig is 10 milliárd tonna kitermelhető szén van, aminek jelentős része lignit. Feketekőszénből mi nem vagyunk olyan jól ellátva, barnaszénből valamivel több van, de a nyilvántartott készletből most is a lignit a legnagyobb. A lignitnek két borzasztó nagy hátránya van, az egyik az, hogy a fűtőértéke sokkal alacsonyabb, mint a többi szénfajtának, a másik, hogy csak és kizárólag külszíni fejtéssel lehet jól kitermelni. Néhány száz méterrel a felszín alatt található, a termőréteget leszedik róla, és utána úgynevezett külszíni fejtéssel, nagy kotrógépekkel – igen komoly tájsebet is okozva – történik maga a kitermelés. Hozzáteszem, mint minden bányászati tevékenységnél itt is az azt végző vállalatnak amikor befejezi a művelést, a tájsebet el kell tüntetnie, vissza kell állítania termőföldréteget. Erre a cégeknek céltartalékot kell létrehozniuk. 

A Mátrai Erőműnek is van ilyen céltartaléka?

Nyilvánvalóan, neki is. Egyébként a Mátrai Erőmű – amit később Gagarin Hőerőműnek is hívtak –, éppen abból következően, hogy a ’60-as években épült, akkor, amikor a széndioxid kibocsátás, mint olyan, még nem volt tétel. Persze, mindannyian tudtuk, hogy füstölög, a szénből származó korom azért a környéken megjelent, de tudomásul vettük. Része volt a magyar villamosenergia hálózatnak, nagyon komoly termelőegysége volt mindig is. A mai napig is 15-16 százalékát adja a hazai villamosenergia-termelésnek. Ez azonban nem egyenlő a hazai fogyasztás 15 százalékával, hiszen annak 25-30 százalékát importból elégítik ki amiatt, hogy elég sok erőműnek járt le korábban az engedélye, kiestek, és a pótlásuk nem úgy történt meg, ahogy az elvárható volt. Nagyon fontos, hogy amikor villamosenergiát termelünk bármiből – legyen az napelem, földgáz vagy lignit – akkor meg kell azt fontolni, hogy a villamosenergia árában visszajön-e az a befektetett érték, amit felhasználnak hozzá. 

Ezek az erőművek mennyire gazdaságosak? 

A szenes, elsősorban a régi szenes erőművek nem a hatékonyságukról ismertek. Az ott felhasznált hőnek durván 20-25 százalékát tudják csak hasznosítani villamosenergiára. Ez nagyon alacsony hatásfok. A korszerű gázos erőműveknek – amilyen például Gönyűnél is van –, már jóval 50 százalék fölött van a hatékonyságuk. Ehhez képest a régi erőművek kimentek a divatból, a régi technológiák kifutottak. A legnagyobb problémájuk az, hogy a kibocsátott széndioxid megfogására nem alkalmasak. Volt erre szándék a 2008-09-es évek táján, 2010 legelején amikor mindenki azt prognosztizálta, hogy a széndioxid kibocsátás kvóta-értéke nagyon komolyan föl fog menni. Úgy gondolták, érdemes lenne olyan erőművet kialakítani, ami képes arra, hogy megfogja a széndioxid kibocsátást, azt pedig utána valamilyen módon hasznosítani lehet. Ezt hívják úgy, hogy Carbon capture and storage (CCS). A világ egyébként ma már ezt a gondolkodást is meghaladta, inkább abba az irányba megy el, amit úgy hívnak Carbon capture, utilisation and storage (CCUS) Ez azt jelenti, hogy úgy kell hasznosítani a széndioxidot, hogy az ne kerüljön ki a rendszerből. Visszatérve a 2010-es évek elejére, több vállalat közösen állt neki egy úgynevezett Zászlós hajó projektnek. Ebben a Mátrai Erőmű is benne volt, és az akkor még tervbe vett új erőművi blokkjait már a széndioxid megfogására alkalmas technológia kialakítására alkalmas módon akarták elkészíteni. Csakhogy a szénből előállított energia továbbra is a drágák közé tartozott. Mivel közben belopakodott a rezsicsökkentés is, nyilvánvaló, hogy azok a cégek, amelyek felelnek azért, hogy a magyarországi  villamosenergia-ellátás biztosítva legyen – elsősorban az MVM és a magyar villamosenergia irányítórendszer –, arra voltak kényszerítve, próbálják meg a lehető legolcsóbb forrásból beszerezni a villamosenergiát. Hiszen így tudtak sokkal olcsóbban a lakosság és az ipari fogyasztók számára villamosenergiát termelni. 2014-ben jött be a rezsicsökkentés, nem véletlen, hogy jónéhány erőmű, főleg a gázosok akkoriban már álltak. A beszerzésért felelős magyar állami vállalatok ugyanis leginkább ott találtak olcsó villamosenergiát, ahol azt sokkal olcsóbban állították elő. Elsősorban külföldön. Ezért nőtt meg az import nagyjából olyan 30-40 százalékra.

A magyar villamosenergia rendszer tulajdonképpen hogyan néz ki?

Vannak a nagy erőművek, ezek közül Paks az, amelyik nagyon nagy volumenű, a Mátrai Erőmű, a gázos erőművek, és az egész kicsik. Ezek között még vízerőmű is van, igaz nem túl sok. 

Mi változott?

Elindult a magyarországi fejlesztés, és a kizöldítés programja, egyre több elsősorban napelemes kapacitás lépett be. Ma már ott tartunk, hogy legalább 2000 megawattnyi kapacitásról beszélhetünk, és a további fejlesztés még mindig folyik. (A jelenlegi Paks1 négy blokkja durván 2000 megawattot képes beadni a villamosenergia-rendszer termelésbe.) Azt is mindenki tudja, hogy a megújuló energiák, amelyek elsősorban időjárás- és napszak-függők, nem tudják az ellátást folyamatosan biztosítani. A jelenlegi villamosenergia-rendszer még nincs felkészülve arra, hogy könnyedén kiváltsa a korábbi rendszereket. Ezért a Mátrai Erőművet benntartották a rendszerben. Csakhogy közben az előre jelzett kvóta-érték nagyon megemelkedett. A Mátrai Erőmű pénzügyi eszközei között raktak félre pénzt erre. Nem véletlen, hogy amikor Mészáros megvásárolta a Mátrai Erőművet, a következő évben több, mint tizenegy milliárdot ki tudott venni többek között abból a tartalékból, ami a megemelkedett kvótaértékre lett félretéve. Ez bizony jelenleg meglátszik a vállalaton, így sikerült összehozni ezt a hatalmas mínuszt. Egyrészt nem volt meg hozzá a megfelelő forrás, amit félreraktak, hiszen ha titkolják, ha nem, azért a kivett osztalék meglátszik a vállalat pénzügyi teljesítményén, a másik, hogy a kvótának az ára nagyon, nagyon fölment. 

Csakhogy tisztázzuk: az erőmű 73 százalékát Mészáros Lőrinc és üzleti köre 5,9 milliárd forintért vette meg 2018-ban, az államtól, és a tulajdonosok 11,2 milliárdos osztalékot vettek ki az eredménytartalék terhére. Ezek szerint abból a pénzből, amit félreraktak a kvóta-érték emelkedésre?

Hát persze. Egyrészt abból, amit a kvóta-érték emelkedésre raktak félre, másrészt abból, amit a korábbi tulajdonosok korszerűsítésre tettek félre. De Mészáros nem a magyar államtól vette meg az erőművet, hanem az RWE-től. A Mátrai Erőműnek a Mészáros előtti időben két nagy tulajdonosa volt, ezek közül az egyik az RWE, mint a legnagyobb német energetikai vállalat, és az MVM. Egyébként az MVM is vizsgálta annak lehetőségét, hogy megvásárolja az RWE kilépésekor annak a részét. Azt vette meg Mészáros, illetve akkor még nagyon rövid ideig csehek is voltak benne, de meggondolták magukat, és az ő részüket is Mészáros vásárolta ki. Így a Mátrai Erőműben gyakorlatilag két tulajdonos maradt, az egyik a Mészáros, a másik az MVM.

És Mészáros kivette az osztalékot…

Amikor bármilyen cég esetén osztalékról beszélünk, akkor az általában nem csak egy tulajdonos vesz ki osztalékot. Vélhetően az MVM is vett ki, a 11 milliárdból valamennyi neki is jutott. Mivel kisebbségi tulajdonos volt, nyilvánvalóan jóval kevesebb. Az emberek azért kapták föl a fejüket, mert Mészáros megvett 5,9 milliárdért egy tulajdont, majd a következő esztendőben a korábbi években félrerakott céltartalékból – aminek a célja elsősorban a majdani fejlesztés, illetve a széndioxid-kvóta áremelkedésének a fedezése volt –, szépen kivette az osztalékot. 

Valójában mi van emögött?

Mészárosék sem két évre gondolták megvásárolni a Mátrai Erőművet. Mivel korábban voltak erre jelzések, amikor megvásárolták, még úgy gondolták, hogy az EU az ilyen nagyon korszerűtlen erőműveknek valamilyen támogatást ad majd technológia átalakításra, amivel a széndioxid megfogására alkalmassá teszik ezeket az erőművi blokkokat. Aztán – nagy valószínűséggel a megújuló lobbi hatására – erről letett az Európai Unió. Amikor ez feketén-fehéren kiderült, a Mátrai Erőmű már nem volt annyira kecsegtető, Mészárosnak nem kellett. De nem ez a felháborító ebben, hanem az, hogy miután ez kiderült, utána az erőművet megvetették a magyar állammal, illetve a Magyar Villamos Művekkel. Így egy olyan céget kaptak meg, amelyből hiányzott az osztalékból kivett rész, ami a céltartalékokból meg eredménytartalékból lett kifizetve, a kvóta ára pedig – nyilván a megújuló lobbinak köszönhetően – annyira megemelkedett hirtelen, hogy az MVM  belefutott egy lehetetlen helyzetbe. 17 milliárdot fizetni érte, az bizony durva volt. Egyébként sem a magyar államot, sem az MVM-et nem kényszerítette arra senki, hogy megvásárolja az erőművet. Ha ugyanis valaki megvásárol egy energetikai létesítményt, azzal ő kötelezettséget is vállal arra, hogy azt fenntartja. Az nem úgy van, ahogy azt Orbán Viktor magyarázta anno, hogy nem tudtunk mit csinálni, működni kell a rendszernek, bizony a kötelezettség azzal is jár, hogyha még veszteséges is, aki megvette, annak fönn kell tartania az energiaellátást, teljesítenie kell az ellátásbiztonságból a rá háruló kötelezettségeket. Ha nem vette volna meg az MVM, illetve ezáltal a magyar állam, Mészárosnak akkor is fenn kellett volna tartania ezt a rendszert egészen addig, amíg az engedélyes működésére kötelezettsége van. 

Ezért került végül 44 milliárdba az államnak? 

Én már hallottam azt is, hogy összességében 70 milliárdba került, mert mindenféle kötelezettségek voltak, amiket még ki kellett fizetni. Arról nem is beszélve, hogy még a Mészáros idejében ott nagyon komoly szennyezés történt, az egyik patak el lett szennyezett, és a szennyeződés ráadásul nem is az erőmű, hanem az erőműhöz kapcsolódó valamilyen más területről jött. Mészárosék ugyanis nem csak azt akarták elérni, hogy szereznek maguknak egy céget, amit aztán EU-s pénzből felújítanak, hanem telepítettek mellé egy nagy ipari alkohol gyárat is. 

Miért?

Az ipari alkohol gyáraknak borzasztó nagy a hőigénye. A régi típusú erőműveknek meg pontosan az az előnyük ilyenkor, ami egyébként a hátrányuk, hogy ott van rengeteg olyan hő, amit nem hasznosítanak villamosenergiában, de lehet hasznosítani az ipari alkohol gyártásban. Nyilván össze kívánták kötni a kellemest a hasznossal. Ez a szennyezés állítólag onnan jött, habár a Mátrai Erőműnek kellett miatta a porondra kiállni. Később azért kiderült, hogy a szennyezés nem a Mátrai Erőmű bűne volt, hanem a hozzákapcsolódó Mészáros ipari alkohol gyártóé.

Azért azt is látni kell, hogy egy olyan céget megvásárolni, aminek már a megvásárlásakor látnivaló volt, hogy elindultak fölfele a kvótaárak, és amit úgy vásároltak meg, hogy eleve nem akarták megtartani a lignitbányát, hanem helyette egy gázos erőművet akarnak majd létrehozni, arra hivatkozva veszik meg, hogy meg akarják őrizni a környékbeli munkahelyeket is, azért elég rázós. Az erőmű és a hozzá kapcsolódó két bánya területén nagyjából két-háromezer ember dolgozik most, de közvetve tízezer ember megélhetését befolyásolja. Egy gázos erőműnek sokkal, de sokkal kisebb az emberigénye. Eleve hazugságnak mondanám, hogy itt majd sikerül azokat a munkahelyeket megmenteni. Persze, a bányák fölszámolásához is bányászok kellenek. Amíg a teljes bezárásuk és a rekultivációjuk megtörténik, a jelenleg bányákban dolgozóknak biztosan lenne még munkája. De nem a gázos erőmű biztosított volna munkahelyet számukra. Egyébként jó öt évvel ezelőtt én még láttam olyan terveket, amelyek szerint nemhogy csökkenteni akarták a lignitbányászati tevékenységet és a hozzá kapcsolódó energiatermelést, hanem bővíteni szerették volna azt.

A kormány tervei szerint 2025-re egy 500 megawattos gázerőmű áll majd  a Mátrai Erőmű területén…

Ezzel nincs probléma, egyébként egy 500 megawattos erőművet megépíteni szép vállalkozás, ráadásul szükségesnek is látszik, mert a megújuló energiaforrásoknak a működési bizonytalanságaiból eredő megingásokat egy gázos erőmű tudja leginkább ellensúlyozni. Hogy miért kellett ehhez megvenni a régi Mátrai Erőművet, meg a hozzá tartozó bányákat, az egy más kérdés. Nyilván az volt az indok, hogy mert itt van a villamosenergia-hálózat betáplálási pontja, és színergiát találnak vele. Viszont gázbetáplálási pont nincs. Hogyha létre is jön ott egy nagyobb gázos erőmű, ahhoz bizony új gázellátási rendszert is ki kell építeni. Ezek hajuknál fogva előrángatott szinergiák, aminek egy része érthető, tényleg ott van a  villamosenergia-hálózati betáplálási rendszer, egy csomó embernek munkát tudunk adni, de sok egyéb más olyan vonzata lehet egy ilyen beruházásnak, ami viszont jelenleg nincs azon a környéken, és azokat is meg kell teremteni.

Miért nem akarják elengedni a Mátrai Erőművet? Meddig és kinek fogja megérni azt fenntartani?

Azért nem akarják elengedni, amit mondtam. Azon a környéken nem nagyon van más munkalehetőség, és amiről kevés szó esik, hogy a Mátrai Erőmű működéséhez kapcsolódóan rengeteg olyan ipar települt a közvetlen környékére, ami az erőmű melléktermékeit hasznosítja. (Például az Ytong gyár, ami a mészkő származékot használja föl.) Nekik nem olyan könnyű alapanyagot biztosítani. Nyilvánvaló, hogy a 2025-ös bezárásig megpróbálják kitolni, hogy ezek találjanak maguknak új lehetőséget, új technológiát, új forrásokat. Heves megye azon környéke munkalehetőséggel nem nagyon van ellátva, nem lehet 2-3 ezer, vagy akár 6 ezer munkaerőt hirtelen rászabadítani a munkaerőpiacra. A megfontolás sokkal inkább ez lehet, mintsem az, hogy megérné fönntartani a Mátrai Erőművet. Hiszen nem, hogy nem éri meg, hanem komoly veszteséget termel. 

Akkor utána jön a vég?

A lignit meddőhányókban rengeteg olyan földfém található, amely ma már része lehet az elektronikai iparnak. Sok technológiát dolgoztak ki arra, hogy ezeket a meddőhányókat újra hasznosítsák. Szerintem ez lehetőség lehet arra, hogy munkahelyeket teremtsenek azon a környéken. Ehhez azonban mindenképpen miniszteriális, de leginkább kormány segítség kell, hogy a szükséges kutatási, fejlesztési feladatokat elvégezzék hozzá.