Horn Gábor: bűnös dolog, hogy nincsenek fiatalok a tanárikban - 2. rész

Miért fog ez a kormány bért emelni a pedagógusoknak? 

Nem a pedagógusok felháborodásába, nem a sztrájkba, nem a tiltakozásokba, tüntetésekbe ütközik bele a kormány, hanem abba, hogy nincs tanár. Ebbe viszont beleütközik. Persze lehet azt mondani, hogy ha végül is megőrzik az iskolában a gyereket – majd bemegy az osztályba a takarító néni, vigyázni rájuk, hogy ne rendetlenkedjenek, vagy összevonják az osztályokat – nagyon sokára omlik csak össze egy ilyen nagy rendszer. Arról hallani, hogy már hiányzik 6 ezer, 16 ezer tanár, vagy ahogy most mondta az egyik szakszervezet vezetője, 30 ezer – ami már a húsz százaléka az összlétszámnak –, de ez valójában tévút. Az látszik, hogy bizonyos szakterületeken – természetismeret, nyelv –, nagyon nagy hiányok vannak. Látszik, hogy nem akarnak a fiatalok tanárnak menni, a felvételi keretszámok döbbenetesek. Ezek ugyan nyilvánosak, de a tényleges tanárhiányról, a szükségletről fogalmunk sincs. Mást mond a kormány, mást mondanak a szakszervezetek, és ugyanakkor én magam is látok iskolákat, amelyek ténylegesen küszködnek azzal, hogy nincs tanár. Ez önmagában kényszer. Ez a kényszer kierőszakolja a béremelést. Úgyhogy valamilyen bérrendezés szerintem lesz, ennek a mértéke korántsem elegendő arra, hogy a fiatalokat a pályára csábítsa, de talán arra elég lesz, hogy megtartsa a pályán lévőket. Ráadásul egy kisvárosban azért egyébként egy jobban kereső tanár még mindig a „jobbak” közé tartozik.  

Mondjuk, egy faluban, ahol egy iskola van egy tanítóval, a pedagógus ott is a jobbak közé tartozik, mert nincs más…

És nem is tud hová menni. Nagyon kiszolgáltatott szakma ez. De szerintem valamifajta bérrendezés lesz. Arra elég lesz, hogy a rendszer ne omoljon rövidtávon össze, de arra nem, hogy két pedagógus annyit keressen, hogy abból közepes színvonalon el tudja tartani a családját. Ez egy óriási probléma. Közben pedig azt hallottuk, hogy Csehországban 130 százalékkal emelték a pedagógusok bérét. Az egy konkrét szám, az átlagos jövedelem 130 százaléka. Vagyis a csehek azt gondolják, hogy a tanárok jövedelem szempontjából nem a társadalom közepén, hanem afölött vannak. A magyar kormány nem ezt gondolja.

A fiatalok így biztos nem is fogják ezt a pályát választani…

Bűnös dolog, hogy nincsenek fiatalok a tanárikban. Láttuk azokat a képeket, ahol a tanárok életkor szerint sorba álltak. Döbbenetes, hogy 40 alattiak alig vannak már. Igaz, megengedték megint, hogy a nyugdíjasok tanítsanak, ami átmenetileg ugyan segít, de pedagógiailag ez egy abszurd helyzet. Nincsenek fiatal tanárok, akik közel lennének a mostani gyerekekhez, akik tudnák, hogy mik az ő problémáik. Ez okozza a legnagyobb károkat. Egyszerűen olyan szakadék keletkezik a tanártársadalom és a diákok között, ami szinte áthidalhatatlan. Pont az tette működőképessé egy pedagógusközösség munkáját, hogy voltak a legfiatalabbak, akik tegnap még egyetemen, vagy főiskolán tanultak, ma már az iskolában vitatkoznak, és értik a diákokat, míg az idősek a tapasztalatot tudják ezzel szembeállítani. Most már nem ez van, és ez szerintem egy óriási pedagógiai és társadalmi tragédia. Csakhogy ez végtelenül nem érdekli a hatalmat, a kormányt, és szerintem sajnos kevéssé érdekli a pedagógus szakmát is. 

Ön szerint a pedagógusok egy kicsit is magasabb bérért hajlandóak lesznek a státusztörvény alá betagozódni?

Igen. Én még ennél is pesszimistábbnak látom a helyzetet. Ha nem emelné meg a kormány a bérüket, akkor is hajlandóak lennének. Ha jól emlékszem a számra, 5-6 ezer pedagógus jelezte, hogyha bevezetik a státusztörvényt, elhagyja a pályát. Azt sem tudjuk, hogy ez így lesz-e, s bár 5-6 ezer sok és tisztelem a bátorságukat, de mégis csak egy 140 ezres szakmáról van szó. Ehhez képest 5-6 ezer nem a kritikus tömeg. Látjuk, fölkapja a sajtó is, hogy mennek el a pályáról okos, értelmes emberek, de azért ez az elvándorlás nem tömeges. Ami óriási probléma, hogy az utánpótlás hiányzik. A hiány bizonyos szakterületeken nagyon erőteljesen jelen van, ez kétségtelen.

Pedig szaktanár nélkül nehéz lesz…

Csakhogy ez egy cinikus kormány, nem érdekli. Nem számít, hogy van-e természetismereti képzettsége az eljövendő generációnak, miközben létkérdés lenne, hogy tanuljanak meg a környezetükkel együtt élni, értsék a globális problémákat. És ugyanilyen fontos lenne a nyelv is, az informatika is. De tovább megyek, alig van pszichológus már az iskolákban, logopédus szinte egyáltalán nincs. Miközben egyre több „problémás” gyerek van viselkedészavarokkal, önismeretei problémákkal. Ezek egyre inkább felszínre kerülnek. A két év járvány iszonyatos károkat okozott a gyerekeknek, nekik okozta a legnagyobbat. Hiszen egy gyerek hasonló korú társai nélkül kiszolgáltatva élt mondjuk egy másfél szobás lakásban. Ezeknek a gyerekeknek nagyon sok segítség kellene, és nem látjuk ennek semmilyen formáját. A felzárkóztató pedagógusok, segítő személyzet, pszichológus, logopédus, szociális gondozó lényegében eltűntek az iskola világából. Nem is beszélünk róla. Az a kérdés van napirenden, hogy mennyit keres egy pedagógus. Ami tényleg nagyon nagy probléma és baj, de merem mondani, hogy nem ez az elsődleges.  

Hanem?

A magyar közoktatás teljesen szétesett, diszfunkcionális állapotban van, semmi modernizáció nincs benne. Egy olyan miniszterelnökünk van, aki ellenségnek tekinti a progressziót. Mit gondoljunk akkor a közoktatási rendszerről, aminek a legfontosabb eleme lenne a progresszió?

Meddig maradhat ez így? 

Sokáig. Mint mondtam, ezek a nagy rendszerek – mint a közoktatás, a közigazgatás, az önkormányzatok – nagyon nehezen omlanak össze. Nem lehet azt mondani, hogy végük, mert a gyerekek be fognak menni az iskolába, ott majd valami történik velük. A magyar társadalom jelentős része közönyös az iskolában történtekre. Addig fontos az iskola, amíg oda bekerül a gyerek, de aztán már alig lehet a szülőket rávenni, hogy aktívan közreműködjenek a gyerekek érdekében. Az értelmiségi szülőkben persze van akarat és elkötelezettség, de nem látom itt sem, hogy a magyar társadalom szélesebb körei ott vernék az asztalt, hogy jobb iskolát akarunk!

Tudom, hogy ez sokáig mehet így, de azt mondta valaki, ülünk egy gyorsvonaton, ami száguld bele a szakadékba, és csak akkor tudnánk megállítani, ha megfordítanánk 180 fokban. Erre azonban senki nem hajlandó. De még csak beszélni sem hajlandó róla senki…

Elég pesszimista képet mutattam be, de abban az értelemben vannak nagyon fontos elemei annak, hogy sokan, és egyre többen tudják, hogy ez nincs így jól. Amit nagyon fontosnak tartok, hogy főleg a fiatal generáció tagjai közül egyre inkább tudják. Azért az biztató, ahogy a fiatalok megjelentek ebben a rendszerben. Én, aki 20 évig voltam tanár, soha nem gondoltam volna, hogy a diákok fognak a tanárokért vehemensebben és elkötelezettebben harcolni, mint maguk a tanárok. Ezek biztató elemek lehetnek. Először minden Budapesten és a nagyvárosokban szokott elkezdődni, és biztató, hogy az ellenállás gócai itt szólalnak meg a legerőteljesebben. Nem rövidtávú dolog, aminek nekimentünk. Én nem látok önkorrekciós képességet az Orbán-rezsimben, nem hiszem, hogy tudnának maguktól változni, fölismerve azt, hogy ez már nagyon rossz, és akkor másképp kéne csinálni. Ennek a legszembetűnőbb bizonyítéka az, hogy Orbán az összes problémás területet a rendőrminiszter kezébe adta. Nehogy az legyen, hogy valaki végiggondolja, akkor mit lehet csinálni, hanem odaadta a rendfenntartó erőnek, csináljon rendet. Lehet a madzag végére tenni egy kis mézet, egy kis béremelést, egy kis gesztust, de az egész rendszer tényleg egyre rosszabb. Az azért tényleg elképesztő, hogy a magyar közoktatás egyetlen előrelépése: most már honismeret is lesz. Ezek borzasztó, és rémisztő dolgok, és mégis, a pedagógustársdalom nagy része nem csak közönyösen nézi, hanem még örül is ennek. A magyar pedagógustársadalom olyan, mint a magyar társadalom. Nem különbözik a magyar társadalom átlagától, tehát elhiszi a propagandát, elhiszi, hogy brüsszeli szankciók miatt nincs béremelés, elhiszi, hogy azért van infláció, mert az oroszok meg az ukránok „veszekszenek a szomszédban”, elhiszi az összes iszonyatos erővel rázúdított hazugságot, elhiszi, hogy az Orbán borzalmas, de, ha más lenne, az még borzalmasabb lenne. Aki teheti, az kimenekül ebből a rendszerből. Ha ő nem is, de a gyerekei elmennek külföldre, vagy nem állami iskolába járatja a gyerekét, hanem egyháziba. Mert olyan kormányunk van, amelyik jóval nagyobb erőforrásokat ad a nem általa fenntartott intézményeknek, mint az általa fenntartottaknak. Fontosabbnak tartja az egyházi oktatási rendszert, mint az ő felelőssége alatti államit, ami teljes abszurditás. Az ember meg csak döbbenten nézi. Ez egy végtelenül cinikus és igazságtalan történet, mert az elitnek megteremti a saját iskoláját, ahová ki lehet menni, el lehet menekülni, ahol megcsinálhatja a szerencséjét, a többi meg nem érdekes. 

(Az előző részt itt olvashatják.)