Horn Gábor nem hiszi, hogy az LMP végleg szakítana az egyesült ellenzékkel
Aki ismeri a magyar választási rendszert, és változást, egy másik Magyarországot akar, és nem abban gondolkodik, hogy a Fidesz melletti térben van saját lehetősége, akkor nem lehet más útja, mint keresni az együttműködést az ellenzéki oldalon – mondta a Hírklikknek Horn Gábor. A Republikon Intézet vezetőjét Ungár Péter kijelentése kapcsán kerestük: az LMP-társelnöke, frakcióvezetője az egyesült ellenzékről kijelentette, hogy az „Nincs. Vége. Elhunyt”. Horn Gábor úgy fogalmazott, érteni véli Ungár Pétert és az LMP-t, ez a fajta következetes önépítkezés egyészt tényleg javíthatja az alkupozícióit másrészt szavazatokat is jelenthet. Ugyanakkor az is biztos, hogy a választásokra szükséges közös gondolkodás.
Komolyabb felhördülést váltott ki az ellenzéki oldalon Ungár Péter minapi Facebook-bejegyzése. Nem véletlenül: az LMP társelnöke, frakcióvezetője hosszabb posztot tett közzé amelyben egyebek között a következőket fejtette ki, illetve szögezte le: „De az, amit szerintem nem mond most ki senki, pedig látványosabb, mint egy dromedár a füredi szabadstrandon, az az, hogy az egyesült ellenzék abban a formában, ahogy a választáson indult, megszűnt. Nincs. Vége. Elhunyt. És ezzel még különösebb probléma sincs, mert azért őszintén szólva, nem volt egy olyan sikertörténet, amit vissza kellene sírni. Vannak ellenzéki pártok. Ezenkívül vannak önjelölt forradalmárok, vannak örök megmondók, vannak sóhajtozó-ömlengő-szépelkedő városvezetők, minden tematikájú aktivisták. És persze ott vannak a választópolgárok.”
Akkor itt és most vége lehet az ellenzéki együttműködésnek? Valóban megszűnt az egyesült ellenzék? Horn Gábort kérdeztük.
Ungár Péter nyilván azért mondja azt, amit, mert az LMP elindult egy kis párt számára járható úton: azt demonstrálja, hogy ők a magyarországi zöld párt, amit következetesen képviselnek, és az nem számít, hogy mások mit mondanak – fejtegette a Republikon Intézet vezetője. Úgy látja, hogy ez az önépítkezés fontos, lehetséges lépcsője. De most még kényszer sincs az ellenzéki megállapodásra, ezzel ráérnek egészen 2024 tavaszáig. Ráadásul ez a fajta következetes önépítkezés javíthatja az LMP alkupozícióit, ugyanakkor szavazatokat is jelenthet a párt számára, „azt persze nem tudni, hogy ez bekövetkezik-e majd”. De – tette hozzá – a következetesség mindenképpen segíti a politikai identitást, és az bizony hiányzik is a Fideszen kívüli politikai térben.
Ugyanakkor van a kérdésnek egy másik aspektusa is – mutatott rá Horn Gábor. Ez pedig az, hogy ha valaki ismeri a magyar választási rendszert, és változást akar, továbbá nem abban gondolkodik, hogy a Fidesz melletti térben van saját lehetősége, akkor nem lehet más útja, mint keresni az együttműködést az ellenzéki oldalon, „hogy itt és most vagy másutt, nos, az más kérdés”. Példaként említette a Mi Hazánk „projektjét”, amiről el tudja képzelni, hogy megtalálja a helyét a Fidesztől jobbra, de persze ha kell, a Fidesszel együtt menve. Ugyanakkor azt nem látja, hogy az LMP ezen az úton indulna el. „De ha ismeri valaki a hazai közjogi berendezkedést, a választási szabályokat, a médiaviszonyokat, stb., akkor tisztában kell azzal lennie, hogy a másik Magyarország építéséhez nem vezet más út, mint együtt” – szögezte le. A gondolkodó politikai erők számára („s nem hiszem, hogy az LMP ezzel kiiratkozott volna ebből a körből”) a realitás az, hogy valamilyen módon megoldást kell találniuk. Az már részben kreativitás, részben elkötelezettség kérdése, hogy mikor, hogyan, milyen formában jutnak el ide. Horn mindenesetre a maga részéről nem hiszi, hogy végleges szakítás lesz.
Ungárnak persze abban igaza van – fejtette ki –, hogy megbukott a 2022-es választásokra összeállt összefogás, „bár inkább részben éppen az összefogás hiánya volt ezen eredmény mögött, hiszen a pártok nem tették bele magukat szívvel-lélekkel”. Mint magyarázta: akár például a miniszterelnök-jelöltre, akár az előválasztások külön alkuira gondolunk, „ezek nem abba az irányba mentek, hogy közös koncepció, közös vízió mentén összefogtak volna a pártok, ez kényszerpálya volt, nem pedig valódi, akár a saját érdekeket is háttérbe szorító együttműködés”. Példát is említett: a DK és a Jobbik felosztotta egymás között a fél országot, a másik felét pedig a többiek, „ezt azért nem nevezném valós versenynek”.
De van-e egyáltalán realitása a jövőbeni ellenzéki összefogásnak? – kérdeztük. „A politikában bármi, bármikor előfordulhat” – válaszolta a szakértő. Részben még a gyászmunka idejét élik a pártok – mondta, hozzátéve: „ezen persze talán már lassan túl vagyunk, mindenesetre a DK és az LMP – ha jól érzékelem – túl van rajta”. Utána jön el annak az ideje, hogy minden párt vizsgálja meg, vannak-e támogatói, kik azok, mit akarnak, és maga a párt milyen értékeket kíván képviselni.
Horn szerint azonban van még erre idő, nem látja ebben az értelemben elkésettnek a dolgot. Ám arra figyelmeztetett, hogy – akár az önkormányzati, akár az uniós választásokon –, könnyen kialakulhat egy olyan helyzet, hogy miközben a másik Magyarország melletti választói kör akár jelentősen meg is erősödik, az ellenzék ettől még elbukhatja az összes körzetet, ha a pártok külön-külön indulnak. 20-25 százaléknyi ellenzéki szavazó elvesztését is eredményezheti, hogy ha a pártok külön-külön indulva, egyenként a szavazatok három-négy százalékát gyűjtik be. „Okozhat egymásnak sérelmet az odavezető úton az ’itt és most bölcsessége’ és a választásokra szükséges közös gondolkodás, de ha az ellenzéki pártok akarják a másik Magyarországot, akkor ez utóbbira lesz szükségük” – szögezte le. Horn Gábor.
