Horn Gábor: Tarlós brutális torzókat hagyott maga után
A budapesti metró fantomja betette a lábát az új főpolgármester ajtórésébe is, miután a közgyűlés legutóbbi ülésén döntött a szerelvények klimatizálásáról, illetve annak – technikai okok miatt megörökölt – átmeneti elmaradásáról, amit Karácsony nyakába akarnak varrni, amint a színházak helyzetét és apránként bármi mást. Mindennek apropóján kérdeztük Horn Gábort, hogy a jelenlegi csapdahelyzet mennyiben emlékeztet a Demszky ellen irányult kormányzsarolásra és van-e esély kikerülni belőle.
Mint politológust és jelen esetben mint Demszky Gábor hajdani „kollégáját” is kérdezem, hogy az új főpolgármester ellen irányuló egyértelműen durva letámadási és lejáratási szándékot miként értékeli, felfedezhető-e párhuzam a kormány mostani lépései és a Demszky-éra alatt tomboló agresszív fideszes fővárosi politizálás között?
Érdekes a párhuzam, de nem alaptalan. Talán meglepő a válasz, de Demszky legsikeresebb időszaka éppen az az 1998-2002 közötti időszak, amikor a Fidesz volt kormányon és a legmagabiztosabb győzelme ennek végén, 2002-ben volt. A Fidesz akkori politizálása a fővárossal szemben nagymértékben hozzájárult a 2002-es bukásukhoz.
Nem csak azért, mert a főváros jellemzően nem fideszes többségű, de azért is, mert mindennek tovagyűrűző hatása volt. Az az egyértelmű és világos politikai üldözés, ami Demszky és a főváros ellen folyt, nem csak a fővárosi szavazókat, de sokakat fordított szembe Orbánékkal.
Vajon elkövetik-e Orbánék ugyanezt a hibát még egyszer és már most örvendhetünk, hogy 2022-re – nélkülözve a számmágiát – megismételhető a 2002-es kormánybuktatás?
Ezt persze nem láthatjuk tisztán. Most néha úgy tűnik, mintha egy barátságos arcát mutatná a kormány: ha hallgatjuk a két fővárosra ültetett beszélő fejet, Fürjest és Vitézyt, a két kvázi kormányzati főpolgármester-jelöltet, akik nagyon kedvesen és szakmai nyelven mondják, amit. Én viszont ezt végtelenül cinikus dolognak tartom, mert amit mondanak, az viszont tartalmilag vállalhatatlan. Két példát mondanék erre. Az egyik a metróügyben most a klimatizálás, amit a kormány nyomására Tarlósra kényszerítve, a fideszes önkormányzatok hoztak létre, ezt Karácsony érthetően elmondta, hogy alkalmatlan szerelvényeket szerzett Tarlós, a budapestiek értik, nem hülyék, világos, hogy ezt a dolgot nem lehet három-négy hónap alatt rendbe hozni.
Ha most ebben az ügyben Karácsony politikai népszerűsködésből elkezdene barkácsolni, valószínűleg óriási hibát követ el. Beválhat-e az őszinte és nyílt lakossági párbeszéd politikája?
Néha úgy érzem a Karácsony-stáb részéről, hogy túl jóhiszeműen viszonyul a dolgokhoz. Tehetséges, fiatal emberek a politikában, én meg egy öreg, cinikus ember vagyok és azt gondolom, hogy ők úgy vélik, olyan emberek állnak velük szemben a politikában, akik jószándékúan közelítenek a problémákhoz. Frászt, egy kommunikációs játszmáról van szó. A Karácsony-stábnak kicsit jobban fel kellene készülnie arra, hogy akikkel szemben állnak, azok nem olyan partnerek, akikre számítani lehetne. Amikor kiáll Gulyás miniszter és semmi palástolás nélkül, szó szerint megzsarolja nyílt színen Karácsonyt – például a színházügyben –, hogy ha nem az általuk szánt illető kerül pozícióba, akkor a főváros elesik hétmilliárdtól – nos, az ember józan ésszel nem feltételezné, hogy egy politikus ilyet el mer mondani szemrebbenés nélkül. S ami végtelenül cinikus, hogy mindezt egy olyan kormány minisztere mondja, amelyik felszámolt mindenfajta szakmai egyeztetést. Megszüntette például az iskolaigazgatók kinevezésével kapcsolatos javaslatokat, a pedagógusok már véleményt sem nyilváníthatnak az ügyben, az önkormányzatoktól elvették az iskolákat. Erre kiáll ennek a kormánynak a második embere és közli, hogy nem tud megbarátkozni azzal a lépéssel, hogy nem szakmai döntés születik.
Ebben az esetben Karácsony helyzetét jelentősen nehezíti, hogy nem csak kívülről, de a saját ellenzéki koalícióján belülről is támadják, ami váratlan csapdahelyzetet teremtett a számára.
Igaza van, ez a másik olyan probléma, amit nekem is volt szerencsém megtapasztalni, mint koalíciós együttműködést. Nehéz helyzetben kell megoldást találnia, amikor van egy cseppet sem barátságos kormány, amit a legkevésbé sem érdekel a fővárosiak véleménye és van egy ötpárti koalíció. Ezt a helyzetet kívülről nézve, az ember az öt párt vezetőjétől is elvárna némi szolidaritást Karácsony irányába, pláne akkor, amikor egy ilyen nehéz helyzet van s amikor sejthető – bár a DK cáfolja –, hogy egy hasonlóan erőszakos követeléssel áll elő, mint a Fidesz. Ne felejtsük – mindez egy olyan időszakos színházi vezetés miatt, ami a nyári időszakban, legfeljebb két-három hónapig működik...!
A Szabad Tér Színház körüli cirkuszban semmi másról nem esett szó eddig, csak a politikai revolverezésről. Arról egy mondatot nem olvashattunk sem a Fidesz, sem a DK részéről, hogy a jelöltjeik miként felelnek, feleltek meg a rájuk bízott művészeti intézmény(ek) szakmai vezetésével – ha egyáltalán értékelhető ez irányú munkásságuk.
Nem találkozni olyan összegzéssel, hogy például Bán Teodóra bő tíz év alatt miként szerepelt a két szabadtéri színpad vezetőjeként. Én például kultúrát fogyasztó emberként azt gondolom, hogy a Margitszigeti Szabadtéri Színpad Budapest legjobb adottságú szabadtéri kulturális helyszíne, amihez képest nem gondolom, hogy fantasztikus és revelatív produkciók történtek volna. Ez a kérdés például ebben a vitában nem merül fel. Miért?
Ön – a fent sorolt politikai tapasztalatok birtokában – miként látja Karácsony Gergely helyzetét? Van-e s ha igen, milyen irányba menekülési útvonala az igen korán kialakult politikai csapdahelyzetből?
Azt egy rendkívül pozitív tulajdonságnak tartom, hogy fel tudta mutatni, hogy igenis van egy másik politikai alternatíva, valóban lehet más a politika, mint amit megszoktunk, lehet normális a politika, kompromisszum-készen, nyitottan, a célra figyelve létezhet egy egészen más politikai kultúra is, mint a Fidesz agresszivitása és az erre adandó hasonló mentalitású válaszok. Ennek a fenntartása a legfontosabb és tudomásul kell venni, hogy 2022-ig nem történnek csodák a fővárosban, nem lesznek jelentős források bármilyen nagyszerű elképzeléshez sem, mert ebben nem érdekelt a jelenlegi kormány. Tarlós olyan brutális torzókat hagyott maga után a Városligettől, az Állatkerttől a Vár elfoglalásán keresztül, a Lánchídon át – sorolhatnánk a megoldhatatlan problémákat, amelyek megoldására lehet törekedni, de valószínűleg nem lesz mód kivitelezni. Addig pedig Karácsony Gergelynek a nyitottsága, a tárgyalási készsége adja meg az erejét. Még ha a másik fél nem is érdekelt az eredményekben, Karácsony rendíthetetlensége kell, hogy folyamatosan igazolja, igenis van egy másik Budapest, igenis van egy másik Magyarország. A megoldás igazi kulcsa 2022-ben a Fidesz leváltása lesz.
