Horn Gábor: vérlázító az OMSZ vezetőinek kirúgása, és az Orbán-világ lényegét mutatja

– Az augusztus 20-i tűzijáték lefújása miatt Palkovics László technológiai és ipari miniszter hétfőn délután azonnali hatállyal felmentette az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) elnökét és a szervezet szakmai elnökhelyettesét. Előtte a kormánypárti sajtó az OMSZ-t tette felelőssé a tűzijáték elhalasztásáért, mivel a szolgálat előrejelzése szerint volt esélye egy viharnak, vagy felhőszakadásnak, de végül egyik sem következett be. Valóban a pártállamot idézi az OMSZ-vezetők elbocsátása, ahogy azt sokan gondolják?

– Én azon csodálkozom, hogy ezen sokan csodálkoznak. Azt, hogy fölháborodnak, teljesen természetesnek tartom, mert vérlázító, ami történik. Egy köztiszteletben álló szakmai szervezet mond egy becslést, hiszen a meteorológia az egy becslés, ami a bizonytalanságot is magában foglalja. És nagyon helyesen, borzasztó óvatosan teszi ezt, hiszen 2006-ban volt már emberéleteket követelő probléma ebből. Ennek a becslésnek az alapján – szerintem helyesen – lefújja a kormány illetékes szervezete, az operatív törzs (jó kis katonai jellegű szervezet) a rendezvényt. Még egyszer mondom, nagyon helyesen, mert ha minimális esélye van, hogy baj lehet, akkor ez a kötelessége, és ez a minimális esély megvolt. Ezek után két napra rá, mindenféle magyarázat nélkül távoznia kell az intézmény vezetőinek. Ez egyszerűen az Orbán-világ lényege. Azt a hasonlatot, hogy ez a szocializmusban is így volt, azért nem tartom pontosnak, mert ez Orbán világa. A diktatúrákban előfordul az ilyesmi, kell a felelős, és fel kell mutatni az áldozatot. Valószínűleg a saját közönség számára ez rendben is van. Tehát, hogy nem a kormány felel, nem a kormányfő vagy kedvenc kommunikátora, Kovács Zoltán államtitkár. Valahogy a politikai felelősség elhárítása történik itt is, mint annyiszor. A baj nem a helyes döntéssel, a rendezvény lefújásával van. A baj az, hogy egy olyan rendszerben, ahol a politika azt gondolja, bármit megtehet, és nem vállalja a felelősséget soha semmiért, ott ez a következmény. Nem áll ki az érintett politikai vezető, és nem mondja el, milyen alapon döntöttek. Ehelyett keresnek valakiket, akiket a saját közegükben el is tudnak ítélni. A kormányzati médiában az a szöveg, hogy itt tulajdonképpen egy provokáció történt, és az ő fantasztikus ünnepüket valaki meghekkelte, teljesen rendjén való. 

– A kormánypárti sajtóban szabadjára engedték az indulatokat, volt, aki azt írta: nem zárom ki azt a lehetőséget sem, hogy ezek az OMSZ nevű vezetők, mint libernyákok, tudatosan cselekedtek, hogy elrontsák a magyarság nemzeti ünnepét. Valamint, hogy az a meteorológus, aki a mai szakmai információ-özönben, délben nem tudja megmondani, hogy a nap hátralevő részben milyen idő lesz, az nem meteorológus. Ez a Fidesz 12 éves agymosásának a következménye? 

– Azt gondolom, hogy ez az elvárás az irányukba. Azt látom, hogy a fideszes kommunikáció – az egyetlen, ami látszik belőle, mert kormányzás az nem látszik – felméri, mit akarnak hallani az ő szavazóik, majd ezt terítik egy ideológiai úthengerrel. Vagyis ők maguk alakítják azt ki, majd annak felelnek meg. Ha a kialakításkor kiderül: mindennél fontosabb, hogy a legeslegnehezebb helyzetben is legyen tűzijáték, akkor átlépnek azon a sok százezres véleményen, hogy most nem kéne, hiszen az nem az ő embereik véleménye. A sajátjaik véleménye – amit ők hoznak létre – az, hogy a nemzet ünnepét akkor is meg kell tartani, ha a helyzet nagyon rossz. Erre lehet tízmilliárdos pénzt égetni. Az ünnepségsorozat 17 milliárd forintba került, ami azért elképesztően nagy összeg. Ebben a helyzetben egy normális polgári kormány azt mondja: ez a 17 milliárd jó lenne például arra, hogy megoldjuk a falusi iskolák fűtését, vagy a nehéz sorsú gyerekek étkezését, mert úgy látjuk, ez most létkérdés. De a Fidesz nem ezt teszi, hanem elhiteti a sajátjaival, hogy nemzeti sorskérdés, lesz-e tűzijáték. Majd amikor egy szakmai alapú, megalapozott, józan döntés alapján elmarad, akkor úgy próbálják „rendbe tenni”, hogy a szakmai döntéshozókat teszik felelőssé, és kirúgják. Egyébként a döntést nem a szakma, az OMSZ képviselői hozták meg, hanem a politikusok.  

– Ez a dolog lényege?

– A dolog lényege az, hogy létrehozzuk azt a világképet, amit mi akarunk, és te mindenáron képviseled. Ha nem tudunk megfelelni ennek, akkor megtaláljuk a felelősöket. Akkor nem számít, hogy ez gyűlöletek, indulatok árán jelentkezik. A történetben NER magát adja, mint cseppben a tengert, az egész Orbán-rendszer lényegét látjuk benne. Bármi áron megcsináljuk, mert nekünk a nemzet a legfontosabb – ez egy ideológiai azonosulás, mintha a nemzeti lét, vagy az én nemzeti elkötelezettségem attól függne, azon múlna, hogy „lövöldöznek-e” augusztus 20-án, vagy 350 forintért kapnám a sört, és nem ezerért. Mint a pártállami időkben. Én még emlékszem a május elsejei sör-virslikre, amikor kötelező volt nagyon olcsónak lenni, hogy a munkásember legalább évente egyszer, a fölvonulás alatt megtalálja a számításait a Városligetben. Ez az egész dolog egy teljesen kreált világ, és annak az önfenntartása. Hogyha valamiért nem működik, akkor meg kell találni a felelősöket. Az lehet Brüsszel, lehetnek a menekültek, lehet Soros György maga, akinek nyilván semmi köze nincs ahhoz, amiért őt felelőssé teszik, és lehetnek az OMSZ vezetői, akik egyébként nyilván nem személyesen csinálták ezeket a becsléseket. A munkatársaik csinálták, és a vezetők csak bevitték az eredményeket remegő kézzel. (Ki tudja, hol tart a félelem az intézményben.) 

– Mi lesz ennek a következménye? 

– Van itt két szakember – akiket én egyébként nem ismerek –, akiknek most menniük kellett. Eddig nem volt semmi probléma a munkájukkal. Az övéik, a munkatársaik egyébként nagyon helyesen kiálltak mellettük. De gondoljunk abba bele, hogy egy vidéki iskolában, egy vidéki önkormányzatban, egy vidéki kormányhivatalban annak milyen következményei vannak, amikor valaki szakmai döntést hoz, és az eszébe jut, hogy repülhet, ha az nem felel meg mindenféle szempontból az éppen aktuális kormányzati elvárásoknak. Ez olyan mértékű torzulást jelent ebben az egész világban, ami tényleg oda vezet, hogy a „fortélyos félelem igazgat”. Vagyis ennek az egésznek nagyon súlyos következményei vannak, mert ez „lecsurog”. Minél lejjebb megyünk a közigazgatás szintjein, minél távolabb megyünk a bátrabb kutatóintézettől, annál inkább látjuk ezt az igazodást. Vagy egy másik példa erre az LMBTQ-ellenes kampány, ami ma már odavezet, hogy egy pedagógusnak, ha egy diákja ezzel a problémával fordul hozzá, akkor tényleg a tisztessége és a félelmei között kell választania. És az borzasztó, hogy egy olyan világban kell élnünk, ahol az embernek a szakmai becsülete, a saját tisztességes döntése, a saját erkölcsi elvárásai helyett azt kell mérlegelnie, hogy mit vár el tőle a párt és a kormány. Ez egészen rémisztő!

– Tulajdonképpen mit akart eltakarni a kormány a tűzijáték füstjével?

– Tényleg nagy a baj. Talán a legkevesebb szó arról esik, hogy elképesztően elszabadult infláció van, ami különösen a középosztály alatti rétegeket sújtja, és nem az a kérdés, hogy tévét vesznek-e, mert nem vesznek, hanem az, hogy vesznek-e zöldséget vagy gyümölcsöt a gyereknek, milyen iskolaszerekkel tudják elengedni az iskolába, vagy ki tudják-e fizetni az uzsonnáját. Ez viszont napi kérdés. Ebben az értelemben elképesztően nehéz helyzet alakult ki Magyarországon. (Félreértés ne essék, nem csak Magyarországon.) Van egy energiaválság, ami napi szinten befolyásolja mindannyiunk életét, lesznek robbanásszerű energia-áremelkedések, van egy teljesen elszúrt benzin- és diesel árképzési rendszer, ami megint ugyanúgy működik, mint a fent említettek: úgy csinálunk, mintha. Ezzel abban tesszük érdekeltté az embereket, hogy ne spóroljanak, közben agyonverünk kisvállalkozásokat, és tarthatatlan rendszert hozunk létre, aminek az árát egyébként azok fogják megfizetni, akik soha nem ültek autóban. Mert azt, hogy olcsóbban furikázik a magyar társadalom autót használó része, a költségvetésnek kell a végén állnia. Azoknak pedig, akik a munkájukhoz használják az autójukat, a magasabb árat kell érte fizetniük. Vagyis megmérik, hogy az emberek azt szeretnék hallani: a mi kormányunk megvéd minket. A kormányt pedig nem érdekli az, hogy ezzel egy olyanfajta érdekeltséget kelt, ami kifejezetten káros a világban, hiszen nem pazarolnunk kellene, hanem takarékoskodnunk. De nem ez az érdekes, hanem az, hogy megmértük: a magyar azt akarja hallani, hogy Magyarországon akkor is olcsóbb a benzin, ha nem olcsóbb. Bármi áron. És akkor ennek az árát a közösség egésze fizeti meg. 

– Nem az OMSZ vezetőinek a kirúgása volt a Fidesz első ilyen húzása, 2011-ben az akkori Orbán-kormány számolt le a földrajzi nevekről döntő bizottság tagjaival, és kirúgatta őket a munkahelyükről, mert a kormány által javasolt Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér elnevezést bonyolultnak merészelték tartani. Milyen országokban szoktak így cselekedni?

– Én magam az autokrácia szót szoktam szeretni, mert nem tartunk ott, mint a Kádár-világban. Lehet utazni, négyévente vannak választások – bár elcsalják őket, de legalább vannak –, vannak médiafelületek, mint az önöké, ahol lehet normálisan megszólalni, vannak közösségi médiafelületek. Tehát én ezt nem mondanám egy kemény diktatúrának, az OMSZ-osokat sem elvitték, ami mégsem ugyanaz. Én azt mondanám, hogy amiben mi élünk, az egy nagyon kemény, populista autokrácia, ami nacionalista, kirekesztő, gyűlöletkeltő, ócska rendszer, de úgy tűnik, hogy a magyar társadalom választókorú népessége ezt rendben találja.

– Az mennyire adhat okot a reményre, hogy az OMSZ munkatársai kiálltak a vezetőik mellett? 

– Szerintem reményre nem adhat okot, mert ezt a Fidesz három nap alatt elintézi. Sajnos ilyent már láttunk. Tehát nem lesz ebből egy országos mozgalom, nem az lesz, hogy összeomlik a meteorológiai intézet, mert nem lesz, aki vállalja. Normális polgári demokráciákban ilyesminek az a vége, hogy a döntési kompetenciáján túllépő miniszter elnézést kér, és lemond. Az is szomorú, hogy a lemondatást Palkovics Lászlóval hajtatták végre, aki maga is a tudományból jövő ember, tehát pontosan tudnia kell, hogy milyen abszurd ez a döntése. Külön „szép” a történetben, hogy egy akadémikus az, aki végrehajtja a teljesen elfogadhatatlan és megalapozatlan ítéletet. Ennek a történetnek az lesz a vége, hogy majd találnak egy volt fideszes képviselőt, aki ezután elvezeti az OMSZ-t.