Horváth Gábor: Afganisztán nagyon bonyolult hely, nem lehet belőle normális országot csinálni

A külügyminisztérium illetékesének első dolga volt felhívni a figyelmet, hogy nem fogadunk be afgánokat, maximum azokat támogatjuk valamiképp, akik annak idején a magyar katonáknak segítettek tolmácsként vagy más minőségben. Azok az emberek nem tudni, bejutottak-e Kabulba, a repülőtérre, ami Bagramtól, a magyar katonák állomáshelyétől több, mint 200 kilométerre van – tette hozzá.

Horváth Gábor a KlikkTv Mélyvízben című műsorában az afganisztáni helyzetről azt mondta, „Afganisztánban, a mintegy 300 ezres, nagyon jól felszerelt, amerikaiak által fizetett hadsereg úgy folyt ki az emberek kezéből, mint a homok, amit megpróbálunk összemarkolni. Már hosszú ideje elkezdtek a tálibok a vidéki helyőrségek parancsnokaival alkudozni. Volt, akit megvettek, volt, akit megfenyegettek, volt, akit rábeszéltek, hogy ne lövöldözzön összevissza, Kabult pedig lehetett volna védeni.”

„Az amerikaiak is azt hitték, hogy az elnök és a hadsereg magja kitart és lesz néhány hetük vagy hónapjuk, hogy kimenekítsék azokat, akiket ki akartak menteni. Hát nem volt.”

Az az érdekes, hogy a hírszerzés, a hadsereg hírszerzése, a CIA nem tudták megjósolni előre, hogy mi fog történni. Ennek vagyunk a szemtanúi – folytatta az újságíró.

„Biden szerint a kivonulás mindig káosszal jár, de amikor az oroszok kivonultak Afganisztánból, akkor azt egy viszonylag rendezett harckocsisorral tették meg. Nem volt katonailag sikeresebb művelet, több szovjet katona halt meg, mint amerikai és szövetséges, jóval nagyobb volt a civil áldozatok száma, tehát véresebb, drágább dolog volt. És belebukott a Szovjetunió, többé-kevésbé amiatt is esett széjjel.”

„Tény és való, hogy az utolsó 48 óra Afganisztánban nagyon rosszul sikerült.”

2002 elején ifjabb George Bush figyelme elfordult Afganisztántól és az iraki háborút kezdte előkészíteni. „A szeptember 11-i terrortámadás után automatikusan beindult a gépezet és valamit csinálni kellett. De Afganisztán nagyon specifikus hely, az amerikaiaknak fogalmuk nem volt, hová vonulnak be és ahelyett, hogy az úgynevezett Északi Szövetséget, ahol az üzbégek, a tádzsikok, az azarák összefogtak a pastuk ellen, támogatták volna hosszú távon és átalakították volna egy konföderációvá, egy központi hatalmat állítottak fel. Afganisztánt soha senki sem irányította központilag. Mellékesen mondom, hogy a táliboknak sem fog sikerülni, mert már most vannak városok, ahol tüntetnek ellenük, már vannak régiók, ahol fegyveres ellenállás szerveződik.”

„Afganisztán nagyon bonyolult hely, nem lett volna szabad azt gondolni, hogy lehet belőle normális országot csinálni.”

A mostani kimenekítési összeomlásról Horváth Gábor azt mondta, „a terv az volt, hogy az afgán hadsereg tartja magát néhány hétig vagy hónapig. Azt Biden beismerte, hogy a legoptimistább becslések is az év végéig szóltak, hogy addig talán kitart a központi kormány, de annyi idő alatt meg lehetett volna állapodni a tálibokkal.”

„Arról szólnak a hírek, hogy volt egy két hétre szóló tűzszüneti megállapodás, ami aláírásra várt volna, csak nem volt, aki aláírja, mert az Abdul Ghani közben elhagyta az országot. Ha azt aláírják, akkor van két hét, amely alatt azt a néhány tízezer embert szépen, békességben el lehetett volna szállítani Kabulból. Roppant kellemetlen, kínos, kaotikus állapotok alakultak ki és ez el fog tartani még néhány hétig.”

Horváth Gábor szerint le kell nyelni a keserű pirulát, vannak helyzetek, amikben látszik, hogy sem a gazdasági, sem a katonai erő nem segít. „Nyilván vannak hatalmak, amelyek ezen dolgoztak a háttérből. Meg kell nézni, hogy melyik az a három ország, amelynek a nagykövetsége megmaradt Kabulban. Kína, Pakisztán és Oroszország.”

„A tálibok rendkívül kellemetlen krapekok a mi felfogásunk szerint, és az afgánok jelentős része is ezt gondolja róluk. Nem nagyon szerették őket, amikor kormányoztak, erőszakosak voltak, terrorizálták a lakosságot. Ha azt mondom, hogy diktatúra volt, akkor ez még egy viszonylag finom kifejezés. Közben eltelt húsz év és a lakosság kicserélődött. Sok fiatalember van, akinek a tudatában nem is szerepeltek korábban a tálibok. Ezek az emberek internetet, mobiltelefont használnak, bankszámlájuk van, vállalkozók, újságírók, elég komoly független média nőtt ki Afganisztánban.”

„Ha vissza akarják állítani a régi fajta kormányzásukat, akkor nagyon gyorsan, igen komoly ellenállásba fognak ütközni.”

Az afgán nemzeti jövedelem 43 százaléka a külföldi segélyekből származik, ha az elmúlt húsz évnek van kudarca, akkor az nem a katonai, hanem gazdasági kudarc, amely most visszaüt a tálibokra is – mutatott rá. „A Nemzetközi Valutaalap rögtön lefoglalt egy 440 milliós hitelkeretet, amihez nem fér hozzá a tálib kormány, az ország valuta-tartalékainak nagy része a nyugati és amerikai bankokban van, azokhoz nem férnek hozzá a tálibok, tehát pillanatok alatt éhen fognak halni. Ennek senki nem örülne és valószínűleg nem fogják hagyni, hogy a helyzet idáig fajuljon, de ez nagyon szegény ország, a gazdaság teljesen ki van szolgáltatva és Kína, Oroszország vagy Pakisztán nem fogja tudni őket gazdaságilag támogatni olyan mértékben, mint ahogy a nyugat eddig tette.”

Horváth Gábor beszélt arról is, hogy a tálib csoport egy 70 ezer fő körüli gerillahadsereg. „Egy 32 milliós országban ez nem nagy szám, bár pontosan nehéz megmondani, mennyien vannak. Nem azt mondom, hogy teljesen jelentéktelen, de nem is perdöntő. Nem jut belőlük mindenhová, hogy terrorizálják a helyi lakosságot. Ők a ’90-es évek elején a Kandahár környékéről indultak, jelentős részük vidéki, azt is mondhatnánk, hogy kis falvakból származó, írástudatlan vagy maximum a Korán kibetűzéséig eljutó férfi, akikben nagyon könnyű elplántálni a haragot, a gyűlölködést és bonyolult lesz most őket visszaterelni valami békés megélhetés és elfoglaltság felé.

„Nagyon nehéz lesz a tálib vezetésnek ezeket a dühös fiatalembereket meggyőzni arról, hogy most ne legyenek olyan dühösek, kicsit próbáljanak meg – ha nem is nyugatiasan, de legalább minimális toleranciával lenni azok felé a honfitársaik felé, akik másképp gondolkodnak.”

Az elmúlt 40 évben mindent elkövettek, amit az Iszlám Állam vagy az Al-kaida elkövetett – részletezte a tálibok viselkedését Horváth Gábor. „Voltak lefejezések, voltak brutális gyilkosságok, öngyilkos merénylők, robbantások. Ez egy terrort is alkalmazó, szélsőséges ideológiát követő tömegmozgalom. Omar Molla volt a vezetőjük, aki már meghalt, Baradar Molla, aki feltételezhetően a főnök, együtt indult vele és van még néhány ismert figura. Baradart a pakisztániak 2010-ben őrizetbe vették, majd amerikai kérésre bebörtönözték. 2019-ben egyike volt annak az ötezer embernek, akit Trump kérésére kiengedtek. Ha most azt kérdezik, honnan van a táliboknak ez az új, friss, fegyveres erejük, amely ilyen látványos sikereket tud elérni, hát részben, ebből az ötezer emberből van.”

„Baradar Mollának is végig kell venni, hogyan hathat az ő nagyon radikális, fiatal fegyveres támaszára, miként tud ennél szélesebb társadalmi bázist építeni magának és hogyan tudja az országot működtetni.”

A tálibokról lepergett a nyugati ideológia, a pénzügyi segítség, a nyugati életforma, őket nem hatják meg a hollywoodi filmek. Első dolguk volt a szépségszalonok kirakataiban átfesteni a nőket ábrázoló képeket. Ezek vissza akarnak térni egy villamos áram előtti iszlám felfogáshoz, de nem lesz nekik könnyű – fogalmazott a külpolitikai újságíró.

„A józan ész azt diktálná, hogy miután az ország tele van ásványi kincsekkel, azoknak kiaknázásához külföldi befektetés, infrastruktúra fejlesztés, vasútépítés kell. Ha egy csöpp eszük van, akkor megpróbálnak legalább részben alkalmazkodni a külvilághoz, mondjuk annyira, mint Szaúd-Arábia. Az sem egy felvilágosult, nyugati köztársaság, de lehet vele kereskedni és az olaját meg lehet venni. Ha a tálibok ebbe az irányba mozdulnak el, az mindenképpen előrelépés lesz a korábbi hatalmi szakaszukhoz képest a '90-es évek elejétől, mondjuk 2001-ig, amikor beengedték az Al-kaidát, beengedték az összes olyan terrorszervezetet, amelyeket nemcsak az Egyesült Államok, hanem Oroszország és Kína is kemény ellenségnek tekintett.”

„Akik most a repülőtéren tolonganak, ők az afgán értelmiségiek, nyelveket tudó emberek, akiknek van fogalmuk arról, hogy működik a nyugati társadalom. Ha a vízművek főmérnöke is elmenekül, akkor vajon hogyan lesz Kabulban ivóvíz.”

„Ha ezzel normálisan foglalkoznak, és nem vágják le mindenkinek a fejét, akkor előbb-utóbb ez  a helyzet normalizálódhat és lehet, hogy az afgánok is azt mondják, hogy ez a hazánk, akkor itt próbálunk meg élni tovább.”