Hová tűnt Orbán Viktor?
Július utolsó napjaiban jelentette be Havasi Bertalan államtitkár, Orbán Viktor sajtófőnöke, hogy a miniszterelnök augusztus elsején egy, vagy két hétre szabadságra megy. Már ez is meglehetősen furcsa volt: az ember, még ha miniszterelnök is, többnyire tudni szokta, hogy egy, vagy két hétre kell őt nélkülözniük a többieknek. Ám ezen most ne akadjunk fel: egy olyan országban, ahol rengeteg különös dolog történik egy ilyen furcsaság tényleg szóra sem érdemes. Nem sokkal szabadsága megkezdése után Orbán Dallasban tűnt fel, az amerikai konzervatív republikánusok rendezvényén, majd az Adriai tenger partján mutatkozott, virágmintás ingben, végül egy lerobbant motorcsónakban láthattuk, megmentője, egy horvát újságíró társaságában ücsörögve. Azóta, bár már három hét eltelt a hónapból, se kép se hang Orbánról. Magyarország miniszterelnöke köddé vált.
A szabadságát töltő Orbán augusztus első napjaiban népes társasággal – miniszter és államtitkárok is vele utaztak – Dallasba repült, ahol felszólalt az amerikai konzervatív republikánusok konferenciáján. (CPAC). Mind az utazást, mind pedig Orbán ottani jelenlétét számos talány övezte, azt sem lehet biztosan tudni, hogy a megnyitó beszédet mondta-e a konferencián, mint ahogyan azt a kormányhoz hű magyarországi sajtó beharangozta, vagy csupán a megnyitó napján kapott lehetőséget a felszólalásra. Kérdés az is, hogy Orbán beszédét nagy érdeklődés kísérte (ezt láttatták a hivatalos fotókon), vagy inkább foghíjas széksorok között, kevés számú közönség előtt beszélt. Vita volt azon is, hogy a magyar állam fizetett-e azért, hogy Orbán felszólalhasson. Havasi Bertalan igyekezett eloszlatni az aggályokat, és határozottan kijelentette, hogy a magyar állam egyetlen forintot sem fizetett azért, hogy Orbán a dallasi szélsőségesekhez beszélhessen. Ez azonban csak részben volt igaz. A kormányhoz nagyon közeli, közpénzből működtetett Alapjogokért Központ volt ugyanis az egyik szponzora a dallasi rendezvénynek. Azaz, ha nem is Orbán közvetlen környezetéből ment az utalás, a számlát mindenképpen a magyar adófizetők állták. Időközben az is kiderült, hogy Orbánék amerikai kiruccanása mintegy 57 millió forintjába biztosan fájt a magyar adófizetőknek. Ennyibe került a repülőút, valamint az ott tartózkodás költsége a népesnek mondható kísérő személyzet részére.
Alig néhány nappal később már Horvátországban látták Orbánt, aki az alkalomhoz illő, virágmintás ingben az egyik tengerparti étterem személyzetével fotózkodott. Újabb egy nap elteltével pedig egy lerobbant motorcsónakban tűnt fel a miniszterelnök, aki – a hivatalos bejelentés szerint – felesége és testőre társaságában ringatózott az Adrián, ám a fotón csak a miniszterelnököt megmentő, a lerobbant motorcsónakját partra vontató horvát újságírót láttuk.
Azóta Orbánról se kép se hang. Pedig most mindennél nagyobb szükség volna egy működő miniszterelnökre, aki nemcsak a vélt, vagy valós sikereket képes bejelenteni a lakosságnak, de a nehézségek idején sem tűnik el a nyilvánosság elől. Márpedig bajjal teli a padlás: az árak szinte naponta drágulnak a boltokban, a benzinkutaknál akadozik az ellátás és krónikus üzemanyaghiány fenyeget, orosz barátaink pedig épp a minap jelentették be, hogy télen 60 százalékkal drágábban adják a gázt. Sok százezer magyar családot rezsikatasztrófa fenyegeti, az iskolák még nem tudják, hogyan fizetik ki a megnövekedett fűtési költségeket – hosszan sorolhatnánk a gondokat, amelyekkel egy felelős kormány tisztességes miniszterelnökének foglalkoznia kellene.
A miniszterelnök azonban eltűnt, hivatalosan még mindig pihen. A magyar polgárok pedig, akik őt erre a tisztségre megválasztották, csak reménykedhetnek, hogy Orbán jól van és egészséges. Még csak az kéne, hogy arra kelljen gondolnunk, elmenekült a valóság elől. Épp elég baj nekünk, hogy Magyarország már jó ideje beteg.
