Hruscsov unokája: Potyemkin büszke lenne Putyin rendszerére

Hruscsova a szovjet rendszer bukása után telepedett le az Egyesült Államokban és a politikatudomány nemzetközi világának ismert szereplője. A héten a Project Syndicate portálon elemezte az oroszországi helyzetet. „Amikor a vezetők azt sugallják, hogy mindenhol ellenség bujkál, és a legjobb védelem, ha elsőként támadunk, akkor csak nő a paranoia, a türelmetlenség és az agresszió” – írta. 

Ilyen közhangulatban nem meglepő, hogy miközben Putyin háborút visel Ukrajnában, az orosz iskolás gyerekek filmezik, amint ártatlan embereket támadnak meg osztálytársaik és a felnőttek nyilvánosan összeverekednek. Napjaink Oroszországa minden, csak nem a stabilitás, az elégedettség és a virágzás országa, amint a Kreml állítja. Az ország nemzeti jövedelme tavaly ugyan a nyugati szankciók ellenére több mint három százalékkal nőtt, ám ez aligha tükröz valódi, még kevésbé fenntartható gazdasági dinamikát. Ehelyett azt a tényt mutatja, hogy az állam óriási összegeket öntött a katonai-ipari komplexumba. Ezeket a forrásokat viszont el kellett venni máshonnan, ami megmutatkozik infrastrukturális szerencsétlenségekben, energiaellátási leállásokban. Ráadásul a háború tömeges kivándorláshoz vezetett, sok olyan ember ment el, aki értékes képzettséggel, ismeretekkel rendelkezik, így nem meglepő, hogy a vállalatok 85 százaléka azt közli, hiánya van kvalifikált munkaerőben. Felmérések szerint Oroszországban 2030-ra mintegy négymillió munkavállaló hiányzik majd, ami azt jelenti, hogy ettől két százalékkal csökken a nemzeti jövedelem. 

Amint minden diktatúrában, minél több problémával szembesül Putyin rendszere, annál hangosabb a propaganda. Ez magyarázza a tavaly novemberben a „Nemzeti Egység Napján” indult, Oroszország című fórumot és kiállításokat. Hat hónapos rendezvény-sorozatról van szó, amely majd márciusban, az elnökválasztással ér véget. A sorozat 131 kiállításban kívánja tükrözni az ország teljesítményét, bemutatva „fő vívmányait, áttörő találmányait, valamint az orosz győzelmeket az iparban, a kultúrában és a sportban”. 

Ez az Oroszországot állítólag tükröző kiállítás leginkább a Potyemkin falvakhoz hasonlítható, amikor a cárnőt azzal tévesztették meg, hogy házfalakat emeltek a meghódított, de még be nem népesített Krím-félszigeten. „A kiállítás arcátlan kísérlet arra, hogy hazugságokkal leplezzék a sötét valóságot – ráadásul arra is használják, hogy tovább erősítsék a Putyin körüli személyi kultuszt”. A kísérlet nem lehet aktuálisabb, hiszen elődjét, a „Népszabadság vívmányainak kiállítását” Sztálin tisztogatási kampányainak idején rendezték meg. A múlthoz hasonlóan Putyin képe kíséri a kiállításokat mindenhol, mutatva az elnököt, amint munkásokkal, orvosokkal találkozik vagy éppen papokkal együtt imádkozik. Emellett a kiállítások ajándékboltjaiban emléktárgyakat árusítanak, amelyeken Putyintól származó idézetek olvashatók. Akik nem jutnak el az ajándékboltba, azok országszerte óriási képernyőkön láthatják a propagandát. Mint például ezt a mondatot: “A nemzet arany tartaléka saját népe”. Vagy ezt: “Mindent meg tudunk tenni, ha utunkat a hazaszeretet világítja meg...”. 

Ezt a nyelvezetet Putyin egyértelműen az első számú szovjet diktátortól vette át. Senki nem felejtheti el a Sztálin-plakátokat, amiken az katonai jellegű öltözékében fagylaltot oszt gyerekeknek, virágzó földek felett tűnik fel, boldog parasztok társaságában – vagy áll magában és büszkén néz a jövőbe. Hosszú uralma idején képei mindenhol láthatók voltak, azokat még szőnyegekbe is beleszőtték. 

A jelenlegi kremli propagandának nem az a célja, hogy meggyőzze az embereket, miszerint az oroszországi élet biztonságos és virágzó. Lehet, hogy így kezdték, de az ukrán háború elhúzódásával Putyinnak alkalmazkodnia kellett. Most Sztálinhoz hasonlóan, aki azt hirdette, hogy a szocializmus felé haladás kihívásokkal jár, tehát meg kell erősíteni az osztályharcot, Putyin arra használja a propagandáját, hogy felkészítse az oroszokat még több háborúra. Ezt a célt nem is nagyon leplezik. A múlt hónapban a védelmi minisztérium kiállítási pavilonjában nyílt tárlat, az alábbi mottókkal: „A hadsereg a gyermekekért”, „A hadsereg rengeteg foglalkozást kínál”, valamint „Jövőt adunk az országnak”. Ugyanezen a napon bezártak Moszkvában egy másik kiállítást, a Zsidó Múzeumban, amely Franz Kafkát és a 20. századi művészetet mutatta be. 

Amire Oroszországnak ma szüksége van, éppen az üzenet, amit a Kafka-kiállítás megfogalmazott: “A szovjet rendszer abszurd volt, de képes arra, hogy könyörtelen hatékonysággal csapjon le ártatlan emberekre”. Az üzenetek, amelyeket az oroszok napjainkban kapnak, egyre militarizáltabbak és napról napra kevésbé toleránsak. Mindezt olyan kulisszákkal próbálják leplezni, amelyek mögött hazug választások, gyengülő gazdaság és erősödő erőszak áll. Potyemkin büszke lenne minderre – írta Hruscsova.