Hungarikum lett Stefánia belga hercegnő kezdeményezése

„Azt csak azok a családok látják, hogy valójában mennyire összetettek a feladataink, amelyek közvetlenül kapcsolatban állnak velünk” – mondja Ludman Erika, a budapesti Csatárka úti védőnői szolgálat munkatársa. Mielőtt átszervezték a szolgálatot, ő volt a körzet szakmai vezetője, most „csak” egy a többi védőnő között. – „Ahol nincsenek kisbabák, vagy várandós anyukák, ott nem tudnak különbséget tenni a védőnő és a kórházi osztályos nővérek feladatai között. Pedig a kettő teljesen más. Mi nem betegekkel foglalkozunk, nem vagyunk részei a betegellátásnak, de meg kellett találnunk azokat az eszközöket és utakat, amikkel segítséget tudunk adni a családoknak.” 

Úgy fogalmaz: a munkájuk lényege a családközpontú gondozás. Sokrétű, szerteágazó feladatkört töltenek be, többféle foglalkozást, hivatást ölel fel a munkájuk. A területi védőnők szinte a fogantatástól nagyjából hatéves korig követik a kicsiket, gyakorlatilag amíg el nem érik az iskolás kort. Náluk, a II. kerületben, külön hálózatuk van az iskolai védőnőknek is, akik az általános iskolától az érettségiig kísérik a gyerekeket. 

1915-ben Stefánia belga főhercegnő nagyszerű nevet talált egy akkor újdonságnak számító egészségügyi szakma képviselőinek: védőnőknek neveztette el őket. Az ő javaslatára jött létre előbb az Országos Stefánia Szövetség, majd annak lett az utódszervezete a Védőnői Szövetség. Ma a Magyar Védőnők Egyesülete fogja össze a Magyarországon dolgozó védőnőket. 

Már megalakulásakor az volt a feladatuk, hogy megoldást találjanak a kor népegészségügyi problémáira, a magas csecsemőhalandóságra, megakadályozzák az anyák idő előtti elhalálozását, megfékezzék a súlyos járványügyi helyzet, különösen a tbc terjedését. Elévülhetetlen érdemeket szereztek a védőoltás rendszerének kidolgozásban és megvalósításában is. Aztán az évek, az évtizedek alatt újabb területeket kapcsoltak a hálózathoz: ma már a védőnők figyelme kiterjed az általuk gondozott családokban a nők, a csecsemők, a gyermekek, a fiatalok egészségének általános védelmére is. Egy-egy védőnői körzethez minimum 150, maximum 250 gondozott tartozik.  

„Mindig kaptunk friss feladatokat, a kezdeti minimum követelményekre mindig rakódtak újabbak” – avat be Ludman Erika, aki számos szakmai elismerés „birtokosa”. Munkatársaival 2010-ben a védőnői teamnek járó Év Egészségügyi Dolgozói lettek, 2011-ben az Év Védőnője dicséretben részesült. – „A korábban valamilyen egészségügyi intézményhez kötött „munkahelyünk” átkerült a családok otthonába, az óvodába, az iskolába. Így az évek során, mint hagymára a héjak, újabb elvárások rakódtak. Egyre több mindenhez kell értenünk.”

Gyakorlatilag 1915-ben az anya- és csecsemővédelemmel kezdődött, de azóta folyamatosan bővülnek a képzettséghez szükséges ismeretek.  1975 óta az egészségügyben övék az első olyan diplomás foglalkozás, amelynek gyakorlását az orvosok után diplomához kötötték. Ma már a főiskolájuk az orvosi egyetemek egészségtudományi karához tartozik, s akik sikeresen veszik a vizsgákat, olyan értékes diplomát kapnak, amely szinte az egyetemi elvárásokkal azonos szintű. 

„Az alapozó tárgyak gyakorlatilag megegyeznek, tanultunk anatómiát, élettant, biokémiát, pedagógiát, pszichológiát, szociális ellátást, igaz, kevesebbet, mint a medikusok. Gyermek- és csecsemőgyógyászatból, nőgyógyászatból ugyanazokból a tankönyvekből vizsgáztunk, mint az orvostanhallgatók” – mondja Ludman Erika, és hozzáteszi: most négy éves a főiskolai képzés, de akik tovább akarnak lépni, akár a mesterfokot is megszerezhetik. 

Akik ezt a pályát választják, azért teszik, mert segíteni akarnak. Segíteni az olyanoknak, akik az életkörülményeik miatt támogatásra szorulnak, vagy másként nem tudnának megbirkózni a frissen érkezett újszülöttek gondozásával, netán a kisebb-nagyobb csemetéik nevelésével vannak problémáik. Nem csak vidéken, a fővárosban is élnek olyan idősebb, magányos emberek, akiknek a koruk miatt még a gyógyszerek kiváltásához is segítségre van szükségük. Ha tudnak ilyenekről, őket sem utasítják el.   

Miért nem ment orvosnak, kérdem Erikát, ha olyan közel a két szakmai követelmény? „Gondolkodtam az orvosi egyetemen, de végül nem jelentkeztem.” Nem akart orvos lenni, mert fontosabb volt számára a család, és tartott az orvosi életmóddal együtt járó megannyi tehertől, a családi kapcsolatokat megsínylő ügyeletektől is. Ezzel nem volt egyedül. Nagyon sok későbbi védőnő is egykor az orvosi egyetemre készült, aztán ha valamiért nem a legjobban sikerült a felvételi, többüknek felajánlották a főiskolát. 

Aki ezt elfogadta, elvégezte a védőnő szakot, ebben a munkakörben is ki tud teljesülni.  „A képzésünk 3-4 éves, az orvosi egyetemek hat évesek, mi kevesebbet tanultunk a gyógyításról, viszont tudnunk kell annyit a betegségekről, hogyha valami problémát látunk a családban, el tudjuk elküldeni az orvoshoz az anyukát a gyerekkel, vagy a várandóst a szülészhez.”

Az egészségügyben megkezdett centralizáció a védőnői szolgálatot is utolérte. Tavaly július 1-jétől a települési önkormányzatok helyett az irányító vármegyei intézmények, a centrumkórházak lettek a területi védőnők munkáltatói. A védőnői tevékenység azóta kizárólag egészségügyi szolgálati jogviszonyban végezhető. A védőnői körzetek nem változtak, a dolgozók jogviszonya is folyamatos maradt. Most a minimumfeltételek biztosítását és a hálózat működtetését az irányító kórháznak az önkormányzatokkal közösen kell megoldania. A Csatárka úti körzetnek is az önkormányzat tulajdonában álló „egészségház” ad otthont, egy fedél alatt a gyermek- és felnőtt háziorvosi rendelőkkel.

Minden szülőnek, várandós kismamának és kisgyereknek joga van a minőségi védőnői ellátáshoz, mondja ki a törvény, de ezt az esélyegyenlőséget az átszervezést követően országos szinten nem tudják mindenütt biztosítani. A jelenleg hozzáférhető adatok szerint a csaknem 5000 védőnői körzetből nagyjából 277 területi és további 50 iskolai védőnői állás betöltetlen, 650-ben helyettesként dolgozik a védőnő. Az üres állások mellett a gyesen és tartósan távol lévők feladatait is a szomszédos körzetből érkező kollégáknak kell ellátniuk, ami azt jelenti, hogy legkevesebb 714 körzetben, vagy akár ennél jóval több helyen is helyettesítéssel oldják meg a feladatot. Ludman Erika ebben nem lát semmi rendkívülit, mert mint mondja, a szakmában korábban is hiány volt képzett védőnőkben, a helyettesítést akkor is vállalni kellett amikor a pályára lépett. 

A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) mindenki által hozzáférhető nyilvántartásaiból kiolvasható, hogy a szolgálat nemzetközi ismertsége talán nagyobb, mint amekkora figyelmet jelenleg idehaza – és főleg vidéken – kapnak a védőnők. A nagy számú helyettesítés önmagában is nehéz helyzetet teremt, hiszen egy-egy körzetben 200, de akár 350 gondozott – gyermek, várandós kismama – is lehet. Felmérések alapján ötödük, tehát nagyjából 1000 védőnő helyettesít, a betöltetlen vagy tartósan távol lévő kolléga körzetét – esetenként megosztva – két vagy három védőnőnek kell ellátnia. A NEAK összesen tízezer feladatellátási helyet tart nyilván, így az ellátottak 25-30 százalékának sérül az egyenlő ellátáshoz való joga.

A védőnői szolgálatok tavalyi államosítása előtt a helyettesítéseket általában úgy oldották meg, hogy a védőnő félállásban – napi négy órában, fizetése 50 százalékáért – a számára kijelölt, egyébként ellátatlan, körzetben is gondozta a családokat. Ezért többnyire úgy osztották be a munkaidejüket, hogy mindkét körzetben a gyermekek számára is megfelelő időpontban tudjanak jelen lenni. A helyettesített körzetben persze ez jobbára csak arra volt elég, hogy a szigorúan kötelezőket – a védőoltásokhoz kapcsolódó adminisztrációt és szervezést, a státuszvizsgálatokat, a kismamák ellátását, illetve az újszülöttek látogatását – elvégezzék, családlátogatásokra már kevés idő maradt. Az adminisztrációt jobbára csak este, odahaza fejezték be – olvasható egy közelmúltban készült kutatásban. 

„Magam is átéltem már több átszervezést. Az elmúlt évtizedek kormányai mindig keresték a helyünket. Volt idő, amikor az oktatási tárcához próbálták beilleszteni a szolgálatot, máskor a kórházi orvosok lettek a főnökeink. Volt idő, amikor mi is a Budai Gyerekkórház beosztottjai voltunk, most a Szent János Kórház irányít minket. De valahogy eddig sehol nem találták meg a helyünket úgy, hogy abból időlegesen ne legyenek kisebb-nagyobb fennakadások. Még leginkább az önkormányzatok becsülték meg a munkánkat.”

Az önkormányzatok feladata volt az alapellátás, sok településen gyönyörűen felszerelték a rendelőket, a tanácsadókat, kifizették a helyettesítést. Persze akkoriban is voltak olyan települések, amelyeknek erre nem jutott pénze. Erre is hivatkoztak, a mikor tavaly az állam vette magához az irányítást, azzal a céllal, hogy mindenkinek biztosítsák a működés egyforma feltételeit. Ez persze nem mindenütt sikerül. Vannak körzetek, ahol most magasabb fizetést kapnak a korábban alulfizetett dolgozók, mások, ahol annak idején többet kerestek, most nem kaptak emelést, vagy csak egy picivel többet. 

„Gyönyörű hivatás a mienk. Manapság nagyon ritka értéken, a bizalmon alapul. Naponta meg kell harcolnunk a velünk kapcsolatba kerülő családok bizalmáért. Nekik kell felismerniük, hogy amikor beengednek minket a lakásukba, mi kizárólag az anyukák és a csecsemők érdekében kopogtatunk. Az egészségüket tartjuk szem előtt, hogy egyszer majd az egészséges gyerekeikből egy egészséges társadalom felnőtt tagjai legyenek. Ezt a munkát kizárólag a nagyon elkötelezett embereknek ajánlanám” – mondja beszélgetésünk végén Ludman Erika.