Húztak a „nadrágszíjon” a társasházak is
Csak Budapesten körülbelül harmincháromezer társasházban hozzávetőleg egymillió hétszázezer ember él. Nemrég készült el az a nagymintás felmérés, amelyet a Társasházi Háztartás és az eHÁZ szerkesztősége országosan készített el mintegy 7500 társasház adatainak elemzéséből. Kiderült: akárcsak a magyar családok többsége, az ország gazdasági gondjai miatt a társasházak kezelői is spórolni kényszerültek.
A KSH 2003-as adatai szerint négy- és négynél több lakásos épületben található a hazai lakásállomány 36 százaléka. Ez országosan mintegy egymillió háromszázezer lakást jelent, amelyekben 4 millió ember él. Ez a magyarországi népesség 40 százaléka. Az 1,3 millió lakás 75 százaléka társasházi, 13 százaléka lakásszövetkezet. A fennmaradó 12 százalékot a Központi Statisztika Hivatal (KSH) nem tudta a válaszok alapján besorolni, mivel a megkérdezettek nem tudták megmondani, hogy milyen formában „üzemeltetik” a lakóházukat. Budapesten körülbelül harmincháromezer társasházban hozzávetőleg egymillió hétszázezren laknak. A kimutatás készítői a 2024-es év első félévének megannyi részadatát gyűjtötték össze, amiből egyértelműen kiderült, hogy a társasházak az utóbbi egy évben keményen kényszerültek spórolni.
A társasházak üzemeltetése mindig is komplex feladat volt, de az elmúlt évek romló gazdasági körülményei új kihívások elé állították a lakóközösségeket és a közös képviselőket egyaránt, pedig a fenntartási költségek növekedésével mindenütt jó előre számoltak. A lakhatási költségek növekedését a vidék jobban megsínylette, mint a főváros. Az adatok szerint 2023 első félévéhez képest 2024-ben országosan 12,4 százalékkal nőttek a társasházakban lakók kiadásai. Ez a jelentős emelkedés azonban nem mindenhol volt egyforma, Budapesten „csak" 8,16 százalékos emelkedést tapasztalhattak a lakók, míg vidéken ennél jóval nagyobb terhet jelentett a költségek emelkedése. A vizsgálatból az okokra is fény derült: a vidéki szolgáltatások költségnövekedése több tényezőre is visszavezethető, de ezek legtöbbje esetében az „inflációs árnyomás” nagyobb, mint a fővárosban.
Egy másik fontos eltérésre is fényt derített a felmérés. Feltehetően a lakók jövedelme magasabb, anyagi biztonsága jobb a fővárosiaknak, mint akár a vidéki nagyvárosokban élőknek, amire a befizetési „megbízhatóságból” következtettek. A Budapesten vizsgált társasházak lakói az előírt közös költségek 98,4 százalékát időben befizették, míg országos szinten ez az arány csak 95,3 százalék. Az, hogy vidéken növekedtek a közös költség tartozások, tendenciájában komoly aggodalomra adhat okot, hiszen 2023-ban e téren még nem volt számottevő különbség Budapest és vidék között, ám mostanra a helyzet megváltozott. Ez arra utal, hogy a vidéken élőknek egyre nehezebb kigazdálkodniuk otthonuk fenntartási költségeit, ami az ország jelenlegi helyzetét ismerve, hosszú távon sem ígér gyökeres változást.
A társasházak az emelkedő költségekkel szembesülve, különböző spórolási stratégiákat dolgoztak ki. Országosan 2 százalékkal kevesebbet költöttek közüzemi díjakra, ami egyértelműen a „nadrágszíj” meghúzására utal. A legnagyobb megtakarítást – 14 százalékot – a víz- és csatornadíjakon, 12 százalékot az áram, és 15 százalékot a gázszámlán spóroltak meg, ami feltehetően a téli hónapok „takarékosabb” fűtésére utal. Az enyhe tél miatt a távfűtés költségei is 4 százalékkal csökkentek, de hogy ez jövőre is így lehet, arra semmi garanciát nem látnak a felmérés készítői.
Bár a közüzemi költségeken sikerült spórolni, számos más területen azonban jelentősen növekedtek a kiadások. Az ügyvédi díjak 34 százalékkal, a lift hatósági ellenőrzésének ára 12 százalékkal drágult. Különösen kiemelkedő a tűz-, érintés- és villámvédelmi felülvizsgálatokkal kapcsolatos költségek 86 százalékos növekedése, ami arra utal, hogy a társasházak egyre nagyobb figyelmet kénytelenek fordítani a biztonságra és a karbantartási munkákra.
A társasházak egy jelentős százaléka már idősebb a „kamaszkornál”, a felújítások egyre több területen válnak szükségessé. A lakóközösségek strang felújításokra 21 százalékkal, míg a tetőfelújításokra 55 százalékkal költöttek többet 2024-ben, mint egy évvel korábban. Ezek a felújítások elengedhetetlenek a hosszú távú fenntarthatóság szempontjából, de jelentős anyagi terhet is rónak a tulajdonosokra. A lakástakarék megtakarítások átlagosan 154 százalékkal emelkedtek, Budapesten kívül volt leginkább kirívó az emelkedés, ott elérte a 248 százalékot az előző évhez képest, ami arra utal, hogy mind a lakók, mind az épületek kezelői nem csupán a közeljövő kiadására gondolnak, időben távolabbi felújításokra is elkezdtek tudatosan takarékoskodni.
Az adatokból az is kiolvasható, hogy a társasházak számára az egyik legnagyobb kihívást az jelentette, hogy 2024-ben megtalálják az egyensúlyt a növekvő költségek és a lakók pénzügyi teherbíró képessége között. Ebből a szempontból a 2025-ös év kilátásai sem ígérnek kedvezőbb helyzetet.
