Igazságot a hétköznapi hősöknek!
Az, hogy minden év március 8-án újra és újra a nők jogairól és lehetőségeiről kell beszélnünk, azt jelzi: sajnos még hosszú út áll előttünk a nemek közötti egyenlőség eléréséig. Ez a küzdelem nem csak egy jól hangzó szlogen, mivel még a XXI. században is mindennapos harcot kell vívnunk az elismerésért, a megbecsülésért, a valódi egyenlőségért. Az idei nőnap mégis más – de nem azért, mert a nők helyzete változott volna. A világ fordult hatalmasat.
A globális koronavírus járvány megmutatta, amit eddig is tudtunk, de amivel eddig sokan nem törődtek: azt, hogy társadalmunkat jelentős részben a törékeny egzisztenciájú nők működtetik. Azok a nők, akiknek az erőfeszítéseit a legtöbben eddig észre sem vették, annyira természetesnek tűnt, hogy teszik a dolgukat: ápolók, takarítók, pedagógusok, áruházi pénztárosok, szociális gondozók, és még hosszan sorolhatnánk. Közös jellemzőjük, hogy mindannyian nehéz körülmények között élnek, a méltányos fizetés és társadalmi elismertség leghalványabb esélye nélkül.
A nők hagyományosan gondoskodó természetűek. Ők teremtenek otthont, érzelmi biztonságot azzal a hatalmas erőfeszítéssel, amiért nem várnak semmilyen ellentételezést. Ám sajnos a társadalom ezzel sokszor visszaél. Amikor a nők a gondoskodást szakmai munkaként végzik, a környezetük akkor is helyénvalónak tartja, hogy ezért nem kapják meg a nekik járó elismerést. Ha pedig emiatt meg is szólal a férfiakban a lelkiismeret hangja, általában azzal hallgattatják el, hogy „ez női foglalkozás”. A megbecsülés és az igazságosság hiányát tehát azzal magyarázzák, hogy „ez a világ rendje”.
Ezen a téren valódi változást csak szemléletváltással lehet elérni. El kell tüntetni a „férfi feladatok” és „női feladatok” megkülönböztetését azzal, hogy nyíltan kimondjuk: egyszerűen csak elvégzendő feladatok vannak, amiket igazságosan kell elosztani! Ha a családok szintjén megvalósul a megosztott felelősség, akkor már az állampolgárok között, illetve az állampolgárok és az állam között is sokkal könnyebb lesz elfogadtatni ezt a fajta szemléletet. Éppen ezért kulcsfontosságú, hogy a gyermekek már kicsi koruktól megtapasztalják az igazságos feladatmegosztás és a nemek közötti egyenlőség fontosságát. Senki nem születik ugyanis szexistának, ebben a kérdésben kizárólag a nevelés és oktatás határozza meg a világnézetünket. Úgy is mondhatjuk: eljött az idő, hogy az államok az igazságosság és az egyenlőség oktatásába is invesztáljanak. Ehhez persze egyszerre kell társadalmi és politikai akarat.
Az Európai Unió még 2017 őszén Göteborgban egy nyilatkozatban elfogadta a szociális jogok európai pillérét. A pillér második eleme kimondja, „Minden területen biztosítani és erősíteni kell a nők és a férfiak közötti egyenlő bánásmódot és esélyeket, ideértve a munkaerőpiacon való részvételt, a foglalkoztatási feltételeket és a szakmai előmenetelt is. A nőknek és a férfiaknak joguk van egyenlő bérezésre az azonos értékű munkáért.” E cél elérésétől azonban még messze vagyunk, ehhez konkrét cselekvésre van szükség. Egy nemrégiben készült tanulmány szerint 2019-ben az összes részmunkaidős állás 73,8 százalékát nők töltötték be az EU-ban, ami elképesztő aránytalanság. Ez arról árulkodik, hogy a nők olyan hátrányos foglalkoztatási keretek között dolgoznak, ahonnét szinte lehetetlen kitörni, följebb lépni. A nők rugalmas szakmai előmenetelét segítő politika nélkül a nők végül mindig feláldozzák a karrierjüket, és ez további hatással jár a női foglalkoztatás minőségére.
A szociáldemokrata pártcsalád kérésére az Európai Bizottság javaslatot terjesztett elő a bérek átláthatóságáról szóló irányelvre. Ennek célja, hogy érvényesítse az egyenlő értékű munkáért járó egyenlő fizetés elvét. De ez még csak a kezdet. A 2021. májusában, Portóban megrendezendő, szociális témájú csúcstalálkozón most lehetőségünk nyílik a göteborgi célok meghaladására. Az EU Tanácsának portugál elnöksége feminista impulzust akar adni a szociális jogok továbbgondolásának. A szociáldemokraták ezt természetesen támogatják, hisz' addig nem lesz igazságosság, amíg a nemek közötti egyenlőtlenség rombolja a munkaügyi és társadalmi rendszerünk struktúráit.
A világjárvány megmutatta, hogy a nők milyen fontos szerepet töltenek be társadalmunk működtetésében. Itt az ideje megadni a nőknek azt, amit megérdemelnek: tisztességes és egyenlő bért, valamint igazságos és egyenlő munkakörülményeket!
Az Európai Parlamentben és a PES pártcsaládban lévő testvérpártjaink révén, folyamatosan arra fogunk törekedni, hogy mind az EU helyreállítási terve, mind pedig az EU költségvetése minden területen érvényesítse a nemek közötti egyenlőség elvét. Ez az egyetlen módja annak, hogy eljöjjön az az esztendő, amikor a nők március 8-án már nem azért vonulnak utcára, hogy érvényesítsék jogaikat, hanem hogy emlékezzenek az idősebb generációk hosszú küzdelmére, és arra: milyen fontos az elért jogok megvédése.
Szerző:
Iratxe García Pérez, az Európai Parlament Szocialisták és Demokraták Képviselőcsoportjának elnöke
Gurmai Zita, a PES Women (Nőszervezetének) elnöke
