Így váltja pénzre Orbán a trójai falóként betöltött szerepét

Nem először közöl az Orbán-rezsimre nem éppen jó fényt vető elemzést az amerikai Robert Lansing Intézet, amely Orbán Viktor politikájának valódi motivációit taglalja. 

Ahogy korábban a Hírklikk is beszámolt róla, valamivel több, mint egy éve Orbán fiának a csádi és más afrikai országban való „kavarása” kapcsán az intézet a többi között arról írt, hogy Orbán Gáspár nem csak Csádban, hanem Nigerben is megfordult – s mint ismert, mindkét afrikai országban erős az orosz jelenlét. Minden jel szerint ő vált az egyik legfontosabb kommunikációs csatornává a Kreml és a Karmelita között, ez pedig felveti annak a kockázatát, hogy érzékeny adatok jutnak el a NATO-ból és az EU-ból Moszkvába. Orbán fiának afrikai missziója az urán körül foroghat, Magyarország valószínűleg segíteni igyekszik Oroszországot a csádi uránlelőhelyek feletti ellenőrzés megszerzésében, s egyben elérni a franciák kiszorítását – ez egybevág Franciaország kiszorításával Afrikából, ami szintén Moszkva érdeke. 

Ezúttal Orbánnak az orosz érdekek által mozgatott, unión belüli destabilizáló politikájának a mozgatórugóira igyekszik rávilágítani az írás, amiből az derül ki, hogy az nem más, mint – Majka szavaival élve – „Pénz, pénz-pénz-pénz, pénzecske”. Orbán úgy játssza ki az Oroszország elleni szankciókat, hogy Kazahsztánt és Üzbegisztánt hátsó bejáratként használva tartja fent a gazdasági kapcsolatokat Oroszországgal. 

Vitathatatlan tény, hogy szankciók ide, szankciók oda, számos ország vállalata, üzletembere megpróbálkozik az árnyékkereskedelemmel Oroszországgal, a szankcionált termékek, szolgálatatások odajuttatása céljából. Klasszikus re-exportot bonyolítanak, így játsszák ki a nemzetközileg elfogadott korlátozó intézkedéseket. „Magyar vállalatok és bankok is közvetítőkké váltak ebben az árnyékkereskedelemben” – mutat rá az írás, példaként hozva fel az OTP Bank üzbegisztáni jelenlétét, amely „pénzügyi csatornát biztosít az orosz tőkének, lehetővé téve a tranzakciók lebonyolítását egy európai bank helyi fiókján keresztül, és formálisan megkerülve az EU-ellenőrzéseket”.

Az OTP Bank továbbra is működik Oroszországban (sőt, mintegy 372 millió dollárnyi rekordnyereséget ért el 2023-ban, a bevételei egy része pedig állítólag az orosz hadiipari szektort finanszírozta). Az OTP Bank gyakorlatilag szankciós kiskapuvá vált, s ez diplomáciai botrányhoz vezetett: Ukrajna az OTP-t „háborús szponzornak” minősítette, majd nyomásra ideiglenesen – de nem véglegesen – eltávolította a feketelistáról.

Konkrét szankciókijátszási rendszerekben is részt vesznek magyar cégek, írja a Lansing Institute. A MOL jelentős hasznot húzott abból, hogy Magyarország mentesült az EU orosz vezetékes olajra vonatkozó embargója alól. Budapest megállapodást kötött az orosz nyersolaj további importjáról a Barátság vezetéken keresztül, Moszkva pedig jelentős árengedménnyel értékesítette azt. A magyar finomítók váratlan profitra tettek szert, és a finomított üzemanyag egy részét „európai” üzemanyagként exportálták más uniós országokba – vezeti le a folyamatot az írás. Igaz, Brüsszel vagy egy évvel a rendszer működésének startja után végül bezárta ezt a kiskaput, s megtiltotta az orosz nyersolajból származó olajtermékek re-exportját.

Hasonló taktikát alkalmaznak Üzbegisztánban. A taskenti különleges gazdasági övezetet (SEZ) látszólag magyar és európai befektetők számára hozták létre, de az ilyen övezetekkel könnyen vissza lehet élni áruk újra csomagolására vagy újra címkézésére. A nyugati mikrochipekből vagy elektronikus eszközökből végtermékek, például drónok vagy fejlett elektronika szerelhető, és üzbég tanúsítvánnyal exportálható Oroszországba – vázolja a szankciók kijátszásának folyamatát a szerző. A közép-ázsiai partnereknek átadott magyar technológiák és szakemberek végül orosz kezekbe kerülhetnek, erre példaként hozza fel az írás Magyarország részvételét az üzbegisztáni Roszatom vezette atomprojektben, vagy a MOL–KazMunayGas megállapodást: a Kaszpi-tengeri olajegyüttműködés ürügyén Magyarország részleges orosz olajpótlást szerez, míg a Rosznyeft alternatív exportútvonalként használhatja Kazahsztánt.

S hogy mindezt miért? Hát pénzért. Orbán az uniós szövetség iránti lojalitást és hűséget a Kreml által juttatott pénzügyi előnyökért, azaz pénzért eladja, amit pedig a hazai hatalma megszilárdítására, részben pedig a hozzá lojális üzleti csoportok pénzelésére használ fel. A gyakorlatban Budapest bűnözők átláthatatlan vállalkozásaként működve tesz szert követhetetlen eredetű, dollármilliárdokban mérhető nyereségre. Nem véletlen, hogy Magyarországot ma már egyre inkább orosz kémfészeknek tartják, így közvetlen veszélynek az EU számára, amit Orbán és a Kreml belülről próbál destabililzálni.

Magyarország kettős játéka már komoly aggodalmakat keltett Európában – emlékeztet az írás, NATO-jelentéseket idézve, amelyek Magyarországot Európának az orosz beszivárgással szemben sérülékeny „puha alvilágaként” írják le. Mint rámutat: Moszkva felhasználhatja Budapestet kettős felhasználású vagy katonai célú termékek tisztára mosására, ezáltal aláásva a nyugati szankciós rendszert. „Orbán egy olyan csomópont kiépítésén dolgozik az Európai Unióban, ahol a Kreml, a kínai befektetések és a nyugati adófizetői pénzek keresztezik egymást, s ha ezek bármelyike elapadna, a magyar gazdaság megrendülne – ezért ragaszkodik Orbán az orosz olaj- és gázszerződésekhez, valamint a keleti piacokhoz” – mutat rá, megjegyezve: „trójai falóként betöltött szerepét így tudja pénzre váltani”.

S mint ismert, a szankciórendszer bármilyen gyengítése Oroszországnak kedvez, ráadásul Magyarország ezzel veszélyes precedenst is teremt. Az EU válaszul szigorítja a szankciók betartatásának végrehajtását. Emellett Brüsszel elindított egy „megbüntetik a közvetítőket” mechanizmust is – engedélyezve az exporttilalmakat azokra a harmadik országokra, amelyekről kiderül, hogy Oroszországba irányítják át az árukat. 

Mint Wally Adeyemo, amerikai pénzügyminiszter helyettes szavaiból kiderül: Washington is világossá tette, hogy „az USA és szövetségesei továbbra is határozott lépéseket tesznek globálisan, hogy megállítsák a kritikus technológiák áramlását, amelyekre Oroszországnak szüksége van az Ukrajna elleni illegális és erkölcstelen háborújához”. 

„Magyarország most másodlagos szankciók fenyegetésével néz szembe, hacsak nem vet véget kettős játékának” – írja a Lansing Institute elemzése, hozzátéve: Budapest, amely már most is milliárdos uniós források elvesztését kockáztatja jogállamisági aggályok miatt, s pénzügyi elszigeteltséggel is szembesülhet oroszbarát manőverei miatt. „Orbán veszélyes, az autokratikus szövetségesektől származó könnyű pénz csábítása és a nyugati bizalom – és ezzel együtt Magyarország nemzetközi tekintélyének – elvesztésének kockázata közötti határvonalon billeg” – húzza alá az írás.

A Magyarország–Kazahsztán–Üzbegisztán háromszög ugyan új piacokat és gazdasági előnyöket hozott Budapestnek, de sebezhetővé is tette a Nyugat felé, miközben mindebből Moszkva egyértelműen profitál, hiszen amíg ezek a kiskapuk léteznek, a segítségükkel a Kreml képes lesz továbbra is táplálni a háborús gépezetét. „Magyarország mindeközben nem csak a hírnevét, hanem a stabilitását is kockáztatja, az EU-nak pedig most már el kell döntenie, hogyan kezeli a magyar kérdést, mert a kollektív elrettentés sikere az egységtől függ” – zárja elemzését az amerikai Lansing Institute.