Ihász Sándor: lehet, hogy kihúzták az Alaptörvényből a sajtó- és véleménynyilvánítási szabadságot?

HírKlikk 2021. július 31. 17:30 2021. júl. 31. 17:30

Találkozott lehallgatásokkal hivatali idejében, de ügyész nem ad engedélyt, hanem indítványt tesz – mondta Ihász Sándor egykori fővárosi, illetve fellebbviteli főügyész a lehallgatási botránnyal kapcsolatban. „Külön kell venni azt, hogy nemzetbiztonsági okból van szükség rá, vagy bűnügyi felderítési okból. Ha utóbbi, akkor az igazságügyi miniszter engedélyezi az egészet, de annyira gumi a jogszabály, annyira nincs tartalmilag kidolgozva, hogy bárkire azt lehet mondani, hogy nemzetbiztonsági kockázatot jelent.”

Ihász Sándor a KlikkTv Mélyvízben című műsorában rámutatott, a többlépcsős folyamatban van egy előterjesztés, van egy döntés és van egy engedély. „Ennek a feltételrendszere azonban kidolgozatlan, amikor ezt megcsinálták, akkor nem gondoltak arra, hogy rendszerszintű joggal való visszaéléssel fogja valaki használni.”

Magát a programot, amiről szó van, egyértelműen a szervezett bűnözői körök tevékenységének és résztvevőinek felderítésére és bizonyítására találták ki. „Minden állam szokta volt használni, csak nem törvénytelenül. Itt nem volt szó arról, hogy valakit szervezett bűnözői körből hallgattak volna le, ha lehallgattak.”

„A másik a bűnüldözési célú lehallgatás, ott pedig az a feltétel – ez büntetőeljárási törvényben van benne –, hogy öt évi vagy annál több idejű bűncselekmény gyanújának kell fennállni. Ez bírói engedélyköteles. A titkosszolgálatnak vagy a nyomozószervnek van igénye a bűncselekmény felderítéséhez vagy bizonyításához, jelzi az ügyészségnek és az ügyészség ezt mérlegelve, vagy indítványt tesz a nyomozási bírónak, aki jogosult és felelős az elrendelésért és ő dönt, vagy nem. Az ügyészség viszont önmagában nem dönt, kivéve, ha az ügyészség nyomoz, mert olyan is van. Akkor ezt követően, a lehallgatási eredményt megkapja elméletileg hiánytalanul, tehát az visszapörög úgy, hogy annak az eredményét és felhasználását az ügyész is látja.”

Ihász Sándor elmondta, ha fel akarják használni azokat az eredményeket, bizonyítékokat, amik a lehallgatás eredményeképp keletkeztek, fel kell oldani az államtitkok alól. „Az megint egy külön eljárás, külön szabályokkal. Akkor az nyílttá válik, bekerül a nyílt nyomozati anyagok közé, vagy az államtitkot kiszedik belőle és nem teszik nyílttá. Ha felhasználásra kerül a titkos adatgyűjtés eredménye, akkor arról tudni lehet utólag, de arról a terhelt is értesül, hogy tudjon védekezni. De, ha nem keletkezik ilyen eredmény, akkor ezt a tényt sem közlik senkivel.”

Azzal kapcsolatban, hogy Pintér Sándor belügyminiszter az újságírót fenyegette meg, amiért kérdezni mert, azt válaszolta, az újságíró azt tette, ami a dolga, kérdezett. „Nem dolga tudni, hogy mi az államtitok és mi nem, a hivatását végzi, és közéleti témában kérdez, ami mindenkit érdekel, ami ennek a botránynak a kapcsán napok óta a közélet témája. Úgy nehéz államtitkot sérteni vagy felbujtani valakit, ha a szándék – jogásziasan –, a tudattartalom nincs meg. Az értelmezésemben az újságíró nem azt várta Pintértől, hogy az államtitkot mondja el, hanem kért egy tájékoztatást egy mindenkit érdeklő kérdésben. Ha az államtitok és Pintér nem mondja el, akkor semmi probléma nincs.”

„Sajtószabadság és véleménynyilvánítási szabadság van. Úgy olvastam, hogy az Alaptörvényben is az van, de lehet, hogy kihúzták közben, csak mi nem figyeltük.”

A titkosszolgálatokat is felügyelni kell, vagy legalábbis ellenőrizni lehet a tevékenységüket – hívta fel a figyelmet. „Szakmailag, törvényességileg. Ez az Országgyűlés megfelelő fórumán kell, hogy történjen, csak úgy nehéz, ha a Fidesz és a kormánytöbbség nem megy el az ülésre. Ebből soha nem lesz eredmény.”

Problémának tartja, „hogy itt különböző személyiségű, foglalkozású, szakmai profilú, életkorú, mindenben különböző emberek szerepelnek a listán, mint megfigyeltek. Ha itt van nemzetbiztonsági kockázat vagy konkrét bűncselekmény gyanúja, amiért ezt az egészet alkalmazzák, akkor valószínűtlen, hogy az ügyvédi kamara elnöke, illetve a milliárdos üzletember, az önkormányzati vezető, az újságíró és a többiek, mindannyian nemzetbiztonsági kockázatot képeznének. Akkor lenne oka ennek, ha konkrét bűncselekmény elkövetésével lehetnének összehozhatók.”

Mindent el lehet tussolni – jelentette ki Ihász Sándor. „A folyamatban lévő ügyben a hatóságok sem tudják azt kontrollálni, hogy mindent megkaptak-e, ebbe nem látni bele, mert nem ők végzik a lehallgatást, nincsenek jelen. Abból, hogy többlépcsős maga az engedélyeztetés is, a felelősséget is elmossa, arról nem beszélve, hogy a nemzetbiztonsági bizottságnak nincsenek érdemi jogosítványai.”

„Minden tiszteletem az övék, de packáznak velük".

 

 

Forrás: Hírklikk