Ihász Sándor: Orbán Viktor büntetőjogi felelőssége már a jelenlegi tények alapján is egyértelműen felmerül

Interregnum helyett teljes jogkör az átmeneti időszakban

Ihász Sándor a beszélgetés elején tisztázta azt a jogi és etikai dilemmát, amely a legfőbb ügyész lemondása és a tényleges távozása közötti időszakot jellemzi. A volt fellebviteli főügyész az ügyvezető kormányok működéséhez hasonlította a helyzetet, hangsúlyozva, hogy egy országnak a működésében sem és egy ügyészségnek a működésében sem nyilván nem lehet interregnum, azaz nem történhet meg, hogy bezárják az ajtót és szünetet tartanak. Formálisan és jogilag semmi nem köti a távozó vezetőt, ugyanolyan intézkedési mozgástérrel és teljes jogkörrel rendelkezik most is, mint korábban, így akár operatív vagy személyzeti döntéseket is hozhat.

Ihász szerint ez sokkal inkább etikai kérdés, mintsem jogi, hiszen a tiszta viszonyok azt diktálnák, hogy ilyenkor a távozó vezető már tartózkodjon a hosszú távú kötelezettségvállalásoktól. A szervezetben jelenleg egyfajta kivárás előtti állapot tapasztalható, amit a nyári bírósági ítélkezési szünet is felerősít, amikor a kötelező ügyészi jelenlétet igénylő tárgyalások szünetelnek.

Történelmi párhuzamok és a karmesteri szerep elértéktelenedése

A beszélgetés során előkerült a kilencvenes évek közepe, és Györgyi Kálmán egykori legfőbb ügyész alakja, akinek történt váratlan lemondását a mai napig politikai legendák övezik. Ihász Sándor, bár tiszteletből nem kívánta megosztani a házon belüli konkrét magánéleti okokat, emlékeztetett arra a szokatlan és sokat sejtető momentumra, amikor Áder János, az Országgyűlés akkori elnöke egy négyszemközti beszélgetésre hívta be a legfőbb ügyészt, amit közvetlenül a lemondás követett. Györgyi Kálmán szakmai elismertsége vitathatatlan volt, és bár korábban nem dolgozott ügyészként, rendkívül elegánsan, pártatlanul és szakszerűen vezette a szervezetet.

Ő olyan volt, mint egy jó karmester, aki nem maga akart zenélni, hanem a koordinációra, a ritmusra és az ívhúzásra figyelt, miközben hagyta érvényesülni a rátermett szakembereket. Az őt követő Polt Péter kinevezése azonban szükségmegoldásként indult, és végül teljesen felborította azt a politikai egyensúlyt, amelyre a korábbi korszakokban a vezetők kiválasztásánál még formálisan figyeltek.

A lojalitás mételye, Orbán felelőssége és a jövőbeli reformok terhe

Ihász Sándor szerint az egymást követő Fidesz-ciklusok alatt a folyamatok eldurvultak, a kormányzat már a látszatra sem ügyelve hozott politikai kinevezéseket az igazságszolgáltatás különböző szintjein, amire Varga Zs. András kúriai elnöki pozícióját hozta fel példaként. Ez a fajta szemléletváltás úgy itatta át az ügyészséget, mint az itatós papír a tintát: a lojalitáson működő igazodás vált főszabállyá a napi munkában. Ez a rendszer ma már szinte tocsog a tintától, és azok a szakemberek, akik még láttak valódi szakmaiságot és más értékrendet, egyszerűen fuldokolnak ebben a környezetben. A politikai motivációk kapcsán a volt főügyész kitért arra is, hogy az eddig megismert tények és adatok alapján már régen el kellett volna rendelni nyomozásokat olyan kormányzati szereplők ellen, mint Orbán Viktor, Rogán Antal vagy Szijjártó Péter, hiszen aki közpénzről vagy uniós támogatásokról jogellenesen döntött, annak jogállami keretek között felelnie kell.

A tudott tények alapján egyértelműen felmerül Orbán Viktor büntetőjogi felelőssége is, legyen szó akár a Hatvanpuszta körüli ügyekről, az Elios-ügyről, vagy ha kellően visszamegyünk az időben, akár az el nem évült Orbán-bányák kérdéséről, amelyek mind jogállami vizsgálatot követelnének. Emiatt a leendő új legfőbb ügyészre szinte emberfeletti munka vár. Ihász poénosan megjegyezte, hogy gratuláció helyett inkább részvétnyilatkozatot küldene a megválasztott utódnak, hiszen a kulcsfontosságú helyeken átitatódott szervezet strukturális és személyzeti problémáit csak egy kikezdhetetlen tekintéllyel, hatalmas bátorsággal és komoly politikai támogatással rendelkező vezető képes felszámolni, mivel az ügyészség részintézkedésekkel már nem menthető.