Infláció: legyen több pénzünk, költsünk minél többet

Azok az intézkedések, amelyeket a kormány a napokban bejelentett, hogyan hatnak a következő hónapok inflációjára?

Rövid távon a kormány politikája inflációcsökkentőnek látszik, hosszabb távon azonban az osztogatások miatt fennmaradhat az árnyomás. Olyan mennyiségű pénzt terveznek elkölteni a következő hónapokban, amely minden elemző számításai szerint tovább fogja pörgetni az inflációt. Erre a legjobb példa az Otthon Start Program, amelyet a „bárki, bárhol" felütéssel jelentett be a kormány. A 3 százalékos lakáshitel szinte teljesen szembemegy az eddigi családtámogatási elvekkel, hiszen eddig főként a fiatal házaspárok, a gyermekesek kaptak állami támogatást, vagy akik vállalták, hogy lesz gyermekük és valamelyik preferált kistelepülésen fognak élni és dolgozni. Most az olcsó lakáshitel azoknak is elérhető lesz, akik nem felelnek meg a fenti feltételeknek. Lehetnek pályakezdők, harmincasok, sőt, akár idősebbek is, fővárosiak vagy falusiak, egyedülállók, elváltak vagy gyermektelenek. Mindössze néhány feltételt kell teljesíteni. Ez az egyik fontos tényező, hiszen olyan keresletet generál a lakáspiacon, amelynek már a híre is jelentősen megemelte az árakat. A kormány megpróbál szavazatokat vásárolni, máris látszik, hogy a választások előtt megnyílnak majd a pénzcsapok, ami a másik oldalon gerjeszteni fogja az áremelések iránti nyomást. A harmadik fontos tényező, hogy az államháztartási hiány nem akar csökkenni, és nem látszik, hogy a kormány megpróbálna lépéseket tenni ebbe az irányba. Ez már önmagában sem illeszkedik a meghirdetett antiinflációs politikába, sőt, gyakorlatilag azt látjuk, hogy a gazdaságpolitikai minden eleme az inflációt fűti.

Az előbb azt említette, hogy a kormány mintha engedett volna a „legyen több gyerek” elvárásból. A három gyerekes családanyák egész életére szóló személyi jövedelemadó-mentessége ebbe a csokorba tartozik. Jól értettem? 

A kormány engedett is, meg nem is. A legalább három gyereket nevelő anyák „örökös” szja mentessége erősen kétélű fegyver. Ezzel az intézkedéssel ráadásul akarva, akaratlanul megbélyegzik azokat a nőket, akik nem tudnak, vagy nem akarnak gyermeket vállalni. A családtámogatást nem feltétlenül a személyi jövedelemadó keretein belül kellene megoldani. Amilyen mértékben próbálják ezzel csökkenteni a terheket a családosoknál – persze elsősorban csak a középosztálybelieknél, akiknek már van értelmezhető személyi jövedelemadójuk, mert ők járnak ezzel a legjobban –, és a másik oldalon kiterjesztik az első lakáshoz jutás lehetőségét szinte minden korosztályra, jelentősen felverik az árakat. Az így kiáramló jövedelem keresletet gerjeszt, lényegében az se biztos, hogy azok járnak jól, akiket célozni szeretnének. Amennyi kedvezményt kapnak mondjuk egy Start-hiteles lakás vásárlásához, az emelkedő lakásárak ezt kompenzálni fogják, de akár még meg is haladhatják.  Nem biztos, hogy a célzott hatás eléri a célját és az infláció megtorpan. A családok támogatása nemes cél, csak egy baj van: már hosszú évek óta kizárólag a jól kereső családok támogatását tűzik ki célul. Ennek következtében egyre jobban kettészakad a társadalom. De ez egy másik történet. 

Az infláció vesztesei már jó ideje a nyugdíjasok. Az ő szavazataikra már nem is számít a kormány?

Azt nehéz megmondani, hogy az egyre jobban elszegényedő több mint 2 millió idős ember mit gondol majd a szavazófülkében a Fidesz szociálpolitikájáról. Nem biztos, hogy lehet olyan összefüggést keresni a szavazói hajlandóság mögött, hogy akik jól járnak, azok a Fideszre szavaznak, akik meg nem, és a legszegényebbek közé tartoznak, azok pedig az ellenzéket támogatják 2026-ban. Ennél azért bonyolultabb összefüggések vannak. A nyugdíjasok hosszú évek óta azért járnak rosszul az Orbán-rendszerben, mert megszüntették az úgynevezett svájci indexálást, amikor a nyugdíjak emelkedését fele részben az inflációhoz, fele részben a béremelkedésekhez igazították. A KSH pusztán inflációs adataiból egyáltalán nem lehet következtetni a nyugdíjasokat érintő áremelkedések mértékére, ezért mindenki pontosan tudja, hogy egyre jobban leszakadnak a nyugdíjak a keresetekhez képest. Kezdetben – 2010-12 környékén – ez az olló még viszonylag pici volt, most már egyre nagyobbra nyílt, ami tovább rontja a nyugdíjasok, de főleg az alacsony kisnyugdíjasok helyzetét.

A magyar gazdaságban van egy erős bérnyomás is. Erről mi a véleménye?

Magyarországon rendkívül alacsonyak a bérek. Az Orbán-kormány adópolitikája miatt megfigyelhető egy erős leszakadás az alacsony jövedelműek körében, ahol már-már a dolgozói szegénység is megjelent. Ez azt jelenti, hogy azoknak is napi megélhetési gondjaik lettek, akiknek egyébként van munkájuk, állásuk. Minden ilyen kormányintézkedés a felső tízezernek kedvez, az újabb és újabb személyi jövedelemadó kedvezményekkel kizárólag ők járnak jól. Azok is ők, akik a kedvezményes lakáshitelből akár befektetési céllal is vásárolnak majd lakást, miközben nem ez lenne a cél, hanem a születések számának növelése, az életkezdők támogatása. Ez az a társadalmi kettészakadás, amelyet már korábban is említettem, de nagyon régen, több cikluson keresztül – sajnos következetesen – folytatnak.

Mekkora szerepe lehet az MNB új vezetésének az infláció megfékezésében?

A mostani banki vezetés következetesebb monetáris politikát folytat, mint az elődje, az eddigi intézkedéseikből legalábbis ez látszik. De az infláció és a forint árfolyama nem csak a monetáris politika kérdése. Az az igazság, hogy a stabil és erős nemzeti valuta legfontosabb háttere a kiszámítható és erős gazdaság, amiről azonban most nem beszélhetünk. Ezért a forint, bár a nemzetközi pénzügyi helyzet hál' Istennek viszonylag stabil, továbbra is sérülékeny. És ez egy folyamatos veszélyt jelent, amióta 2010-ben tudatosan elkezdték gyengíteni a forintot.

Újra és újra előkerül az euró bevezetésének problémája. Az euró nem stabilizálná a hazai inflációt?

Az euró bevezetésének egyik alapfeltétele, hogy az ország olyan gazdasági mutatókat érjen el, amelyek között az első helyen szerepel az alacsony infláció is. Az euróövezet országai ebből a szempontból kiszámíthatóbbak, mint az azon kívüliek, de gyakorlatilag az Orbán-kormánynak soha nem volt célja az euró bevezetése. Akkor sem, amikor talán nem is álltunk ettől olyan messze. Az ő gazdaságpolitikájukkal ellentétes lenne az a fegyelem és szigor, amit az euró bevezetése megkövetel.