Inflációnk letörésének szépségfoltjai

Nemzetközi összevetésben a következő megállapításokat tehetjük.

1. 2023 átlagában, az unió 27 tagállamának körében, a forint vásárlóerejének csökkenése volt a legnagyobb.
    
2. A magyar infláció 2022-ben az unióban még csak a negyedik legmagasabb értéket jelezte a balti országok mögött, innen sikerült 2023-ra az első helyet megszerezni. 
    
3. Az uniós módszertan szerint számított évi drágulás (17 százalék) a háromszorosát tette ki az eurózónában mértnek. 
    
4. Az elmúlt esztendőben – éves átlagban – valamennyi európai tagállamban esett az infláció, Magyarország e tekintetben is egyedülálló volt, nálunk ugyanis erősödött. 
    
5. 2022 decemberében Lettországban és Litvániában még húsz százalék körüli árszintnövekedés mutatkozott, ezt 2023 végére ugyanők egy százalék alá tudták leszorítani. A magyar infláció ugyanezen idő alatt 25 százalékról csak 5,5 százalékra zsugorodott. 
    
6. A Nagy Márton által hivatkozott országokban az esztendő átlagában rendre kisebb fogyasztói árszintemelkedést mértek, mint nálunk. A cseheknél 12, a lengyeleknél 11, a románoknál 10 százalék teljesült. S tegyük hozzá, hogy az unió többi felzárkózó országában is a mienkénél jóval alacsonyabb volt az infláció.

A decemberi magyar inflációról

1. A decemberi alacsony árindex különösen fontos volt a kormány gazdasági döntéseit irányító Nagy Mártonnak (és persze a kormánynak, azaz Orbán Viktornak). Egyrészt, mert ha a decemberi index alacsony, akkor kicsi lesz a következő évre áthúzódó áremelkedés (a bázishatás), ami érthető módon, kedvezményezi az egész évi drágulás mértékét. 2024-re ez az átmenő árhatás januárban mindössze 3,1 százalékot tesz ki, szemben az egy évvel ezelőtti 22,9 százalékkal. Ebből már ránézésre is következik, hogy az idei árszintnövekedésnek jóval alacsonyabbnak kell lennie a tavalyinál. Másrészt az alacsony decemberi index azért is fontos volt, mert hivatkozási alappá tehető ahhoz, hogy az MNB a korábban bejelentettnél gyorsabban mérsékelje az alapkamatot, s így a kisebb reálkamat is járuljon hozzá a kormány tervbe vett GDP növekedéséhez (ezt a várakozást a piac – a KSH publikációja után – a forint árfolyamában némileg be is árazta).
    
2. A fogyasztói árprognózisok készítésével is foglalkozó, kilenc megkérdezett makrogazdasági elemző – januárban – 5,9 százalékra várta a decemberben 5,5 százalékosra kihozott inflációt. Közülük a legoptimistább szakértő is csak 5,7 százalékot feltételezett. A felültervezés épp olyan meglepő volt – főként annak mértéke alapján –, mint az októberi tíz százalék alá bukó drágulás esetében (akkor a 10,4 százalékos várakozással szemben a tényadat 9,9 százalékra sikerült).
    
3. A decemberi hat százalék alatti index lényegében annak volt köszönhető, hogy a KSH 0,3 százalékos árszínvonal-csökkenést mutatott ki az előző hónaphoz, novemberhez viszonyítva. Az utóbbi húsz év december/novemberi indexét áttekintve megállapítható, hogy a karácsonyi és a hanuka ünnepek havában, decemberben, nem szokott az árszint mérséklődni, már csak az élénkülő kereslet hatása miatt sem. Hacsak nem válságos időkről (2008), vagy olyan évekről van szó, amikor a külső tényezők következtében (is) nagyon alacsony az infláció vagy defláció jellemzi az esztendőt (2013-2015). Az előző hónaphoz mérten inkább a nyári hónapokban szokott előfordulni az árszint esése az olcsóbbá váló piaci, feldolgozatlan élelmiszereknek köszönhetően.
    
4. A 2023. decemberi árszintcsökkenésből nem volt meglepő az üzemanyagárak zsugorodása és a tartós fogyasztási cikkek áresése (külső inflációs nyomás mérséklődése, erősebb forintárfolyam, zsugorodó kereslet, bázishatás). De vitatható a vezetékes gáznak és az elektromos energiának a KSH által kimutatott árszintcsökkenése. (Ez az év egészére nézve is fennálló kétség, hiszen miközben a fizetendő tarifák változatlanok maradtak, az áram ára 3,5 százalékkal kisebb volt decemberben az egy évvel korábbinál, a vezetékes gázé pedig köbméterenként 30 százalékkal.)

Az is kérdéses, hogy tudta kihozni a Statisztikai Hivatal az élelmiszerkosár 43 százalékánál az árszint csökkenését novemberhez képest. Adatai szerint decemberben olcsóbb lett a marhahús, a baromfi, a hal és a halkonzervek, a tojás, a sajt, a sertészsír, az étolaj, a margarin, a liszt, a kenyér, a péksütemény, a száraztészta, a cukor, a csokoládé és a kakaó, az édesipari lisztes áru, a cukorka és a méz, a dió, mák, mogyoró, a fűszerek és egyéb ételek, a bolti kávé, valamint a tea. Ugyanakkor feltűnő, hogy számos élelmiszer – a KSH által már huzamosabb ideje jelzett –, hónapról-hónapra csökkenő árszintje ellenére, a vendéglátás, a munkahelyi, az iskolai, az óvodai és a bölcsődei étkeztetés árai az év folyamán rendre emelkedtek. 

Megkérdőjelezhető karácsony és hanuka havában az újságok, folyóiratok, könyvek, sportszerek és játékok árszintjének esése is. 

A vitatható termékkör a teljes fogyasztói kosár termékeinek kb. a 25 százalékát teszi ki, ami nagyon sok. A hivatal váltig állítja, hogy árindexszámítása korrekt és az Eurostattal koordinált. Lehetséges, nem tudjuk ellenőrizni, például azért sem, mert nincs még egy statisztikai hivatalunk. De ne vitassa el a hivatal a fogyasztónak azt a jogát, hogy a publikált adatok életszerűségét megkérdőjelezze, és megjegyezze, hogy a KSH-nak nemcsak hitelesnek kell lennie, hanem annak is kell látszania….

Ha viszont arról lenne szó, hogy az október óta tíz százalék alá bukó inflációban a széles és egyre szélesedő élelmiszerkörre előírt, beszerzési ár alatti eladási ár kötelezettsége húzódik meg, akkor azt kell mondanunk, hogy a kormány az elfojtott inflációval kozmetikáztatja a mutatókat. Vagyis a magyar inflációs indexek valójában annál is rosszabbak, mint ami a nemzetközi összevetésből kiolvasható.

Az elfojtott infláció árát majd akkor fogjuk megismerni, amikor ezt az infláció elleni látszatintézkedést felszámolják, hisz' az örökké nem lesz tartható. Várhatóan erre az év második felében kerül sor. Akkorra fognak regenerálódni, normalizálódni, visszaemelkedni az élelmiszerárak, amikorra a lakosság fogyasztói bizalma is helyreáll (mint ahogy ezt Nagy Márton reméli), és az jövedelemoldalról is támaszra lel. Erre látszik esély a legkisebb bérek 2023. decemberi 10, illetve 15 százalékos növelése, a feszes munkaerőpiac körülményei közt várható bérnyomás fokozódása okán és egyéb, az idei választásokhoz kapcsolódó, ma még ismeretlen kormányzati keresletteremtés nyomán is. 

xxx

Mindezek ellenére, látok esélyt arra, hogy a 2023 végére leszorított infláció után 2024-ben a fogyasztói árdrágulás 4,5-5,5 százalék körül alakuljon. Ám ehhez a prognózishoz inkább felfelé mutató kockázatok kapcsolódnak, amelyek a vártnál kedvezőtlenebb külső áralakulásból (újabb helyi háborúk), a forintárfolyam gyengüléséből, az elszálló költségvetési hiányból és az annak konszolidálásra tett erőfeszítésekből (mint 2022-ben), a bér-bér-ár-ár-bér-ár…-spirál erősödéséből következnek.

Kormányzati nézőpontból teljességgel érthető, ha egy fontos választási hullám előtt igyekeznek és szeretnének olyan sikerekkel is dicsekedni, mint amilyet a szokatlanul magasra szökött infláció letörése jelenthet. Hiszen ez a fejlemény úgyszólván mindenki számára pozitív üzenet lehet. Csak ne akarnák a választópolgárokat azzal a valóságtól távoleső információval megtéveszteni, hogy az infláció „ledöntése” a kormánynak köszönhető. Merthogy ennek éppen az ellenkezője az igaz: az Orbán-kormány a piacgazdaságba való durva beavatkozásai által eminens fűtője volt a forint értékcsökkenésének, ami magyarázat arra is, hogy nálunk miért magasabb és elhúzódóbb a „szankciós” infláció, mint más uniós országokban. 

Az infláció kevésbé szokott a politikai kívánalmaknak megfelelően viselkedni, főként nem, ha szabad kapacitások (tőke és munkaerő) híján a kereslet oldaláról fűtést kap.