Ingyenes lúzerképző indult? Különös pótcselekvésbe kezdett a Fidesz holdudvara
A politikai uborkaszezon és a választási kudarcok utáni sokkhatás sajátos mozgásokat indított el a Fidesz hátországában. Miközben az ellenzéki párt vezetése a csodára vagy a kormányzó rendszer spontán összeomlására vár, a háttérben olyan kezdeményezések bukkannak fel, amelyek egyszerre hordozzák magukon a megújulás kényszerét és a mélyreható strukturális válság egyértelmű jeleit. A KlikkTV Egyenleg című műsorában Lattmann Tamás nemzetközi jogász és Szentpéteri Nagy Richard politikai elemző járták körbe a kérdést, hogy vajon egy ingyenes vezetőképzés képes-e felszínen tartani a belső erjedéssel küzdő ellenzéki formációt, vagy csupán egyéni túlélési akciókról van szó.
A diskurzus apropóját Mátrai Márta nyilatkozata adta, amely szerint a Digitális Polgári Kör (DPK) szeptemberben elindítja a DPK Akadémiát. A tervek szerint egy 160 órás, ingyenes elméleti és gyakorlati képzéssel vérteznék fel a jelentkezőket, hogy ötleteikből valódi közösségeket építhessenek. A műsor elemzői szerint azonban a kezdeményezés sokkal inkább egy politikai pótcselekvés, mintsem egy átgondolt, rendszerszintű stratégia része. Szentpéteri Nagy Richard szerint eleve komoly válságjelenség, hogy most várnak ötleteket, hiszen számtalan alkalommal megállapítható volt már, hogy ennek az ellenzéki pártnak nincsen semmilyen érvényes állítása a nemzet számára, és az elmúlt időszakban nem volt egy őszinte megnyilvánulásuk, egy igaz szavuk vagy betűjük sem. A szakértő hozzátette, hogy bár minden beszélgetésből levonható valami tanulság, az ország számára hasznos dolgok kialakulásához egészen más metódusra lenne szükség: a feje tetejéről a talpára kellene állítani a szervezetet, és erkölcsi értelemben onnan kellene megújulni, ahonnan talán már nem is lehetséges.
Egyéni túlélési kísérlet a romok tetején
Az elemzés során gyorsan felszínre került a márkanevek és a múltbeli kudarcok terhe. Lattmann Tamás meglepetésének adott hangot, hogy az ellenzéki párt döntéshozói még mindig a DPK márkanevet használják, amelyet a választók többsége a kínos bukással és a politikai sikertelenséggel azonosít. A jogász hangsúlyozta, hogy egy normálisan megfizetett, épeszű politikai kommunikációs tanácsadó biztosan nem adna olyan tanácsot, hogy ezt a brandet tolják előtérbe, így a háttérben sokkal inkább egyéni ambíciók állhatnak.
Lattmann kifejtette, hogy a jelenlegi helyzet kísértetiesen emlékezteti őt a 2010-es időszakra, amikor az akkori ellenzék, az MSZP–SZDSZ romjain indultak be hasonló folyamatok egy vesztes csata után. A hadtudományi alapvetés szerint akkor kell a legszervezettebbnek lenni, amikor a struktúra vereségbe szalad bele, hogy minimalizálni lehessen a károkat, ám ez láthatóan most az ellenzéki Fidesznek sem sikerült. Nem zárható ki tehát, hogy ez a DPK Akadémia nem a felső vezetés által megalkotott stratégia része, hanem valakinek az egyéni túlélési tréningje vagy kísérlete, ami a párton belüli erjedés és belső helyezkedés egyik korai megnyilvánulása.
Bezárkózás és a reneszánsz hiánya
A DPK elnevezés merev megtartása a politológiai elemzés szerint egyértelműen azt mutatja, hogy a szervezet nem kíván nyitni a szélesebb társadalmi rétegek felé. Szentpéteri Nagy Richard rámutatott, hogy a névválasztással pontosan azt a törzsgárdát és hangulatot akarják felidézni, amely a kampányok során a fizetett vagy utaztatott statisztákból állt. Mivel nem képesek vagy nem akarnak változtatni a kommunikációs kereteken, kizárólag a meglévő, radikalizálódott hívők magjára számíthatnak, akik még mindig komolyan veszik a szervezet üzeneteit.
A probléma gyökere az elemzők szerint az, hogy ezek a hívők olyan állításokat kénytelenek komolyan venni, amelyek nem vezettek semmire. Az ukránellenesség, az Európa- és Nyugat-ellenesség, valamint a szexuális kisebbségekkel szembeni indulatkeltés teljesen zsákutcának bizonyult az ellenzéki térfélen. Ahhoz, hogy a párt értelmes és érvényes megállapításokat tegyen, nem félfordulatra, hanem teljes fordulatra, egyfajta újjászületésre lenne szükség. Erre a reneszánszra azonban a szervezet jelenleg teljesen képtelen, és talán a társadalom sem tőlük várná el a megújulást, hiszen a politikai piacon már bőségesen akad kínálat más szereplőkből, akik hatékonyabban képesek megfogalmazni a változás igényét.
A hamis dogmák fogságában
A beszélgetés záró akkordjai rávilágítottak arra a politikai bénultságra, amelyet az ellenzéki pártvezér tusványosi iránymutatása vetített előre. A hivatalos koncepció ugyanis kimerül abban, hogy meg kell várni az őszt, mert a politikai csillagállás majd úgyis magától kedvezővé válik számukra, és újra nekik áll a zászló. Ez a fajta passzív várakozás szüli azokat a pszeudócselekvéseket, mint a DPK vezetőképzése, amelyek arra jók, hogy elhitessék a tagsággal: történik valami, miközben valójában csak az időt húzzák a kormányzó rendszer összeomlására várva.
Szentpéteri Nagy Richard hangsúlyozta, hogy ez a stratégia arra kényszeríti a megmaradt hívőket, hogy olyan dogmákban higgyenek, amelyek a valóságban egyszerűen nem állják meg a helyüket. Nem igaz, hogy az illiberális rendszer jobb lenne, mint a liberális vagy alkotmányos demokrácia, és az sem igaz, hogy a keleti orientáció kifizetődőbb a nyugatinál. Az a politikai narratíva, amely szerint az Európai Unió az első számú ellenség, miközben Moszkva kevésbé jelent fenyegetést, mint Brüsszel, teljesen elszakadt a realitásoktól. Amíg a Fidesz holdudvara képtelen szakítani ezekkel a születésük pillanatában is hamis politikai termékekkel, addig a hasonló akadémiák és képzések csupán a belső válság elfedésére szolgáló, csekély hatékonyságú eszközök maradnak.
