Inkább béketeremtő, mint konfliktuskereső ember vagyok

Milyen érzés volt, hogy 2000-ben te kaptad meg az első Bolyai-díjat, amit a kis magyar Nobel-díjnak is neveztek annak idején, és aminek a legfőbb célkitűzése az volt, hogy a díjazott személyén keresztül a fiatalok felfigyeljenek a tudomány jelentőségére és szépségére ?

A díjat alapító Somody Imréék elég hangsúlyosan kiemelték, nehogy azt higgyem, hogy itt csak bekasszírozzuk a díjat, aztán szépen hátradőlünk otthon a fotelban, hanem segítségükre kell lennünk a díj egyik céljának elérésében, hogy ne csak a színészeket, sportolókat sztárolja a média, hanem a tudósokat is. Azokat, akiket valami miatt lehet és érdemes a figyelem középpontjába állítani. Én abszolút átéreztem ennek a jelentőségét. Beláttam, hogy korábban én sem helyeztem túl nagy hangsúlyt arra, hogy a tudományos eredményeinket népszerűsítsük, és a laikus érdeklődők számára is elérhetővé tegyük. Korábban semmilyen tapasztalatom nem volt a rádiós, televíziós interjúkban, és ahhoz, hogy heteken keresztül egyik stúdióból menjek a másikba, minden erőfeszítésemre szükség volt. A közszereplés tőlem mindig idegen volt. Megnyílni inkább csak szűkebb baráti körben szoktam, hogy kiálljak a nagy nyilvánosság elé, abban semmi gyakorlatom nem volt és a személyiségemtől is kicsit idegen. De soha nem bántam meg, mert rutinra tettem szert, és megtanultam megfogalmazni az eredményeinket közérthető formában. Ez nagyon fontos. Magamon is észrevettem, hogyha le tudom csupaszítani a felfedezésem fő üzenetét olyan szintre, hogy az a laikus számára is érthetővé váljon, akkor én is új megvilágításban látom azokat, és volt már rá példa, hogy akkor jöttem rá néhány továbblépési lehetőségre. Ez nagyon hasznos volt és mindenkinek ajánlani tudom.

A covidos időszak negyedik hullámánál tartunk. A tudósok, az akadémikusok eléggé aktívak voltak abban, hogy az egymásnak ellentmondó információk között eligazodjanak az emberek? 

Az a baj, hogy a közösségi médián keresztül iszonyatos hatékonysággal terjed a kontrollálatlan információ. Azt, hogy melyik a tudományosan megalapozott, melyik nem, senki nem ellenőrzi. Az emberek pedig inkább az összeesküvés-elméletekkel, rémhírekkel foglalkoznak, azt valahogy jobban elhiszik, talán mert azok izgalmasabbak, és nagyobb a hírértékük. Nehéz harcot kell vívnunk az áltudományok ellen, mert az emberek nem ismerik eléggé a tudomány módszertanát, a hiteles eredmények valami miatt nem olyan kapósak. Úgy gondolom, hogy mi mindent megtettünk, ami tőlünk tellett. Az oltások működéséről, az mRNS alapú oltóanyagok hatásmechanizmusáról készítettünk egy közérthető animációt, részt vettem személyesen is az oltás melletti kampányban, televíziós hirdetésekben. A COVID volt a fő téma tavaly és az idén is az Akadémia legnagyobb tudomány-népszerűsítő, ismeretterjesztő rendezvénysorozatán, a Magyar Tudomány Ünnepén. A weben közvetített előadásokat több tízezren látták, a felvételeket elküldtük a sajtónak és a középiskoláknak, és jelenleg is elérhetők az MTA hivatalos YouTube csatornáján. Az MTA orvosi osztálya szinte hetente jelentetett meg hírlevelet Covid-ügyben, és az Elnöki Bizottság az Egészségért is számos állásfoglalást tett közzé a járvánnyal kapcsolatban. Többek között mi már sokkal hamarabb szorgalmaztuk, hogy regisztráció nélkül történjenek az oltások és lám, nekünk lett igazunk, de közben sok idő telt el. És a magyaroknak még így is csak hatvanegy-két százaléka oltatta be magát. Ez pedig nagyon kevés. Most volt itt nálam a chilei nagykövet és büszkén számolt be arról, hogy náluk kilencven százalék fölötti az átoltottság. Tizennyolc millióan vannak, és naponta csak öt-hat ember hal meg Covidban. Mi tíz millióan vagyunk és majdnem kétszázan halnak meg naponta. Ez egyértelműen az alacsony átoltottságnak köszönhető. Mi akárhogyan próbálunk érvelni, nem tudunk előrelépni.

A kormányzati szervek, amelyek feladata a járvány kezelése, ugyancsak aktív segítséget kértek az Akadémiától?

Igen. Egyeztettünk Kásler Miklós miniszter úrral, többször voltam Pintér Sándor miniszter úrnál is tárgyalni a Belügyminisztériumban arról, hogyan tudja az Akadémia segíteni a jobb helyzetfelmérést, stratégiaalkotást. Magyarországon van talán a világon egyedül olyan Egészségügyi Elektronikus Szolgáltatási Tér (EESZT), adatbázis, amelyben megvan a lakosság összes egészségügyi adata. Ilyen máshol nincs, mert ami külföldön van, az általában biztosítótársaságoké, szigorúan titkosak, és nem kutathatók. A miénkhez sem férhet hozzá bárki, de kutatható. Ezekből az adatbázisokból hihetetlenül fontos információk nyerhetők ki – akár a mesterséges intelligencia módszerével – például arról, hogy kik tartoznak a különösen veszélyeztetett populációba, és azoknál milyen alapbetegségek számítanak leginkább a betegség súlyossá válásában, de még egy millió egyéb információ. Aranybánya egy ilyen adatbázis, és Pintér miniszter úr nemcsak nyitott volt a felvetésre, hanem ő is kezdeményezte. Éppen most szervezünk egy olyan információs fórumot, ahol ott lesz minden kormányzati és nem kormányzati intézmény képviselője, amelyiknek bárminemű adata van a különböző vakcinákról, és azok hatásáról. Ezzel is az ellentmondásokat szeretnénk feloldani. Ez abszolút testhezálló, multidiszciplináris feladat az Akadémiának, ahogyan a postcovid stratégia kidolgozása is, amire a miniszterelnök úr kérte fel az Akadémiát. Az Akadémia szinte minden osztálya – virológusok, közgazdászok, pszichiáterek, pszichológusok, szociológusok, immunológusok, járványtani szakértők, jogászok – részt vehet majd egy multidiszciplináris kutatócsoport vagy tanácsadó testület létrehozásában, amely alkalmas ennek a komplex feladatnak az elvégzésére. A költségvetés a megfelelő forrást is biztosítja erre jövő januártól.

Amikor megkezdődött a vakcinák beszerzése, akkor is támaszkodott a kormány a tudósok véleményére?

Úgy gondolom, hogy nem mindenben lehet csak és kizárólag a tudomány érveire támaszkodni. Egy politikai döntéshozónak ismernie kell az irányt, amit a tudomány mutat, de ugyanakkor figyelembe kell vennie számos egyéb faktort. Politikai, közgazdasági, pénzügyi lehetőségeket.

Én persze arra céloztam, hogy amikor elindult a vakcina-beszerzés, akkor alapvetően a kínai és az orosz vakcina felé hajlott a kormány.

Mert akkor az volt beszerezhető, a többiek csak jelentős, emberéletekben mérhető lemaradással váltak elérhetővé. Mi az elején nagyon jól álltunk oltottságban, és senki, soha nem bizonyította be, hogy a kínai vakcina hatástalan lenne. Lehet, hogy kicsit hamarabb lecsengett a hatása, lehet, hogy kicsit hamarabb kellett a kínai után esetleg emlékeztető oltást adni, de mindig az a legjobb, amihez hozzáfér az ember. Én is támogattam a kormány döntését, hogy azzal oltsunk, ami van, de minél több embert, minél gyorsabban. Az nagyon jó, hogy az oltási heteket kitalálták, de félek attól, hogy igaza lesz annak a járványtani szakértőnek, aki azt jósolja, hogy a Covidot mindenki el fogja kapni, és majd így fog kialakulni a nyájimmunitás. Ma már Karikó Katalin is ezt jósolja a rendkívül fertőző, de kevésbé súlyos tüneteket okozó Omikron-variáns megjelenése után. Azok is el fogják kapni, akik be vannak oltva, és azok is, akik nem. Azzal a különbséggel, hogy akik be vannak oltva, azok sokkal enyhébb tünetekkel fogják átvészelni, mint azok, akik nem..

Térjünk vissza a pályafutásodhoz. Te nem csak kutató voltál, hanem nagyszerű menedzser is és az intézetednek több millió eurót tudtál kutatásokra szerezni az Európai Uniótól. A Nemzeti Agykutatási Program megszervezésével pedig országos szinten sikerült az idegtudmányoknak jelentős lökést adnod. A menedzseri tapasztalataidat az Akadémia elnökeként is tudod kamatoztatni?

Ez úgy kezdődött, hogy az Európai Idegtudományi Társaságok Szövetsége (Federation of European Neuroscience Societies, azaz FENS) elnökké választott 2004-ben. Ez két évre szóló megbízatás, és akkor lettem automatikusan tagja az European Brain Council nevű lobbi-szervezetnek. Akkor, ott az elnökség javaslatára, egy gyógyszergyár finanszírozásával készült egy felmérés arról, hogy mennyibe kerül egy évben az Európai Unió országaiban a neurológiai, pszichiátriai betegségek kezelése. A 2005-ös adat szerint brutális összeg, 386 milliárd euró jött ki, ami 35 százaléka volt az összes betegségre jutó költségnek. Ugyanakkor az agy betegségeinek kutatására a megítélt pénzek nyolc százaléka jutott. A 2010-es szélesebb körű felmérés szerint csaknem 800 milliárd eurót költ az EU az agy betegségeinek gyógyítására. Ezzel sikerült felhívnunk a politikai döntéshozók figyelmét arra, hogy az agybetegségek, mint például az Alzheimer-kór, depresszió, skizofrénia iszonyatos anyagi és szociális terhet jelentenek a családok, a társadalom számára. Itt sürgősen lépni kell, és a tagországokban az agykutatást prioritásként kell kezelni, mert különben nem lesz továbblépés. Sikerült EU-s szinten, és utána itthon is ezzel kezdtem érvelni. Végül 2013-ban aláírtuk a miniszterelnök úrral és az Akadémia akkori elnökével, Pálinkás Józseffel a stratégiai együttműködést, megalapítva ezzel a Nemzeti Agykutatási Programot, ami négy évre tizenkét milliárd forintot biztosított az agykutatás számára. A programot a négy év elteltével még négy évre sikerült megújítani, hat és fél milliárd forint támogatással. Ekkora összeget semmilyen más tudományág még nem kapott Magyarországon, és ennek óriási jelentősége lett, nagyon sok eredmény született. Olyan új idegtudományi iskolák indultak be, amelyeket a hazahozott kiváló magyar tudósok vezetnek, sőt, külföldi csoportvezetőt is sikerült Magyarországra hozni. Egyre-másra születtek olyan felfedezések, amelyek közvetve vagy közvetlenül klinikai alkalmazáshoz vagy új gyógyszercélpontokhoz vezettek, vagy a legnagyobb presztízsű folyóiratok közölték, és ezáltal a magyarországi agykutatás a világ élvonalába került.

Pár évvel később, 2011-ben Somogyi Péterrel és Buzsáki Györggyel együtt kaptad meg a Grete Lundbeck Európai Agykutatási Alapítvány által alapított és első alkalommal odaítélt Agy-díjat (Brain Prize), amivel díjazottakként egymillió euró jár és az agykutatók Nobel-díjának hívják.

Nagy megtiszteltetés volt, bár én sohasem neveztem így. A több mint száz éves múlttal rendelkező Nobel-díj presztízsét nem lehet soha megközelíteni. De büszke vagyok rá, mert egy díj nemzetközi elismertségét nemcsak a mögé tett pénz határozza meg, hanem az is, hogy kik kapják meg. És a díjbizottság nem félt első alkalommal három magyar kutatónak odaadni. Ezt a díjat a dánok alapították, és a Nobel-díjjal meg az Abel-díjjal akartak konkurálni. Az Abel-díjat, amit a norvégok adnak, a matematikusok Nobel-díjának becézik, és ezt kapta meg az idén Lovász László (aki Freund Tamás előtt az MTA elnöke volt – a szerk.).

Egy programmal érkeztél az elnöki pozícióba és ebben az a vágyad is benne van, hogy visszaszerezd az Akadémia keretei közé a kiszervezett kutatóintézeteket. Hol tartasz ebben?

Nem adtam fel. Úgy gondolom, hogy a kétfejű sas modellben működne a legjobban a kutatóhálózat, úgy, hogy az Akadémia költségvetési fejezetén belül lenne két alfejezet, az egyik a köztestületé, a másik az Eötvös Lóránd Kutatói Hálózaté (ELKH). A köztestület továbbra is megválasztja az elnökét és végzi a köztestületi feladatait, a másik pedig a kutatóhálózat, amelynek az elnökét ugyanúgy kinevezhetné a miniszterelnök, ahogy most az ELKH elnökét, az Akadémia elnöke és a területileg illetékes miniszter közös javaslatára. És lenne ugyanúgy tizenkét fős irányító testület, mint most is. Fele tagot jelölhetne az ITM minisztere, a másik felét pedig az Akadémia. Ezzel minden eddigi pozitívumát meg lehetne őrizni az újjászervezésnek, viszont el lehetne kerülni azt a skizofrén állapotot, hogy a kutatóhálózat kint van, az ingatlan pedig, amelyben dolgoznak, az Akadémia tulajdona, amit térítésmentesen használatba kellett adnunk. Ez megoldhatatlan konfliktushelyzeteket eredményez. Tény, hogy az Akadémia nem mindenben volt jó gazda, mert egy köztestület nem igazán tud kutatóhálózatot irányítani, de mindazt az újítást, amit az ELKH-ban bevezettek, azt az Akadémián belül is el lehetett volna intézni. Bízom abban, hogy sikerül egy olyan konstrukciót kitalálni, amitől a kormány is belátja: a kutató hálózatnak vissza kell kerülnie az Akadémia keretébe. Az viszont tény, hogy a jövő évi választások előtt erről nincs értelme egyeztetni, mert akár rosszul is járhatna az Akadémia, úgyhogy most inkább nem erőltetem, de nem vesztettem el a reményt.

És szereted-e még a borokat, mert egy időben a magyar borok nagykövete voltál. Megkaptad a Borászok barátja megtisztelő díjat, és ha jól tudom, az Akadémia bora című borversenynek is az egyik elindítója voltál.

Igen, szeretem, és valóban közreműködtem abban, hogy az Akadémia bora borverseny Magyarországon akkreditált borversennyé váljon és minden évben komoly visszhangja legyen. Úgy gondolom, hogy ezzel az Akadémia a tudomány presztízsével odaáll a magyar borász szakma mögé, és kifejezheti, hogy valóban büszkék lehetünk a magyar borkultúrára.

Az előző rész itt olvasható.