Izrael: a sokk után okos és megfontolt válasz kell

Mit tehet Izrael, nem csapda-e a számára, amit állítottak? Hiszen anélkül nem tud visszavágni, hogy civilek, köztük gyerekek, nők, idősek ne váljanak áldozattá, de a világ ennek alapján fog ítélkezni.

Kétségtelenül nagyon nehéz a helyzet, tekintettel arra, hogy a Közel-Keleten nagyon erős az elrettentő képesség jelenősége. Annak demonstrálása, hogy mi erősek vagyunk, erősebbek, mint az ellenfeleink. Ezért ilyen brutális a Hamász és ezért ígérkezik keménynek Izrael fellépése is. És valóban, az egyik nagy kérdés, hogy ki lehet-e ebből a logikából lépni?

Egyáltalán, ki lehet lépni belőle?

Meg lehet oldani, de nagyon okosnak és megfontoltnak kellene lenni. Az egyik fontos kérdés az lesz, hogy mit tudnak tenni a Hamasszal, mennyire tudják meggyengíteni, továbbá, hogy utána akarnak-e valamilyen politikai megoldást találni. Ma már egyértelműen látszik, hogy az egyik legnagyobb probléma éppen az, hogy Izrael Gázát teljesen a Hamászra hagyta. Azt gondolta, hogy ha elszigeteli a 2,5 millió embert és a Hamászt, akkor nem lesz gondja. A másik fontos kérdés annak a határvonalnak a megtalálása a válasz kapcsán, amit a nemzetközi közösség még támogat, illetve elvisel. E tekintetben az Egyesült Államok a leglényegesebb, az USA támogatása ugyanis a legfontosabb Izrael számára. Ez most még maximálisan megvan. Olyan kemény választ kell Izraelnek találnia, amely még nem váltja ki a nemzetközi közösség tiltakozását, ugyanakkor megfelelően hatékony. 

Ezt hogyan tudja megoldani?

Nem tudom. Nem látom egyelőre, hogy mit fog csinálni. Most még a sokk uralkodik, s ilyenkor nagyon sok minden elhangzik… Azt látni, hogy Izrael bevonul Gázába és megpróbálja felszámolni, meggyengíteni a Hamaszt – megjegyzem, szerintem nem fogja tudni teljesen felszámolni. De mi lesz utána? A fő kérdés, hogy van-e az izraeli vezetésnek kilépési, befejezési stratégiája? Szerintem ezt még ők sem tudják pontosan. Azt látjuk, hogy egyelőre erősen az érzelmek dolgoznak, a bosszú a fő – a nemzetegyesítő kommunikációban legalábbis, és sokakban érthetően ténylegesen, a valóságban is, de hogy ez alapján jó stratégiai döntéseket lehet-e hozni, azt kétlem, és főleg remélem, hogy nem ez fogja meghatározni a választ.

Mennyire játszhat ebben szerepet a további eszkaláció? Például a megszállt területeken már vannak palesztin tüntetések, illetve északon a Hezbollah is mozgolódni látszik.

Egyelőre nem látom komoly veszélyét, hogy többen nagyon be akarnának szállni, hogy sokan szeretnék eszkalálni ezt a konfliktust, de nyilvánvalóan még változhat. Legtöbben a Hamászt, a Hezbollahot és Iránt látják érdekeltnek abban, hogy a helyzet eszkalálódjon, de abban már messze nem olyan nagy az egyetértés, hogy az arab országok is annyira szeretnék ezt. Azt ugyanis tudják, hogy ebből mindenki vesztesen kerülhet ki. Azt is inkább csak elméleti síkon tudom egyelőre elképzelni, hogy ez esetleg megváltozhat, amennyiben Izrael gázai fellépése drámaian sok palesztin áldozattal járna, s nem a Hamaszt, pontosabban a gázai fegyvereseket érintené, hanem civileket, nőket, időseket, gyerekeket is. 

Ismerve a lakosság sűrűségét Gázában, ez vajon elkerülhető?

Bizonyos értelemben nem, de az elviselhető áldozatszám megítélése erősen függ attól, hogy mit látunk. Ehhez hozzátehetem, hogy a fegyveresek a nőket és a gyerekeket is sok mindenre fel tudják használni. Az izraeliek esetleg meg tudják csinálni azt (ha akarják), hogy lehetőséget biztosítanak néhány szövetségesük számára, hogy belelássanak az akcióikba, bizonyítandó, hogy őket nem a nyers bosszú vezérli. Bizonyos körök alatt főként az amerikaiakat értem, s olyan szövetségeseket, akik meg tudják győzni a nemzetközi közvéleményt arról, hogy szükségesek ezek az akciók és eredményesek is.

És ha nem? Mi lesz? Milyen hatása lesz a régióra, illetve az egész világra?

Egyelőre nem látjuk, hogy mi lesz a vége, még az elejét sem igazán. Nagyon nehéz és hosszú lesz, az biztos. Igen erősen befolyásolja ezt az is, meddig marad fenn a – teljesen megalapozottan – most tapasztalható nagyon erős szimpátia Izrael mellett. Ám ez erodálódhat, megváltozhat, ha rosszul kezeli a helyzetet kormány.

Mennyiben befolyásolhatja az az óriási álhír-áradat, ami kíséri a háborút? Például már van olyan fake news (az izraeli kisgyerekek lefejezése vagy ketrecbe zárása), amit az izraeli hatóságok cáfoltak meg, és kértek mindenkit, hogy terjessze a cáfolatot. 

Az álhírek ma már hozzátartoznak minden konfliktushoz, nagyon oda kell figyelni, hogy mi jelenik meg, és az álhíreket gyorsan cáfolni kell. Szerintem ez meg is oldható. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lesznek álhírek, de döntő mégis az, hogy mit gondolnak és mit kommunikálnak az egyes társadalmak felé a kormányok, elsősorban Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban, valamint a mainstream média. Ha ezek kitartanak Izrael mellett, akkor teljesen mindegy, hogy lesz vagy nem lesz hamis hír, meg fake news, merthogy akkor nem fordulnak olyan élesen Izrael ellen az emberek. De ha úgy látja a mainstream média és a politikusok, hogy Izrael túllépett egy vonalat, akkor erodálódhat a támogatás.

A mostani háborúnak milyen hatása lehet világra?

A döntő az lesz, hogy megmarad-e ez a háború Izrael, a Hamasz és a gázai övezet háborújának, vagy többen is beleszólnak majd, s ezáltal eszkalálódik a konfliktus. Ha ez utóbbi következik be, az nagy változást fog hozni. Egyébként önmagában az is jelentős változás már, hogy a palesztin kérdés visszakerült a nemzetközi napirendre. Az persze nem mindegy, hogyan és milyen következményekkel, illetve, hogy milyen hosszú időre változtatja meg Amerika és Európa közvéleményét, és nyilvánvalóan az is fontos, hogy mennyire veszi el a figyelmet és a támogatást Ukrajnától. Ez utóbbi sokak félelme, de ha a válasz megmarad Izrael és a Hamasz közötti konfliktusnak, akkor nem kellenek olyan nagy pluszenergiák az USA és Európa részéről. Lőszerre persze szüksége van Izraelnek is, de nem olyan technikát kell használnia Gázában, mint amit Ukrajnában kell bevetni. A kérdés inkább az, hogy Izrael eléggé visszafogott lesz-e a szükséges városi harc megvívásakor, vagy úgy gondolja, egyszerűbb lerombolni az ellenfél területét. Nem mellékes, mi fog történni Gázában. Városi harcot nem tankokkal és nehéz fegyverekkel szoktak folytatni, hanem kézifegyverekkel és drónokkal. Összességében úgy gondolom, ha megmarad a jelenlegi méretében és nem eszkalálódik, akkor nem kell aggódni amiatt, hogy teljesen eltereli Ukrajnáról a Nyugat figyelmét. 

Az arab országok viselkedése mennyire elfogadható a gázai civil lakosság sorsát illetően? Gondolok itt arra, hogy a szomszédos Egyiptom – a hírek szerint – napi mindösszesen 400 palesztin civilt enged át a határán.

Nem az arab országok idézték elő a jelenlegi helyzetet. Donald Trump óta Izraelnek kedvező módon zárójelbe lehetett tenni a palesztin kérdést, amit szerintem sok arab ország sem bánt – de ismét szembe jött megoldatlansága, s szerintem nem lehet lesöpörni a kérdést. A palesztin kérdés szerintem egy közös közel-keleti probléma, aminek rendezésére a világ láthatóan képtelen rávenni Izraelt. A most uralkodó narratíva például minden korábbinál erőteljesebben hajlamos Hamász-támogatóként meghatározni a 2,5 millió gázai lakost, miközben túlnyomó többségük gyakorlatilag a Hamász túsza. Mivel Gázában ez a szervezet működteti az állami intézményeket – az oktatást, a szociális ellátást, az intézményrendszert –, alapvetően határozza meg a palesztinok létét és életét, s igen könnyen belekényszeríti őket bizonyos dolgok elfogadásába. Ennek ellenére, hibának tartom, ha nem teszünk különbséget a Hamasz fegyveresei és a civil lakosság között. Nem gondolom tehát, hogy a palesztinok sorsa csak arab kérdés lenne, s nem állítom azt sem, hogy csak izraeli kérdés – szerintem már régóta nemzetközi probléma, amit nagyon nehéz megoldani. Elsősorban azért, mert végül a két fél előbb vagy utóbbi az erőszak eszközéhez nyúl, ilyenkor pedig még szóba hozni is nehéz a probléma politikai megoldását.