Javaslatok a szegénységi csapdából való tartós kikerülésre

Az Egyensúly Intézet „Hogyan csökkentsük a szegénységet?” címmel közelmúltban megjelent tanulmányában nem csupán a rendelkezésre álló források szűkösségéről beszél, hanem egy ezzel összefüggő életmódról, amely az élet számos területén hátrányt jelent a nélkülözőknek, a munkaerőpiactól az egészségügyön, a lakhatási körülményeken és a társadalmi érintkezéseken keresztül a gyermeknevelésig vagy a mentális egészségig. Épp ezért, sem a diagnózis, sem a megoldás nem szűkíthető a szociális transzferek és általában a rendelkezésre álló pénzügyi eszközök kérdéskörére. A végső cél nem a tüneti kezelés, hanem az, hogy minél többen kikerülhessenek a szegénységi csapdából, egyáltalán, hogy képesek legyenek erre.

Mi a szegénység?

A szegénység mérésére használt legtöbb bevett mutató ma alkalmatlan a szegénység mértékének reális felmérésére. Ez a módszertani nehézség mind a valós hatások mérését, mind a társadalmi folyamatok dinamikájának megértését akadályozza. Az EI szerint ezért új mutató bevezetésére van szükség, ami képes hiteles képet nyújtani a hazai szegénység helyzetéről, és olyan adatokra épül, amelyek más európai uniós tagállamokra vonatkozóan is évekre visszamenőleg elérhetők.

Ezt a két kritériumot teljesíti az Egyensúly Intézet Szegénységmutató (EISZM), amely az EU SILC nevű, évente megismételt mérés adataira alapul. Az EISZM öt elemből álló index: Az adott háztartás rendelkezésére álló jövedelem (ez az érték eléri-e a létminimum mindenkori szintjét). Az adott háztartás képessége arra, hogy a család otthonát melegen tartsa. Az adott háztartás lehetősége arra, hogy a benne élők legalább minden másnap húst, halat vagy ezek vegetáriánus megfelelőjét fogyasszák. Az adott háztartás képessége arra, hogy a váratlanul előálló, rendkívüli kiadásokat fedezni tudja. Rendelkezik-e az egyén két pár jó cipővel; azt teszteljük, igaz-e ez a háztartás minden tagjára.

Amennyiben az öt közül egy elem esetében is hiányt észlelnek, a háztartás a szegénység által veszélyeztetettnek minősül. Ha két-három problémás elem van, akkor a háztartás szegénységben élőnek, négy-öt problémás elem esetében pedig mélyszegénységben élőnek számít. Az Egyensúly Intézet az EISZM 2021-es értékét az adatok publikációját követően számolja ki, majd hozza nyilvánosságra, egyúttal összeveti azt a releváns referencia-országokkal és a korábbi évekre vonatkozó adatokkal is.

A gyermekek számára külön támogatási forma kell

Az EI szerint a felnőtteket célzó alapjuttatás mellett, külön támogatási formára van szükség a rászoruló családokban élő gyermekek létbiztonságának és kiegyensúlyozott nevelkedésének biztosítása céljából. Azt javasolják, lengyel mintára vezessék be Magyarországon is a gyermekenként havi 50 ezer forintos alapjuttatást. Ez a gyermeket nevelőket, eltartókat segítő juttatás egységesen, jövedelmi helyzettől és gyermekszámtól függetlenül minden családnak járjon. Összege a mindenkori létminimum fele legyen (ma nagyjából havi 50 ezer forint). A hasonló formában bevezetett lengyel Rodzina 500 plus (Család 500 plusz) program két év alatt felére csökkentette a gyermekszegénységet Lengyelországban. A gyermekek után járó alapjuttatás felváltaná a jelenlegi családi pótlék rendszerét, és a gyermek nagykorúságáig járna, kivéve, ha a gyermek már korábban a létminimumnál magasabb jövedelemre tesz szert.

Méltányos életszínvonalat a kisnyugdíjasoknak

Magyarországon ma 39 ezer idős magyar kap 50 ezer forintnál kisebb összegű nyugdíjat, és további 395 ezer fő 100 ezer forintnál kevesebb, de 50 ezer forintnál nagyobb összeget. Ők a közbeszédben sokat emlegetett kisnyugdíjasok, akiket a legnagyobb mértékben veszélyeztet az időskori elszegényedés és az ezzel együtt járó egészségügyi kockázat. Az EI azt javasolja, minden nyugdíjas korú magyar állampolgárnak biztosítsák a méltányos életszínvonalat garantáló, a létminimum összegével megegyező alapnyugdíjat! Az alapnyugdíj a nyugdíjas egyéb jövedelmeitől vagy korábbi járulékbefizetéseitől függetlenül, a jelenlegi nyugellátások kiegészítésével jönne létre, költségvetési forrásból. Az alapnyugdíj összege kezdetben havi kb. 100 ezer forint lenne, majd az értéke a továbbiakban évente végrehajtott indexálással igazodna a létminimum szintjének mindenkori alakulásához.

Értelmes közfoglalkoztatást, közmunkához való jogot

Az EI szerint alapjaiban kell újragondolni a magyarországi közmunkarendszert, hogy az valóban segítsen megelőzni a legelesettebbek végleges kiesését a munkaerőpiacról, illetve hatékony segítséget nyújtson a nyílt munkaerőpiacra való visszatérésben. Azt javasolják, hogy a szegénység és a tartós munkapiaci kirekesztettség megelőzése érdekében vezessük be a közmunkához való jogot. A közfoglalkoztatás minden rászoruló számára igénybe vehető lehetőség legyen, amelytől senki sem fosztható meg önkényes szempontok alapján. Ha ezt a saját lakóhelyén nem sikerül megszervezni, segíteni kell a minél közelebbi munkavégzés helyére történő ingázásban.

A közmunkához való jog az értelmes, értékteremtő munkához való jogot jelenti. Ilyen lehet például egy középület felújítása, a klíma-alkalmazkodáshoz kapcsolatos feladatok, vagy az álláskeresők saját foglalkoztathatóságának növelését – például új készségek elsajátítását – szolgáló munkavégzés. A közfoglalkoztatás nem merülhet ki repetitív, valódi értékben megnyilvánuló eredményhez nem vezető látszatfeladatokban. 

Az EI szerint a közmunkáért minimálbér járjon. Ha a közmunka értelmes munkavégzést takar, az érte kapott bér sem lehet kevesebb a minimálbérnél. Közintézmény (az állami és önkormányzati vállalatokat is ideértve) senkit sem foglalkoztathat kedvezőtlenebb feltételekkel, mint amit a nyílt munkaerőpiac jogi szabályai előírnak. A közmunkások bérét ezért 2030-ra fokozatosan fel kell emelni az adózatlan minimálbér szintjére, szemben a mai 85 ezer forintos felső határral. Az átmenet idején első lépésként a létminimum szintjére kell emelni a minimális közmunkásbért, majd 2030-ra fokozatos indexálással kell eljutni a minimálbérig. 

Azt is javasolja az intézet, hogy a közmunka az önkormányzatok hatásköréből kerüljön át felsőbb, megyei vagy központi kormányzati hatáskörbe. Ezt a helyi piac védelme és a helyi politikai függelmi viszonyok erősödésének megelőzése is indokolja. Az önkormányzatok természetesen ezután is igénybe vehetik a közfoglalkoztatottak munkáját, annak elosztását, szervezését és ellenőrzését azonban megyei vagy állami hatáskörbe kell utalni.

Az államnak is van teendője, folyamatos, szigorú ellenőrzések révén, lépjen fel a feketemunka visszaszorítása érdekében. Az Egyensúly Intézet korábban külön tanulmányban foglalkozott a közfoglalkoztatásnak az álláskeresési juttatások rendszerében betöltött szerepével. Eszerint az álláskeresők megemelt összegű és jogosultsági idejű, tíz havi álláskeresési járadék folyósítására jogosultak. Amennyiben ez idő alatt nem sikerül munkát találniuk a piacon, lehetőségük van választani a közmunka, illetve a garantált alapjuttatás folyósítása között. Az Egyensúly Intézet a közeljövőben külön szakpolitikai javaslatcsomagban tesz ajánlásokat egy új közfoglalkoztatási rendszer részleteire.